2016. december 28., szerda

„Mindent megfontoltam és meggondoltam”

„Minden megfontoltam és meggondoltam”
Egy történész múltidéző gondolatai a Budapest - Várkert Bazárban rendezett
„Új világ született – A háború urai – Európai testvérháború 1914–18”
címmel rendezett tárlat megtekintése után

Sissy fogadott az előszobában
Egy különös időutazáson vettem részt a közelmúltban. Bármilyen hihetetlen, de az éppen hazánkban tartózkodó I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya fogadott rezidenciáján. A császári palotába lépve először szépséges feleségével, Erzsébet királynéval, azaz Sissy-vel futottam össze az előszobában, aki rövid beszélgetés után férje dolgozószobájába vezetett engem.
  A császár nagyon gondterheltnek tűnt, de hajlandó volt néhány szót váltani velem. Csendben leültem az íróasztala mellé és vártam a pillanatot, hogy végre feltegyem neki, az engem régóta feszítő kérdést: „Felség, érdemes volt?”
   Először úgy tűnt, mintha nem értette volna a kérdést. Szeme sem rebbent, de tágra nyitott tekintete azt üzente, hogy magyarázatra várt. Megpróbáltam tehát tömören elmondani neki, hogy miként gondolkodom személyéről, sok fáradtsággal felépített birodalmáról, végül csúfosan romba dőlt rendszeréről.
  Rövid összefoglalómat azzal kezdtem, hogy a magyar történelemben számos olyan eset van, hogy egy politikust a kezdeti népszerűsége után meggyűlöltek, de ennek ellenkezőjére alig-alig van példa. "Elismerem, - szóltam tapintattal -  hogy Ön a ritka kivételek közé tartozik, aki gyűlölt zsarnokból élete végére Ferenc Jóskává szelídült, uralkodásának időszakát pedig azóta is „boldog békeidőkként” emlegetik..."
A császár nagyon gondterheltnek tűnt
  Úgy láttam, hogy a császár helyeslően bólogatott szavaimat hallva. Ezen felbátorodva így folytattam: "Ön 1848. december 2-án került a császári trónusra és azonnal egy kizárólag a személyétől függő, centralizált birodalmat hozott létre, melynek leginkább a komoly önállósággal rendelkező Magyarország állt az útjában. Hadseregét rövidesen a lázadónak tekintett magyarok ellen indította, akik nem ismerték el a trónváltást és alkotmányuk védelmében szintén fegyvert fogtak. A magyarok Kossuth vezetésével kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségét is Debrecenben.
   A vereség miatt Ön az orosz cártól, I. Miklóstól kért segítséget, amit varsói találkozójukon kézcsókkal köszönt meg. A Magyarországra küldött 200 000 orosz katona eldöntötte a szabadságharc sorsát, a magyar főparancsnok, Görgey pedig augusztus 13-án Arad mellett kapitulált. A fegyvert viszont nem a megvert osztrákok, hanem az őket legyőző oroszok előtt tette le, ami újabb pofont jelentett Önnek, mint az önérzetében amúgy is sértett uralkodónak.
I. Ferenc József és Erzsébet magyar királlyá koronázása
a Budavári Mátyás templomban
   Ezek után Ön súlyos megtorlást szorgalmazott és ebben Haynau táborszernagynak adott szabad kezet, aki számos volt tisztségviselőt és katonatisztet végeztetett ki és ezreket börtönzött be. Bár a nemzetközi tiltakozás miatt Haynaut 1850-ben leváltotta, de a terror és az Ön korlátlan hatalma változatlanul maradt.
  Az Ön haláIos ellenfele Kossuth Lajos elmenekült Magyarországról. Az általa vezette emigráció külföldön szervezkedett, míg otthon egymást követték az összeesküvések, fegyveres mozgalmak, sőt az uralkodó ellen még egy merényletet is elkövettek, a Deák Ferenc példáját követő többség pedig mindennemű együttműködést megtagadott a hatalommal.
Osztrák-Magyar Monarchia sorsa volt a tét
   Miután az olaszok, franciák és oroszok Ön ellen fordultak, kénytelen volt kiegyezni a magyarokkal, igaz, hogy ez az igény akkor már kölcsönös volt, mivel a közel két évtizedes küzdelemben az ország is kimerült. A megegyezést Deák Ferenc irányításával 1867 nyarára sikerült Önöknek tető alá hozni, aminek következtében Önt immár törvényesen is magyar királlyá is koronázták.
   A kiegyezéssel Önnek sikerült egy új, két központú vagy másképpen dualista államot létrehozni, amelyet ettől kezdve Osztrák–Magyar Monarchiának nevezett el. Ez a két, elvileg egyenrangú részből álló állam, amit az Ön személye és bizonyos közös ügyek (hadügy, külügy és az azokat fedező pénzügy) kapcsoltak össze, egy látszólag sikeres államalakulatnak tűnt. 
A véres Nagy Háború pokoli évei
   Ebben az államszövetségben, egységes fizetőeszközt használtak, a belső állam- és vámhatárok megszűnésével a Monarchián belül bárki szabadon költözhetett vagy vállalhatott munkát. Bár az egyes országok ügyeit választott parlamentek és kormányok intézték, de Ön nem engedte ki teljesen a gyeplőt a kezéből. A hadsereg változatlanul az Ön személyes irányítása alatt maradt, saját belátása szerint nevezhetett ki miniszterelnököket, amiben nem kötelezte őt még a választások eredménye sem. Az Ön személyét pedig a törvény védte, így nem lehetett Önt bírálni, felelősségre vonni vagy leváltani.
A templomok harangjait ágyúvá öntötték
   Bár Magyarországnak a birodalmon belüli önállósága csökkent 1848-hoz képest, de a kiegyezés az akkori politikai viszonyokat tekintve reális kompromisszum volt. A sok éven át tartó hadiállapot megszűnése szavatolta a nyugodt, békés fejlődést, az 1867-től 1914-ig tartó periódusban pedig jelentősen csökkent a lemaradásunk Nyugat-Európához képest. A modern tömegközlekedés, a közvilágítás, a csatornázás, a közegészségügy vagy a kávéházak a mindennapi élet részévé váltak, a világvárossá fejlődött Budapest pedig méltó vetélytársa lett a birodalom központjának, Bécsnek.
   Ugye azt tudja, hogy Ön magyarok királyaként ugyan megkapta a kötelező tiszteletet, de igazán népszerűvé csak az első világháború idején vált a hadban álló ország első számú vezetőjeként. A magyarok valódi kedvence pedig az Ön tragikus sorsú felesége, Erzsébet lett, ami mind a mai napig megmaradt a magyarság közemlékezetében…"
   Egy kis hatásszünetet tartva, belenéztem üveges tekintetébe, "Amiért azonban most magához jöttem, - folytattam - hogy föltegyem ismét súlyos kérdésemet: Miért sodorta bele hazánkat a Nagy Háborúba (1914-1918) és miért idézte elő felelőtlen magatartásával a történelmi Magyarország széthullását és tragikus szétdarabolását? Tudja, hogy ezzel felbomlasztotta a korábban stabilnak gondolt európai birodalmakat, ezt követően drámaian megváltozott a kultúra, és a közgondolkodás. Tudja azt is, hogy az Ön által elindított világháború maga alá temette a régi világot, következménye egy újabb világégés, majd a hidegháború lett? Európa testvérháborúban vérzett ki…
   Bár az Ön uralma, mint „boldog békeidők” vonult be a közemlékezetbe, de a kezdeti háborús lelkesedés keserű kiábránduláshoz vezetett. Tudja Ön, hogy a mindent elemésztő, totális pusztítás, amit felelőtlen döntése okozott, egy lövészárkokkal szabdalt, gőzölgő fekete mocsárrá változtatta Európa arculatát, ahol jelképesen egy brutális vágóhídon végrehajtott tömegmészárlás folyt…
Mindent meggondoltam? -
Mindent megfontoltam?
   Persze, ebben nem csak Ön volt a hibás, hanem mindazok a bűntársak, az első világháború idején döntésthozó államférfiak, egykori dinasztiák uralkodói, a kor nagyhatalmú politikusai, meghatározó személyeségei, akik egy letűnt kor gyermekeiként ugyancsak hozzájárultak Európa korábbi világhatalmi befolyásának meggyengüléséhez fizikai pusztulásához, szellemi leépüléséhez.
    Tisztelt I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya, Ferenc Ferdinánd, a Monarchia meggyilkolt trónörököse, II. Vilmos, Németország császára, II. Miklós orosz cár, V. György, Nagy-Britannia királya, III. Viktor Emánuel, Olaszország királya, V. Mehmed, az Ottomán Birodalom szultánja, I. Péter szerb király, I. Ferdinánd román király, Georges Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke és Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke.
Tisza István és Károlyi Mihály párbaj küzdelme
   I. Ferenc József, átgondolatlan döntései miatt súlyos vádak terhelik Önt és a korábban felsorolt bűntársait. Mindannyian felelősek azért a tragédiáért, amely Európát, benne szeretett hazánkat Magyarországot is érte az I Világháború poklában és az utána kialakult áldatlan helyzetben.
   Hiába figyelmeztette önöket Magyarország akkori miniszterelnöke Tisza István, hogy nem szabad ebben a háborúban hazánknak részt vennie. Nem hallgatott rá! Jó lett volna, ha jobban odafigyelt volna a magyarok által nagyra tartott Rudolf trónörökös és édesanyja Erzsébet királyné, azaz Sissy szavaira, akik nagyon szerették Hazánk népét. Rájuk sem hallgatott!
G. Clemenceau és G. Apponyi Albert vitája
   Ön azzal indokolta hadüzenetét, hogy: „Minden megfontoltam és meggondoltam.” – Sőt azt is megígérte katonáinak, hogy "Mire a levelek lehullanak, minden otthon leszünk szeretett hazánkban."  - Igen, valóban? Ehhez képest 4 esztendőn át folyt az embertelen öldöklés szerte Európában.
   Még azt is mondta a szarajevói merénylet után: "Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másképp határozott. Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei után kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására, és területi épségének biztonságára” - 
   „Az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorításra és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való fölizgatására irányul” és amely elvezetett a szarajevói merénylethez. „Ezt a tűrhetetlen aknamunkát kell állítani… fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem”
Az elképzelhetetlen legrosszabb következett
Magyarországra nézve
   „Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.”
   Igen, készen álltak! A magyar katonák utolsó csepp vérükkel is hazájukat védték. Nem tehetnek róla, hogy árulással, hitszegéssel volt szövetségesei támadták hátba, mint háborús hadi koncot, barbár henteslegényekként darabolták föl Trianon mészárszékén, elszakítva egymástól az ezer esztendős Magyarország őshonos népeit egymástól. Ezzel 100 éven túl sem gyógyuló sebet ejtve hazánk sokat szenvedett nemzettestén. Mind efölött a vörös, barna, rózsaszín diktatúrák ültek halotti tort az elmúlt 100 év alatt, és ez tart mind a mai napig… 
   Ezek után ismét kérdezem: „Megérte bosszúból háborút indítania?  Ha tudta volna, hogy végzetes döntése a pokol erőit szabadítja Európa népeire és a magyar népre, ma is ugyanúgy határozna?
Tudom, hogy császár őfelsége már nem felelhet nekem, hisz éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1916. november 21-én, minden e földre született halandóhoz hasonlóan Ön is megkapta behívóját az igazságosan ítélő urak Urától, és királyok Királyától. Ott viszont felelnie kell végzetes döntéséért, a több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem elindításáért és a magyar nemzet immár évszázados gyötrelméért... Isten legyen Önhöz irgalmas!
"Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is." (Mt. 6,10)
 Ezen némán elmondott gondolatok után kiléptem a császár dolgozószobájából. Visszapillantva láttam, hogy az uralkodó íróasztala mögé ültetett viaszbábúból készült élethű másolata mintha megmozdult volna és csüggedt feje talán még lejjebb ereszkedett volna...    Okuljatok tehát ebből mai királyok, nagy hatalmú politikusok, mert hamar lejár a mandátumotok és minden emberhez hasonlóan nektek is felelnetek kell a Történelem Ura előtt hogy mire használtátok az ideglenesen kapott hatalmatokat és lehetőségeiteket. Nemzeteket leigázó, országokat romba döntő kegyetlen diktátorként uralkodtatok, vagy a rátok bízott népek erkölcsi, gazdasági felemelkedését, az igazságos béke helyreállítását munkáltátok?
    A Biblia ezt mondja: "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2.Kor 5,10)
    Visszatérve hazánk jövendőbeli sorsára, igaznak tartom a magyar szólásmondást: "Az idő múlása, az Igazság barátja!" - Ezért tehát minden békés szándékú honfitársunkkal együtt szeretnénk kimondani atyáink utolsó szívdobbanásakor is elrebegett kívánságát: "Igazságot Magyarországnak!"
    Ezzel kapcsolatban Isten Igéje ezt ígéri: "Ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat." (2. Krón. 7,14)
Így legyen! Ámen!

Dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész

A kiállítás helyszíne: Budapest, Várkert Bazár Déli paloták.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése