Bibliai tájakon: A Karmel hegye

Illés próféta győzelme a bálvány istenség hívei fölött

A Kármel hegye mint egy 20 km hosszú hegygerinc, ami a samáriai hegyeknek a folytatásaként nyúlik a Földközi-tengerbe. Héber nevén „gyümölcsöst” jelent, míg az arabok „Illés hegyének” nevezik. Északon a Haifa-öböl, délen egy fennsík, keleten pedig a Jezréel-völgy szegélyezi. Lábánál folyik el a Kison patak, amit a Szentírás többször említ. Ma több kis település van a területén s csupán kevés apró parcellát művelnek. A hegy sok barlangot rejt magában, melyek a barlangrajzok bizonysága szerint ősidők óta szolgálnak menedékül az ember számára.

Illés próféta tüzet kér a Kármel hegyén az Úr
helyreállított oltárára. A Baál papjaira
megszégyenülés és ítélet vár.

Illés próféta a Kármel hegyi barlangok egyikének mélyében keresett menedéket üldözője, a pogány Jezabel királyné elől (I. Királyok), de azzal is kapcsolatba hozható, hogy ezen a hegyen hívta Illés segítségül Istenét, hogy bebizonyítsa hitének igaz voltát. A próféta idejében ugyanis Baál papjai e pogány isteneket vallották uruknak s nekik mutattak be áldozatot. Ehhez a kultuszhoz nagyban hozzájárult Jezabel királynő is, aki rendkívül ügyesen elérte, hogy férje megtagadja saját őseinek Istenét s felvegye az ő pogány Baál vallási kultuszát.

Történt ezekben az időkben, hogy az Úristen megelégelte népének hűtlenségét, a királyi pár gonoszságát s úgy határozott, megmutatja dicsőségét. Hogy újra hitre vezesse választottjait, évekig tartó szárazságot bocsátott a vidékre. Mikor már kritikussá vált a helyzet, elküldte prófétáját, Illést, hogy segítségével csodát cselekedhessen bizonyságul minden népnek, hogy láthassák, nincs Rajta kívül más isten, aki előtt hódolhatnának.

Akháb király pogány felesége volt Jezábel. Jezábelnek nagy befolyása volt férjére, a vallási és politikai életre. Jezábel kedvéért Akháb Baal-templomot építtetett, kötelezővé tette Baal imádását. Királyok első könyve tanúsága szerint Jezábel a király vagyonából tartott el 850 pogány papot. „Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.” Miközben Baalt tartották az eső istenének, Illés Aháb király lé állt, és Istenről állította ennek az ellenkezőjét. Vagyis nem lesz Isten parancsára eső.

Illés próféta Isten ítéletét kell hirdetnie
és végrehajtania

Illés azt állított, hogy az időjárás feletti hatalaom nem Baal, hanem Izráel Istene kezében van. (1. Kir. 17,1) Illés kihívta a Baal papokat, hogy bizonyítság be, hogy Baal az eső istene. A Kármel hegyen megkísérelték a bálványpapok istenüket hívni, hogy esőt adjon. A bálványimádási gyakorlat szerint kiáltoztak, összevagdosták magukat. Ezzel szemben Illés olyan helyzetet teremtett magának, ami szerint lehetetlen meggyújtani a tüzet. És kiáltozás és vagdosás helyett imádkozott Illés. És Isten cselekedett. Ez bizonyította be a népnek látható módon, hogy Isten a természet ura, csak őt érdemes imádni. Bár Ő láthatatlan, mégis a tettei láthatóak.

Ákháb király uralkodása alatt az igaz próféták gyűlölt ellenségnek számítottak, üldözték őket és sokuk életével fizetett. Illés is elrejtőzött a Kármel hegyének egyik barlangjában.  Az Úr azonban őt küldte. Találkozása a királlyal jól tükrözi a kor szellemét. Ezek voltak az uralkodó hozzá intézett szavai. „Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?” A próféta azonban ezúttal sem azt mondta, amit a király hallani szeretett volna. Így felelt: „Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek. Nos, küldj csak el, s gyűjtsd nekem egybe egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek.” (I Királyok 18, 17-19)

Mikor összegyűltek a hegyen, Illés egyezséget ajánlott. Kért két fiatal bikát áldozati állatnak s hagyta, hogy először Baál papjai válasszanak egyet közülük. Azok elkészítették az oltárt, feláldozták saját Isteneiknek a bikát, de Illés rendelése szerint tüzet nem gyújthattak alá. A próféta ugyanis miután megdorgálta a népet hűtlenségéért, azt mondta, az lesz a jel, hogy melyik az igaz isten, hogy nevét szólítva felgyújtja az oltárt s elemészti az áldozatot. Baál papjai egész délelőtt próbálkoztak, de eredménytelenül.

Zarándokcsoportunk megemlékezése a Kármel hegyén,
Illés próféta oltárának a helyén

Illés eközben előkészített 12 követ, amiből újjáépítette az egy igaz Isten lerombolt oltárát, ami mindaddig ott állt s hirdette Istent, míg a Baál-kultusz el nem hatalmasodott. Mikor előkészítette az áldozatot, segítségül hívta az Úr nevét, hatalmas, erős tűz lobbant fel elégetve a bikát, vele együtt az oltárt is egészen a földig s még “felitta a vizet, ami az árokban volt”. Az Úr nem sokkal később ismét bebizonyította igaz prófétájához való hűségét s dicsőségét azzal, hogy áztató esőt küldött az ország kiaszott földjére. (I Kir 18, 20-46) Illés ezek után a Baal papok ellen fordult, és a Kíson-patak mellé levitette a néppel a papokat, és ott megölette őket Illés. Ennek a tettnek a drasztikussága is mutatja, hogy mennyire élet-halál kérdése volt abban az időben az, hogy a nép a bálványokhoz fordul vagy az élő Istenben bízik.

Nézzék meg a Karmel hegyén készített rövid rövidfilmünket:

A keresztény hagyomány szerint az Illés által újjáépített oltár helye és magának az eseménynek a színhelye a Kármel délnyugati lejtőin játszódott le. Ma az itt épült Kármelhegyi karmelita kolostorban magyar szerzetesek szolgálnak, akik készséggel segítettek zarándokcsoportunknak is a bibliai események jobb megértésében.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész