„Mindent megfontoltam és meggondoltam”

„Minden megfontoltam és meggondoltam”

Egy történész múltidéző gondolatai a Budapest - Várkert Bazárban rendezett

„Új világ született – A háború urai – Európai testvérháború 1914–18”

címmel rendezett tárlat megtekintése után

Sissy fogadott az előszobában

Egy különös időutazáson vettem részt a közelmúltban. Bármilyen hihetetlen, de az éppen hazánkban tartózkodó I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya fogadott rezidenciáján. A császári palotába lépve először szépséges feleségével, Erzsébet királynéval, azaz Sissy-vel futottam össze az előszobában, aki rövid beszélgetés után férje dolgozószobájába vezetett engem.

  A császár nagyon gondterheltnek tűnt, de hajlandó volt néhány szót váltani velem. Csendben leültem az íróasztala mellé és vártam a pillanatot, hogy végre feltegyem neki, az engem régóta feszítő kérdést: „Felség, érdemes volt?”
   Először úgy tűnt, mintha nem értette volna a kérdést. Szeme sem rebbent, de tágra nyitott tekintete azt üzente, hogy magyarázatra várt. Megpróbáltam tehát tömören elmondani neki, hogy miként gondolkodom személyéről, sok fáradtsággal felépített birodalmáról, végül csúfosan romba dőlt rendszeréről.

  Rövid összefoglalómat azzal kezdtem, hogy a magyar történelemben számos olyan eset van, hogy egy politikust a kezdeti népszerűsége után meggyűlöltek, de ennek ellenkezőjére alig-alig van példa. "Elismerem, - szóltam tapintattal -  hogy Ön a ritka kivételek közé tartozik, aki gyűlölt zsarnokból élete végére Ferenc Jóskává szelídült, uralkodásának időszakát pedig azóta is „boldog békeidőkként” emlegetik..."

A császár nagyon gondterheltnek tűnt

  Úgy láttam, hogy a császár helyeslően bólogatott szavaimat hallva. Ezen felbátorodva így folytattam: "Ön 1848. december 2-án került a császári trónusra és azonnal egy kizárólag a személyétől függő, centralizált birodalmat hozott létre, melynek leginkább a komoly önállósággal rendelkező Magyarország állt az útjában. Hadseregét rövidesen a lázadónak tekintett magyarok ellen indította, akik nem ismerték el a trónváltást és alkotmányuk védelmében szintén fegyvert fogtak. A magyarok Kossuth vezetésével kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségét is Debrecenben.

   A vereség miatt Ön az orosz cártól, I. Miklóstól kért segítséget, amit varsói találkozójukon kézcsókkal köszönt meg. A Magyarországra küldött 200 000 orosz katona eldöntötte a szabadságharc sorsát, a magyar főparancsnok, Görgey pedig augusztus 13-án Arad mellett kapitulált. A fegyvert viszont nem a megvert osztrákok, hanem az őket legyőző oroszok előtt tette le, ami újabb pofont jelentett Önnek, mint az önérzetében amúgy is sértett uralkodónak.

I. Ferenc József és Erzsébet magyar királlyá koronázása
a Budavári Mátyás templomban

   Ezek után Ön súlyos megtorlást szorgalmazott és ebben Haynau táborszernagynak adott szabad kezet, aki számos volt tisztségviselőt és katonatisztet végeztetett ki és ezreket börtönzött be. Bár a nemzetközi tiltakozás miatt Haynaut 1850-ben leváltotta, de a terror és az Ön korlátlan hatalma változatlanul maradt.

  Az Ön haláIos ellenfele Kossuth Lajos elmenekült Magyarországról. Az általa vezette emigráció külföldön szervezkedett, míg otthon egymást követték az összeesküvések, fegyveres mozgalmak, sőt az uralkodó ellen még egy merényletet is elkövettek, a Deák Ferenc példáját követő többség pedig mindennemű együttműködést megtagadott a hatalommal.

Osztrák-Magyar Monarchia sorsa volt a tét

   Miután az olaszok, franciák és oroszok Ön ellen fordultak, kénytelen volt kiegyezni a magyarokkal, igaz, hogy ez az igény akkor már kölcsönös volt, mivel a közel két évtizedes küzdelemben az ország is kimerült. A megegyezést Deák Ferenc irányításával 1867 nyarára sikerült Önöknek tető alá hozni, aminek következtében Önt immár törvényesen is magyar királlyá is koronázták.

   A kiegyezéssel Önnek sikerült egy új, két központú vagy másképpen dualista államot létrehozni, amelyet ettől kezdve Osztrák–Magyar Monarchiának nevezett el. Ez a két, elvileg egyenrangú részből álló állam, amit az Ön személye és bizonyos közös ügyek (hadügy, külügy és az azokat fedező pénzügy) kapcsoltak össze, egy látszólag sikeres államalakulatnak tűnt. 

A véres Nagy Háború pokoli évei

   Ebben az államszövetségben, egységes fizetőeszközt használtak, a belső állam- és vámhatárok megszűnésével a Monarchián belül bárki szabadon költözhetett vagy vállalhatott munkát. Bár az egyes országok ügyeit választott parlamentek és kormányok intézték, de Ön nem engedte ki teljesen a gyeplőt a kezéből. A hadsereg változatlanul az Ön személyes irányítása alatt maradt, saját belátása szerint nevezhetett ki miniszterelnököket, amiben nem kötelezte őt még a választások eredménye sem. Az Ön személyét pedig a törvény védte, így nem lehetett Önt bírálni, felelősségre vonni vagy leváltani.

A templomok harangjait ágyúvá öntötték

   Bár Magyarországnak a birodalmon belüli önállósága csökkent 1848-hoz képest, de a kiegyezés az akkori politikai viszonyokat tekintve reális kompromisszum volt. A sok éven át tartó hadiállapot megszűnése szavatolta a nyugodt, békés fejlődést, az 1867-től 1914-ig tartó periódusban pedig jelentősen csökkent a lemaradásunk Nyugat-Európához képest. A modern tömegközlekedés, a közvilágítás, a csatornázás, a közegészségügy vagy a kávéházak a mindennapi élet részévé váltak, a világvárossá fejlődött Budapest pedig méltó vetélytársa lett a birodalom központjának, Bécsnek.

   Ugye azt tudja, hogy Ön magyarok királyaként ugyan megkapta a kötelező tiszteletet, de igazán népszerűvé csak az első világháború idején vált a hadban álló ország első számú vezetőjeként. A magyarok valódi kedvence pedig az Ön tragikus sorsú felesége, Erzsébet lett, ami mind a mai napig megmaradt a magyarság közemlékezetében…"

   Egy kis hatásszünetet tartva, belenéztem üveges tekintetébe, "Amiért azonban most magához jöttem, - folytattam - hogy föltegyem ismét súlyos kérdésemet: Miért sodorta bele hazánkat a Nagy Háborúba (1914-1918) és miért idézte elő felelőtlen magatartásával a történelmi Magyarország széthullását és tragikus szétdarabolását? Tudja, hogy ezzel felbomlasztotta a korábban stabilnak gondolt európai birodalmakat, ezt követően drámaian megváltozott a kultúra, és a közgondolkodás. Tudja azt is, hogy az Ön által elindított világháború maga alá temette a régi világot, következménye egy újabb világégés, majd a hidegháború lett? Európa testvérháborúban vérzett ki…

   Bár az Ön uralma, mint „boldog békeidők” vonult be a közemlékezetbe, de a kezdeti háborús lelkesedés keserű kiábránduláshoz vezetett. Tudja Ön, hogy a mindent elemésztő, totális pusztítás, amit felelőtlen döntése okozott, egy lövészárkokkal szabdalt, gőzölgő fekete mocsárrá változtatta Európa arculatát, ahol jelképesen egy brutális vágóhídon végrehajtott tömegmészárlás folyt…

Mindent meggondoltam? -
Mindent megfontoltam?

   Persze, ebben nem csak Ön volt a hibás, hanem mindazok a bűntársak, az első világháború idején döntésthozó államférfiak, egykori dinasztiák uralkodói, a kor nagyhatalmú politikusai, meghatározó személyeségei, akik egy letűnt kor gyermekeiként ugyancsak hozzájárultak Európa korábbi világhatalmi befolyásának meggyengüléséhez fizikai pusztulásához, szellemi leépüléséhez.

    Tisztelt I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya, Ferenc Ferdinánd, a Monarchia meggyilkolt trónörököse, II. Vilmos, Németország császára, II. Miklós orosz cár, V. György, Nagy-Britannia királya, III. Viktor Emánuel, Olaszország királya, V. Mehmed, az Ottomán Birodalom szultánja, I. Péter szerb király, I. Ferdinánd román király, Georges Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke és Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke.

Tisza István és Károlyi Mihály párbaj küzdelme

   I. Ferenc József, átgondolatlan döntései miatt súlyos vádak terhelik Önt és a korábban felsorolt bűntársait. Mindannyian felelősek azért a tragédiáért, amely Európát, benne szeretett hazánkat Magyarországot is érte az I Világháború poklában és az utána kialakult áldatlan helyzetben.

   Hiába figyelmeztette önöket Magyarország akkori miniszterelnöke Tisza István, hogy nem szabad ebben a háborúban hazánknak részt vennie. Nem hallgatott rá! Jó lett volna, ha jobban odafigyelt volna a magyarok által nagyra tartott Rudolf trónörökös és édesanyja Erzsébet királyné, azaz Sissy szavaira, akik nagyon szerették Hazánk népét. Rájuk sem hallgatott!

G. Clemenceau és G. Apponyi Albert vitája

   Ön azzal indokolta hadüzenetét, hogy: „Minden megfontoltam és meggondoltam.” – Sőt azt is megígérte katonáinak, hogy "Mire a levelek lehullanak, minden otthon leszünk szeretett hazánkban."  - Igen, valóban? Ehhez képest 4 esztendőn át folyt az embertelen öldöklés szerte Európában.

   Még azt is mondta a szarajevói merénylet után: "Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másképp határozott. Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei után kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására, és területi épségének biztonságára” - 

   „Az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorításra és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való fölizgatására irányul” és amely elvezetett a szarajevói merénylethez. „Ezt a tűrhetetlen aknamunkát kell állítani… fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem” –

Az elképzelhetetlen legrosszabb következett
Magyarországra nézve

   „Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.”

   Igen, készen álltak! A magyar katonák utolsó csepp vérükkel is hazájukat védték. Nem tehetnek róla, hogy árulással, hitszegéssel volt szövetségesei támadták hátba, mint háborús hadi koncot, barbár henteslegényekként darabolták föl Trianon mészárszékén, elszakítva egymástól az ezer esztendős Magyarország őshonos népeit egymástól. Ezzel 100 éven túl sem gyógyuló sebet ejtve hazánk sokat szenvedett nemzettestén. Mind efölött a vörös, barna, rózsaszín diktatúrák ültek halotti tort az elmúlt 100 év alatt, és ez tart mind a mai napig… 

   Ezek után ismét kérdezem: „Megérte bosszúból háborút indítania?  Ha tudta volna, hogy végzetes döntése a pokol erőit szabadítja Európa népeire és a magyar népre, ma is ugyanúgy határozna?
Tudom, hogy császár őfelsége már nem felelhet nekem, hisz éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1916. november 21-én, minden e földre született halandóhoz hasonlóan Ön is megkapta behívóját az igazságosan ítélő urak Urától, és királyok Királyától. Ott viszont felelnie kell végzetes döntéséért, a több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem elindításáért és a magyar nemzet immár évszázados gyötrelméért... Isten legyen Önhöz irgalmas!

"Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is." (Mt. 6,10)

 Ezen némán elmondott gondolatok után kiléptem a császár dolgozószobájából. Visszapillantva láttam, hogy az uralkodó íróasztala mögé ültetett viaszbábúból készült élethű másolata mintha megmozdult volna és csüggedt feje talán még lejjebb ereszkedett volna...    Okuljatok tehát ebből mai királyok, nagy hatalmú politikusok, mert hamar lejár a mandátumotok és minden emberhez hasonlóan nektek is felelnetek kell a Történelem Ura előtt hogy mire használtátok az ideglenesen kapott hatalmatokat és lehetőségeiteket. Nemzeteket leigázó, országokat romba döntő kegyetlen diktátorként uralkodtatok, vagy a rátok bízott népek erkölcsi, gazdasági felemelkedését, az igazságos béke helyreállítását munkáltátok?
    A Biblia ezt mondja: "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2.Kor 5,10)

    Visszatérve hazánk jövendőbeli sorsára, igaznak tartom a magyar szólásmondást: "Az idő múlása, az Igazság barátja!" - Ezért tehát minden békés szándékú honfitársunkkal együtt szeretnénk kimondani atyáink utolsó szívdobbanásakor is elrebegett kívánságát: "Igazságot Magyarországnak!"
    Ezzel kapcsolatban Isten Igéje ezt ígéri: "Ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat." (2. Krón. 7,14)
Így legyen! Ámen!

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

A kiállítás helyszíne: Budapest, Várkert Bazár Déli paloták.

Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…

„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára”

Szürke felhők ereszkedtek Budapest városára, a felkelő nap szórt fénye ritkán csillant meg a kék Duna tükrén. A folyó partjáról meredeken emelkedő lépcsőkön többen igyekeztek különböző irányból ezen a kora reggelen, a szentéletű vértanú püspök gellérthegyi emlékművének talapzatához.

A Gellért-hegyen meghirdetett imaközösség meghívója

Erről a magaslati pontról az egész környék jól belátható és a nagyváros reggeli csúcsforgalmának a zaja is csak tompa morajként hallható. Felfelé kapaszkodva a próféta szavai kezdtek egyre erőteljesebben lüktetni bennem: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Hab. 2,1)

Imádkozni siettünk ide jó néhányan szeptember 6-án kedden reggel. Valahogy úgy, mint ahogy Jézus is sokszor tette, amikor a Jeruzsálem fölé emelkedő Olajfák hegyére hívta tanítványait zsoltár éneklésre és buzgó könyörgésre. Fölhangzottak Jézus mondatait is, aki fájdalommal könyörgött Isten irgalmáért, Jeruzsálemért és az engedetlen ország kiválasztott népéért. Ezt olvassuk róla: „Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: ’Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat…” (Lukács 19,41-46.)

Az  imaközösség résztvevői

Nem voltak sokkal többen az imádkozók Jézus első elhívott tanítványainál most sem. Különböző keresztény felekezet lelkipásztorai és gyülekezeti munkatársai dicsérték együtt az Urat lelki énekkel és buzgó könyörgéssel, ahogyan ezt minden hónap első keddjén egyébként is szokták. A nyári hónapok elmúltával azonban, az őszi évad kezdetén, most itt a Gellért hegyen foglalták imába a szolgálatban való megújulás őszinte vágyát. Buzgó könyörögve bölcsességért országunk és földrészünk lelki és politikai vezetőiért és nyugtalan világunk békességéért.

A Magyar Evangéliumi Szövetség szervezésében közel egy évtizede indult el, a havonta megtartott reggeli imaközösség, amely sok áldás forrása volt már eddig is. Ilyen volt ez az évadindító gellérthegyi „imaséta” is, amikor az Aliansz vezetői álltak elő egy-egy igével és aktuális imabuzdítással, amit az Úrtól erre a napra kaptak.

A figyelmes hallgatóság

Elsőként Szeverényi János elnök szólt, aki a kövező gondolatokat emelte ki: "Te pedig ne imádkozz ezért a népért." (Jer 7, 16-28) - Isten szerelmes fájdalmában mondta ezeket a szavakat a prófétának. Izrael, az egyház bálványimádó lett, nem tölti be funkcióját. Jézus is sírt a városon, de bement a városba életét adni érte. Ez az egyetlen esélyünk, reményünk. Az Ő sebeiben van a gyógyulás. Először nekem, gyülekezetemnek, egyházamnak kell megtérni, hogy alkalmassá tegyen Isten a pogányok felé való küldetésre…

Ezt követően László Viktor alelnök szólt az egybegyűltekhez: „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.” – így elevenítette föl számunkra Pál levelét (1. Kor 12,12-14) mai helyzetünkre alkalmazva.

Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára...

Dr. Mészáros Kálmán alelnök a zsoltáríró szavaira emlékeztette a jelenlévőket: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott… Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsoltárok 33:12, 34:9) Nemzeti sorskérdések sorozata előtt áll az országunk, amely hosszú időre meghatározhatja hazánk előrehaladásának irányát. Csak az a nép remélhet szép jövőt, amely fölhagy az Isten elleni lázadással, minél előbb bűnbánatot tart és megtisztult szívvel szolgál Istennek, valamint embertársai üdvére.

Történelmi példát említve a hunok európai hódítására emlékeztetett, ami kis híján elsöpörte a római „civilizált” keresztény világot. Hogy ez mégsem történt meg, az egyrészt Isten kegyelmének köszönhető, valamin az egyszerű nép bűnbánata, Isten előtti megalázkodásának, és annak, hogy életüket is kockáztató misszionáriusok indultak a szilaj „bevándorló migránsok”, így magyar őseink közé, az evangélium megtérésre intő beszédével. Így tette ezt szentéletű Gellért misszionárius is, akinek az emlékművénél állunk. Az, hogy most mi is itt imádkozhatunk, azt az ő krisztusi szeretetből fakadó mártíriumának is köszönhetjük…

Horváth István főtitkár ezeket a gondolatokat osztottam meg a hallgatósággal: A Jeremiás 7 első verseiben olvassuk, hogy a prófétai üzenet azoknak szólt, akik az Urat, Izrael Istenét mentek imádni a templomba. Isten helyre akarta igazítani őket, hogy ne az ítélet teljesedjen be rajtuk, hanem szívből megtérhessenek. Most, amikor városunkért és népünkért imádkozunk, tegyük ezt úgy, hogy kérjük Isten Lelkét, formáljon bennünket, hogy Vele és Általa éljük meg a hitünket és hitelesen képviselhessük Őt ebben a világban...

Imádkozzunk azért, hogy a nehéz helyzetekben is Isten békéje uralkodjon bennünk és szeretettel tudjunk lenni egymás iránt! Ne engedjük magunkba gyűlöletet! Megdöbbentő számomra, hogy amikor egy olyan cikk megjelenik, ami állást foglal egy adott kérdésben, milyen haraggal és dühvel átitatott kommentek jelennek meg az írás kapcsán. Ne engedjük, hogy az ilyen lelkület megérintsen bennünket, hatással legyen ránk! Krisztus békéje legyen szilárd bennünk, a szeretet uralkodjon az Egyházában, hogy valóban vonzó lehessen Isten Országa az Őt még nem ismerő emberek számára is!”

Végül Szuhánszky Gábor alelnök szól a következőképpen: Jeremiás megdöbbentő üzenetet közöl: "Ne imádkozzál e népért...", mert idegen istenek után futnak, gyűjtenek, gyújtanak tüzet, dagasztanak ételáldozati ajándékot. Idegen isteneknek szolgálatában élnek. (Jer 7,16-19 és Ézs. 54,6-10) S később a fogság letelte után mégis a kegyelem Istene bátorít a népért való imára: "Mint elhagyott és fájó lelkű hív téged az Úr...", "a férjed a te Teremtőd...", aki ígéretekkel közeledik népéhez és hozzánk: "Hív téged az Úr!" (6) "Könyörülök rajtad!" (8) Örömhír: Nem haragszik az Isten. (9) Békességének szövetségét kínálja, (10), melyet ő alapozott meg: "Krisztusban megbékéltette magával a világot." (II. Kor 5,19) Ennek az üzenetnek lehetünk hírnökei.”

Az egyenkénti és közös imádságokat Prazsák László gitárral kísért, szívhez szóló lelki énekei fonták egybe és emelték Urunk trónusa elé. Jó volt az Úrral együtt lennünk a hegyen... Az örömteli szolgatársi közösség után felszabadult szívvel ereszkedtünk le ismét a völgybe, a ránk váró és Isten segítségével megoldandó feladataink felé…

Dr. Mészáros Kálmán

a Magyar Evangéliumi Szövetség / Aliansz alelnöke

Időutazás a magyar reformáció főútvonalán

Időutazás a magyar reformáció főútvonalán

Baptista teológushallgatókkal jártunk tanulmányúton

a reformáció észak-magyarországi nyomvonalán

A reformáció magyarországi nyomvonalát követve egyháztörténeti körutazásra került sor 2016. április 8-10 között a magyar-szlovák határ mentén található fontosabb emlékhelyek felkeresésével. Az MBE Történelmi Bizottsága és a Baptista Teológia Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének közös szervezésében meghirdetett tanulmányútra 36 fő jelentkezett, elsősorban a BTA mesterszakos hallgatói közül, de néhányan csatlakoztak a csoporthoz budapesti és környékbeli gyülekezetek tagjai közül is.

Csoportunk tagjai a diósgyőri vár előtt

A körút első állomása Miskolc és környéke volt, ahol először az ősi Diósgyőr újjáépített várfalai alatt álltunk meg és emlékeztünk a valamikor itt tevékenykedő Károly Róbert, majd Nagy Lajos magyar királyaink ország védő tetteire. Majd Lillafüred látnivalóit kerestük föl, így a hajdani kormányüdülőt (Palotaszálló), majd az alagútba futó keskeny-nyomtávú kisvasút következett. Megcsodáltuk a gyönyörű lillafüredi csónakázó tavat, majd a gyönyörű vízesés közelében József Attila emlékét megörökítő bronzszobránál emlékeztünk a nagy magyar költőre.

Csoportkép a Bodrog partján. Háttérben a sárospataki vár látható

Innen magyarországi reformáció egyik fontos fellegvárába Sárospatakra utaztunk. Már a tatárjárás idején is jelentős őrvár állt itt. A középkorban Budát a lengyelországi Krakkóval összekötő kereskedelmi útvonal egyik fontos állomása volt. A várkastély falai között megfordult Bethlen Gábor épp úgy, mint I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, később pedig az osztrák-török megszállás ellen szabadságharcot vívó II. Rákóczi Ferenc helyezte ide hatalmi központját. Sárospatak igazi szellemi kisugárzása a reformációt követő időszakban bontakozott ki. Magyarországon elsőként itt épült 1531-ben protestáns oktatási központ, a híres Sárospataki Református Kollégium. Az iskola falai között tanított a magyar-morva származású nemzetközileg ismert pedagógus J. A. Comenius (magyar nevén Szeges János). Itt diákoskodott többek között Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos és Móricz Zsigmond.

Kilátás a sárospataki vár tetejéről

A valamikor "újkeresztyén" hívőknek nevezett anabaptista hitelődeink jelentős számban éltek és munkálkodtak itt, a Rákóczy fejedelmi család felvilágosult vallási- és gazdaságpolitikai megfontolásainak köszönhetően a reformációt követő időszakban. A Bodrog folyó partján rövid megemlékezést tartottunk a valamikor 300 családot számláló habán-anabaptista kerámiatelep feltételezett helyszínén. Felidéztük I. Rákóczy György erdélyi fejedelem adománylevelének egy részletét, aki az idetelepült anabaptista-újkeresztyénekről valamikor 1647 táján így rendelkezett: „Senki őket és utódaikat zavarni ne merészelje!”

Boldogkő várának meghódítására készülve

Utunk következő állomása a Boldogkőváralja fölé magasodó középkori végvár volt. Nem csak a török hódítók ellen vívott küzdelemben vált kiemelt őrhellyé, de protestantizmus védelmében is. Ebben a várban élt és alkotott az 1580-as években Balassi Bálint híres magyar költő. Itt emlékeztünk meg a „magyar Luther”- ként is emlegetett Dévai Bíró Mátyásról, a magyarországi reformáció első nagyhatású hitterjesztőjéről, aki hosszabb ideig élt és munkálkodott ebben a várban és a környező településeken.

A Vizsolyi Biblia első lapját Mészáros Kristóf nyomtatta

A szomszédos Vizsoly községet az 1590-ben Károlyi Gáspár lelkipásztor által itt kinyomtatott első magyar nyelvű biblia tette híressé. Kevesen tudják, hogy a híres magyar bibliafordító eredetileg délvidéki szerb családból származott és neve Radicsics Gáspár volt. Később, amikor protestáns hitre tért, családjával együtt Nagykárolyba települt át a fenyegető törökvész elől. Időközben Wittenbergben is tanult, ahol fölvette a Caspar Carolus Pannonius nevet.

A vizsolyi református templom

Hazatérve Magyarországra Vizsolyban lett lelkipásztor, majd a Felvidék egyik esperese. Ebben az időben fogott a bibliafordításba és került a Vizsolyi Biblia címoldalára fordítóként a Károli Gáspár név. Itt diákoskodott ez időben Szenczi Molnár Albert is, aki később ugyancsak a reformáció nagy alakjává vált. Csoportunk tagjai érdeklődéssel tanulmányozták végig a vizsolyi templomban kiállított reformáció korabeli emléktárgyakat és nyomtathatták ki újból az ősi magyar nyelvű biblia első oldalának hasonmás példányát.

Károli Gáspár bibliafordító gönci templom előtt

Gönc településen először a Huszita-házat tekintettük meg, majd a reformált hitre tért község ősi templomát kerestük föl, ahol Károli Gáspár prédikált és fáradozott hosszú időn keresztül (1590) a biblia magyar fordításán. A gönci volt református templom ma ismét katolikus használatban van. Csoportunk tagjai a „Feltámadt Hős” kezdetű baptista himnusz lelkes éneklésével adtak hálát a Teremtőnek a szentírás magyar fordításán fáradozó bátor hithősökért. E történelmi régió területén kiváló szálláslehetőség adódott Pere közösségben, ahol Cserés Attila lelkipásztor és Dr. Basista Vladimir baptista hittestvéreink családja biztosított zavartalan lehetőséget zarándokcsoportunk számára a közös bibliaolvasásra és közösségápolásra.
Terveink között szerepelt Krasznahorka várának meglátogatása is, ahol Fischer András anabaptista vértanú prédikátorról szerettünk volna megemlékezni. Sajnos a néhány évvel ezelőtt pusztító tűzvész után még mindig tartanak a felújítási munkálatok, így a várlátogatást és történelmi megemlékezést egy későbbi időpontra kellett halasztanunk.

A teológus hallgatók alkalmi kórusa énekel a kassai baptista imaházban

Történelmi körutazásunk Kassa városában a helyi baptista gyülekezettel együtt megtartott közös ünnepi alkalommal zárult. A magyar-szlovák nyelvű istentiszteleten igehirdetéssel, bizonyságtételekkel, a teológushallgatók alkalmi kórusának lelkes énekeivel emlékeztünk meg a történelemformáló Teremtő Isten tetteiről és a Neki engedelmes hithősök áldozatkész életéről. Ezután városnéző túra következett, melynek során látogatást tettünk többek között a Kassai Dóm altemplomában is, ahol kegyelettel emlékeztünk meg II. Rákóczy Ferenc magyar nagyfejedelemről. Különös érzés volt itt elénekelni a Magyar Himnusz ma is aktuális sorait...

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész-lelkipásztor