Bibliai tájakon: Megiddó - Armageddon

Végidők ütközetének feltételezett helyszíne?

Megiddó ősi kánaánita alapítású erődítmény valamikor nagy jelentőségű hadi és közigazgatási központja volt a térségnek a mai Izrael területén a Jezréel-völgyében, Názárettől 15 km-re. A ma már lakatlan, romjaiban is monumentális, valamikori királyi főváros rengeteg titokzatos emléket rejt. A Megiddó hegymagaslat területén végzett régészeti feltárások a településen 18 kultúrréteget tártak fel. A város közepén kánaánita templom romjait ásták ki, amely köré épült az első város valamikor a Kr. e. 3. évezred fordulóján épülhetett. A templom köré fal is épült. A város utcahálózata tervszerű. A templomok és paloták körzetét nagy lakóházak, háztömbök szegélyezték, majd kisebb lakóházas tömbök következtek. A feltárt Megiddó területén ma egy jó állapotban megmaradt városkapu, hatalmas gabonasiló, kiépített lóistálló, illetve elképesztő méretű ciszterna is található itt, ezen kívül egy jól körülhatárolható kultikus területen, egy központi oltár is látható.

Az Amarna-levelek (Kr. e. 14. szd.) feljegyzései szerint először III. Thutmószisz egyiptomi fáraó az Eufrátesz felé vonulva aratott itt Kr.e. 1456-ban döntő győzelmet Szíria és szövetségesi fölött. A fáraó, miután a várost elfoglalta, stratégiai jelentősége miatt (itt húzódott ugyanis az Egyiptomot Mezopotámiával összekötő hadi út) fontos katonai támaszponttá és egyiptomi közigazgatási központtá tette. A csata következményeként Szíria egyiptomi fennhatóság alá került és az Egyiptomi Birodalom közvetlen szomszédja lett. Annak ellenére, hogy az egyiptomi fáraók az itt élő őslakosságot vazallusaikká tették, köztük Megiddót is, a város fejlődése nem tört meg. A város lakói egy mesés, új palotát építettek, ami a régit messze felülmúlta. A maradványok között gyönyörű arany foglalatokat, pokolköveket (lápisz) és elefántcsontból faragott figurákat találtak.

Megiddó archeológiai feltárása során 18 egymásra épülő réteget
tártak föl az ősi kánaánita főváros területén

Biblia több ízben is említi a város nevét történelmi nevezetességű csaták színhelyeként. Józsué a honfoglalás után legyőzte Megiddó királyát (Józsué 12,21), de az izraeliták rövid ideig birtokolhatták csak a várost, mert a Kr. e. 12. században a tengerparttól az ország belseje felé előretörő filiszteusok foglalták el Megiddót és az egész Jezréel síkságot. Dávid király azonban Kr. e. 1000 körül legyőzte a filiszteusokat, Salamon pedig a 10. században az ország ötödik közigazgatási központ székhelyévé építette ki Megiddót (1. Királyok 4,12). Ebben a korszakban épült egy hatalmas királyi palota is amit ünnepi alkalmakon használhtott az uralkodó. Salamon városát a Sesonk (Sisák) fáraó leromboltatta. Aháb király azonban a 9. században újjáépített és palotáiban fényes udvartartást vezetett be. Salamon palotái fölé 450 ló befogadására képes hatalmas istállót építtetett. Aháb király, akinek Megiddó különösen is fontos lehetett, mert a város felesége főníciai otthonához vezető út mentén feküdt, így jelentős felújításokat végzett a királyi vár falai, kapui megerősítésében. Ősi kánaánita mintára és felesége Jezabel tanácsára Megiddót a pogány Baál kultusz vallási központjává kívánta volna ismét visszaformálni. Emellett egy hatalmas vízi alagútrendszert is vájatott a sziklaszirtbe. Ezzel megteremtette Megiddó virágkorát. Ez a korszak Kr. e. 733-ban szakadt félbe amikor az asszírok III. Tiglatpileszár vezetése alatt elfoglalták.

A Megiddónál vívott másik híres ütközet Kr. e. 608-ban zajlott le. A város az asszírok Kr. e. 630-ban bekövetkezett kivonulása után Júdea királyának, Jósiásnak a kezére került, aki szembeszállt az asszírok kivonulása után keletkezett hatalmi vákuumot betölteni akaró II. Nékó fáraóval. Az egyiptomi sereg ugyan az újbabiloni terjeszkedés visszaszorítása érdekében indult útnak, de Júdea királya is fenyegetve érezte a hatalmát és ezért választotta az ellenállást. A csatát, amelyben Jósiás is elesett (Kr. e. 609-ben) az egyiptomiak nyerték. Jósiás utódját, Joakház II. Nékó megfosztotta trónjától és egyiptomi fogságba vetette, ahol meg is halt. Júdea királyává a fáraó ezekután Joákimot tette meg, s így az ország egy időre Egyiptom vazallusa lett. A perzsa uralom idején (Kr. e. 538 után) Megiddót elhagyták lakosai. A római megszállás idején a 6. légió táborát állították itt fel. Az újkorban pedig Napóleon verte vissza innen 1799-ben a törököket. A város és környéke az évszázadok során még több ízben volt kisebb-nagyobb csatározások színhelye. Utoljára 1918-ban az Allenby tábornok vezette brit erők mértek itt súlyos vereséget a Török Birodalom csapataira.

A Biblia szerint (Jelenések Könyve 16,12-16) itt Megiddó környékén fog sor kerülni a végidők legsúlyosabb csatára, az Armageddonra is, amikor a "fenevad" erői összecsapnak Isten hadaival, melyet Mihály arkangyal vezet…

Az Armageddoni csata

"A Biblia szerint a jó és rossz közötti harc végkifejletét az Armageddoni csata néven emlegetett ütközetben láthatja majd a világ. Az Armageddon szó a héber „har megiddôn” név fordítása, aminek jelentése Megiddó dombja vagy magaslata, és egy Izraelben, Haifától keletre található területet takar. A szóban forgó magaslat előtt terül el Josafát völgye és az Esdraelon síkság.

Az Armageddoni csatát megelőzően a világ irányítását egy ördögi diktátor veszi át, akit a Biblia Antikrisztus néven említ. Az Antikrisztus birodalma minden korábbi világbirodalomnál hatalmasabb lesz (Dániel könyve 8:23-25, 11:21-24). Hét éves uralmának első három és fél éve után, istennek nyilvánítja magát és azt követeli, hogy minden ember őt imádja (II. Thessalonikabeliek 2:3-4). Az Antikrisztus jobbkeze, akit a Jelenések könyve „hamis prófétaként” említ, valamiféle képmást állít neki, amit a Biblia több helyen „pusztító utálatosságnak” hív. A hamis prófétának „megadatik, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse.” (Jelenések 13:15) Ugyanez a hamis próféta fogja bevezetni a „fenevad bélyegével” fémjelzett gazdasági rendszert, melynek lényege, hogy a kézbe vagy homlokba ültetett személyre szóló jel nélkül senki nem fog tudni venni vagy eladni. „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.” (Jelenések 13:16-17)

Ekkor veszi kezdetét a Bibliában „nagy nyomorúságként” emlegetett három és fél éves időszak, amiről maga Jézus így beszélt: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Máté 24:15-21) Az Antikrisztus minden igyekezete ellenére lesznek egész nemzetek, akik fellázadnak és háborút indítanak az Antikrisztus birodalma ellen, visszautasítva, hogy behódoljanak a sátáni vezetőnek vagy elfogadják „bélyegét” (Dániel 11:40-44).

A három és fél év végén Jézus visszatér a földre „az ég felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel (Máté 24:29-31), hogy kimentse követőit. Ekkor mindazok, akik elfogadták Jézus, felemelkednek a földről, új, hallhatatlan testükben és csatlakoznak Jézushoz a mennyországban tartandó hatalmas győzelmi ünnepségen, a „bárány menyegzőjén” (I. Korinthusbeliek 15:51-52, I. Thessalonika 4:16-17, Jelenések 19:7-9).

Ugyanebben az időben Isten kitölti ítéletét az Antikrisztus gonosz erőire a földön, akik, miután kegyetlenül üldözték Isten követőit és pusztulást hoztak a világra, megtapasztalják a földi poklot (Jelenések 16:1-11). Sajnos ezek az emberek Isten ítéletének elszenvedését követően sem térnek meg gonoszságukból és ahelyett, hogy Istenhez fordulnának, úgy döntenek inkább Istent okolják minden bajukért (Jelenések 16:8-11).

Az Antikrisztus csapatai Josafát völgyében gyűlnek össze, Megiddó, azaz Armageddon magaslata mellett, hogy megütközzenek a világbirodalommal szembenálló erőkkel (Jelenések 16:12-16). A csata Megiddótól egészen Jeruzsálem kapujáig dúl majd (Jóel 3:10-14, Zakariás 14:1-5).

Jézus és valamennyi követője, a történelem minden korszakából, fehér mennyei lovakon visszatér erre az alkalomra a földre, hogy elpusztítsa az Antikrisztus erőit, a vele szembenállókat pedig kimentse (Jelenések 19:11-21, Zakariás 14:1-5, Ezékiel 39:17:22). A mészárlás olyan rettenetes lesz, hogy csak Izraelben hét hónapba telik majd, míg az összes halottat eltemetik és további hét évbe, míg a csatából hátramarad romokat eltakarítják (Ezékiel 39:9-16).

Az Armageddoni csata során a hamis próféta és az Antikrisztus „elfogatnak” és mindketten egyenesen a tűz tavába, azaz a pokolba kerülnek (Jelenések 19:20, Dániel 7:11). A sátánt pedig, aki az Antikrisztust megszállta korábban, egy angyal megkötözi ezer esztendőre és bezárja a „feneketlen lyukba” (Megjegyzés: így áll az eredeti görög szövegben, a magyar fordításokból kimaradt; Jelenések 20:1-3).

Jézus és minden, a történelem során élt megváltott, feltámadt gyermeke, az Armageddoni csatát túlélő emberekkel közösen egy új, jobb világot építenek és megalapítják Isten királyságát a földön (Dániel 7:18, 27; Jelenések 2:26, 20:4,6). Akkor végre Jézus uralma alatt megszűnik minden háború, a világot pedig igazságosan, szabadságban irányítják. Mindenki békében, bőségben és boldogan élhet. Jézus „ítéletet tesz a nemzetek között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2:4) Ez lesz a végső lefegyverkezés!

Ez a Bibliában Millenniumként említett időszak, ahogy a névből is kikövetkeztethetjük, ezer évig tart majd. Megszűnik az átok, amit az ember bűnbeesése hozott a világra és a földön ismét édeni állapotok uralkodnak majd. „És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;” (Ézsaiás 11:6-7).

Készen állsz ezekre az eseményekre? Ha úgy érzed nem, talán itt az ideje, hogy befogadd Jézust a szívedbe és jobban megismerd az itt leírtakat.” (Az „Armageddoni csata” című rész szerzője Joseph Vandel, akinek az idézőjelben közölt tanítása a http:időkjelei.hu oldalon található.)

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész