Bibliai tájakon Jézus nyomában

            Isten kegyelmének köszönhetően az elmúlt húsz év alatt több ízben járhattam a Szentföldön, hol rövidebb hosszabb tanulmányút keretében, hol pedig egy-egy zarándokcsoport lelki vezetőjeként. Az a tapasztalatom, hogy bármennyiszer is utazik valaki Izraelbe, mindig rejt új felfedezéseket ez a különös ország. Így vállaltam örömmel mindig egy-egy zarándokcsoport megkeresését, hogy kísérjem el őket idegenvezetőként, vagy bibliaismerő szakértőként, egyháztörténészként, ezzel is segítve a Szentírás világában való tájékozódást és az ott leírtak helyes értelmezését. Egy-egy utamon dokumentumfilmeket is készítettünk a helyszínen, ami jelenleg is elérhető a világhálón. Most ezekből az élményekből szeretnék fölvillantani néhány jelentősebb színhelyet és hozzájuk kapcsolódó rövid bibliai tudnivalót, vagy emlékezetes lelki eseményt.

Tel-Aviv / Joppé / Jáfó / Jaffa  

 

Joppé városának kikötője a Földközi tenger partján

A Szentföldre utazó zarándok általában Tel Avivban lépnek először Izrael földjére. A bibliai időkben Joppé, vagy Jáfó, később Jaffa volt a város neve. Jónás annak idején ide futott, hogy egy alkalmi hajóval Társis irányába utazzon Ninive helyett: 


Jónást a menekőlő prófétát a hajóról a tengerbe vetették

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől.” (Jónás 1:1–3). Joppé Salamon idejében vált jelentős kikötővé, később Zorobábel korában a templom újjáépítéséhez szükséges faanyagot hozatták ide hajón Libanon cédruserdeiből, hogy aztán Jeruzsálembe szállítsák tovább:

„Most azért küldje el az én uram szolgáinak azt a búzát, árpát, olajat és bort, amit megígért, mi pedig annyi fát vágunk a Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és elszállítjuk azt tutajokon a tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Jeruzsálembe.” (2. Krón. 2:14-15)  „De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.” (Ezsdrás 3:7)

           Az Újszövetség tanúsága szerint itt támasztotta fel Péter halálos álmából a Dorkásként is ismert Tábithát  és alakult ezt követően gyülekezet a városban: ”Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" Péter felkelt, és velük ment.

Szt. Péter temploma az apostol háza helyén épült Joppéban 

Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.” (Ap.Csel. 9:36–43) 

           Itt kapta azt a furcsa álmot is az apostol, amely meggyőzte őt, hogy a pogányoknak is hirdetnie kell az evangéliumot: „Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van." Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba. Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: 

Péter apostol látomása Joppéban

"Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe. Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.”  (Ap.Csel. 10:5-25)

(Folytatás következik...)

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész