2015. január 6., kedd

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Jézus bemerítkezése a Jordán vizében
Bemerítő/Keresztelő János által
A vízkereszt, más néven epifánia ősi keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak meg világszerte. Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű ünnepének magyar neve. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Bemerítő/Keresztelő János általi ámerítkezésére/megkeresztelkedésére emlékeztek ezen a napon.
Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Az Epiphaneia ünnepét a 3. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak január 6-án. Kezdetben Jézus születésnapját, azaz a karácsonyt ünnepelték ezen a napon. E mellé került Jézusnak a Jordán folyóban való bemerítkezésének/megkeresztelkedésének, valamint első csodatételének emléknapja is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává.
     A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott római szaturnália és Mithrász-ünnepségek „Legyőzhetetlen Nap”, nap-isten születésnapja, azaz a „Sol Invictus” pogány ünnep ellensúlyozása miatt a 4. századtól kezdve Krisztus születésnapja, a karácsony ünnepe átkerült a december 25-i időpontra. Ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.
Keleti bölcsek megérkezése Betlehembe
A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről. A hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fianak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselői. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük. Ámde a hármas szám utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként.
A keleti egyházak is a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

Orosz ortodox hívők megmerítkeznek a Moszkva folyó
 jegébe vágott lékben Moszkvában,
az ortodox vízkereszt alkalmából.
Ortodox vízkereszt napján a pópák által megáldott jéghideg vízbe mártóznak az ortodox hívek abban a hitben, hogy így tisztulhat meg a lelkük az elkövetett bűneiktől. Jelképesen lemossák magukról bűneiket az ortodox vízkereszt napján. Az ortodox hívők szerint a pópa által megszentelt jéghideg vízbe merülés megtisztítja a lelket az elkövetett bűnöktől...
     A baptisták és sok más evangéliumi keresztyén egyház és közösség is felnőtt hitvalló bemerítésben/keresztségben részesítik azokat, akik hitre jutottak, meggyőződésükről nyilvánosan vallást tettek és azt önként kérik. Az ősegyházban egyébként az első századokban a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták a keresztyén hitre jutott Krisztus-követők.
      A baptisták honlapján ezzel kapcsolatban ez olvasható: "Ez a hagyomány bibliai korig nyúlik vissza, egészen a Jézus Krisztust személyesen ismerő apostolok gyakorlatából ered. Biblia tudósít bennünket a keresztény egyház születéséről, és az azt követő első időszakról. Itt egyetlen egy történetet sem találunk, melyben csecsemőket kereszteltek volna. A gyermekkeresztség csak a VI. századra terjedt el. Lassan azután eretnekségnek számított, ha valaki a hitvalló felnőtt keresztséget hirdette. Az egyház megfeledkezett az apostoli gyakorlatról és a VI. századtól elterjedt hagyományra hivatkozott.
Felnőtt hitvallók bemerítésére szolgáló "baptisztérium" Pisaban

Egy másik érdekes tény, hogy egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek” a római katolikus egyházban. A Bibliában található eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből gondolható lenne.
Az exteri zsinaton (1277.) még szigorúan előírták az alámerítést a katolikus egyházon belül. A fejlocsolást csak 1314-ben a ravennai zsinaton fogadták el egyenértékűnek a bemerítéssel. Tehát több, mint ezer évre volt szükség ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a fejlocsolást a bemerítés mellett.
Az egyháztörténelem során újra és újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.  A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában és Angliában újra felismerték a bibliai eredetű hitvalló keresztség igazságának fontosságát és annak gyakorlati helyreállítását az egyházban. Ma a három nagyobb történelmi keresztény egyház - római katolikus, evangélikus, református - kivételével lényegében világszerte minden nagyobb evangéliumi keresztény felekezet a felnőtt keresztséget gyakorolja...

A bemerítés/keresztség a Krisztussal együtt való
"meghalást - eltemettetést - feltámadást" jelenti

Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény.      A "keresztyén" szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…
Tömeges bemerítkezés a Jordán partján

A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…"

A Baptista Hitvallásban a következő olvasható A bemerítés címszó alatt:

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte 1. A bemerítés az újjászületés jelképe 2, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, 3. Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. 4. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; 5. aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. 6. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük. 7. A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre. 9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá 10.
1. Mt 3,13-17. Mt 28,19,  2. Kol 2,11-12, 3. Jn 15,10;14. ApCsel 2,41 . ApCsel 22,16,  4. Gal 3,27 . 1Kor 12,13  5. ApCsel 10,47-48. ApCsel 16,33-34,  6. ApCsel 8,36-38, 7. Mt 28,19 . Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12,  8. Róm 6,11,   9. Róm 6,3-5,   10. Mk 16,16. Zsid 11,1-2



Végül nézzék meg a Jordán partján készített helyszíni riportfilmünket:





Összeálította:

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése