Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése
Jézus bemerítkezése a Jordán vizében Bemerítő/Keresztelő János által |
Az epifánia a görög epiphaneia,
επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni,
feltűnni” igéből). Az Epiphaneia ünnepét a 3. században tartották meg
elsőként a korai keresztény egyházak január 6-án. Kezdetben Jézus
születésnapját, azaz a karácsonyt ünnepelték ezen a napon. E mellé került
Jézusnak a Jordán folyóban való bemerítkezésének/megkeresztelkedésének,
valamint első csodatételének emléknapja is, amikor a kánai menyegzőn a vizet
borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”,
megnyilvánulása az ünnep tanításává.
A Római Birodalom területén december
24-25-én tartott római szaturnália és Mithrász-ünnepségek „Legyőzhetetlen Nap”,
nap-isten születésnapja, azaz a „Sol Invictus” pogány ünnep ellensúlyozása
miatt a 4. századtól kezdve Krisztus születésnapja, a karácsony ünnepe átkerült
a december 25-i időpontra. Ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A
katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti
keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.
Keleti bölcsek megérkezése Betlehembe |
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként.
A keleti egyházak is a
kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a
középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány
szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe
ugrottak érte.
Orosz ortodox hívők megmerítkeznek a Moszkva folyó jegébe vágott lékben Moszkvában, az ortodox vízkereszt alkalmából. |
A baptisták és sok más evangéliumi keresztyén egyház és közösség is felnőtt hitvalló bemerítésben/keresztségben részesítik azokat, akik hitre jutottak, meggyőződésükről nyilvánosan vallást tettek és azt önként kérik. Az ősegyházban egyébként az első századokban a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták a keresztyén hitre jutott Krisztus-követők.
Felnőtt hitvallók bemerítésére szolgáló "baptisztérium" Pisaban |
Egy másik érdekes tény, hogy
egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek” a római katolikus egyházban. A Bibliában található
eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a
kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből
gondolható lenne.
Bemerítés a XI. században a baptiszériumban/ keresztelő kápolnában |
Az egyháztörténelem során újra és
újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében
felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.
A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a
bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még
Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan
vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében
teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában és Angliában újra felismerték a bibliai eredetű hitvalló keresztség igazságának fontosságát és annak gyakorlati helyreállítását az egyházban. Ma a három nagyobb történelmi keresztény egyház - római katolikus, evangélikus, református - kivételével lényegében világszerte minden nagyobb evangéliumi keresztény felekezet a felnőtt keresztséget
gyakorolja...
Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény. A "keresztyén" szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…
A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…"
A Baptista Hitvallásban a következő olvasható A bemerítés címszó alatt:
Hisszük, hogy a bemerítést az Úr
Jézus Krisztus rendelte 1. A bemerítés az újjászületés jelképe 2, a Megváltóba
vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, 3. Krisztussal és
az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. 4. Bemerítésben
csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; 5. aki az
Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. 6.
Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük. 7. A
bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös
életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a
bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és
eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új
életre. 9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében
munkálkodó élő hit által válnak foganatossá 10.
1. Mt 3,13-17. Mt 28,19, 2. Kol 2,11-12, 3. Jn 15,10;14. ApCsel 2,41 .
ApCsel 22,16, 4. Gal 3,27 . 1Kor
12,13 5. ApCsel 10,47-48. ApCsel
16,33-34, 6. ApCsel 8,36-38, 7. Mt 28,19
. Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12, 8. Róm 6,11,
9. Róm 6,3-5, 10. Mk 16,16. Zsid
11,1-2
Végül nézzék meg a Jordán partján készített helyszíni riportfilmünket:
Összeálította:
Dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész
Valóság.
VálaszTörlés