Bibliai tájakon: Maszada

A hazafiság és szabadságszeretet tragikus emlékhelye

Maszada ősi fellegvár nevének eredeti jelentése a héber „erőd” szóból származik, amely a Holt-tenger dél-nyugati partvidékén található. Maszada erődje egy magányos, hatalmas sziklatömb tetején helyezkedik el, ott, ahol a Júdeai-sivatag meredeken szakad le a Holt-tenger felé, En-Geditől mintegy 25 km-re délnek. Ez a meredek keleti szikla 440 méterrel magasodik a Holt-tenger szintje fölé. Nyugaton a hegytömb körülbelül 100 méterrel emelkedik ki a környezetéből. A rombusz alakú sziklatömb hossza észak-déli irányban 650 m, míg kelet-nyugati kiterjedése 300 m. A várat és a hozzá tartozó palotát még Nagy Heródes építette megközelíthetetlen „sasfészekként” magának Kr. e. 37-31 között. Josephus Flavius szerint "úgy került hatalomra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya.” Heródes rettegett uralkodó volt, zsidó alattvalói gyűlölték, barátai elfordultak tőle. Sírját a közelmúltban tárták fel Herodionban.

A Maszada erőd

Nagy Heródes, a Római Birodalom, Júdea nevű provinciájának a királya volt. Nevében a nagy jelző nem megtisztelő cím, jelentése: idősebb. Heródes vér szerint nem volt zsidó, politikájának egyetlen vezérfonala volt: a Róma iránti totális hűség. Maszada-n, csodálatos palotát épített, víztározókkal, a hozzájuk kapcsolódó vízvezeték rendszerrel, padlófűtéses szaunákkal, és gabonaraktárakkal. A szikla teteje nagyon nehezen érhető el, a keleti oldalon mintegy 400 méter, a nyugati oldalon 91 méter magas. A fennsík nagyjából rombusz alakú, 550 méter hosszú és 270 méter széles. Mivel Maszadán szinte soha nem esik eső, a Jeruzsálemből, árvízszerűen lezúduló esővizet fogták fel gátak segítségével, majd csatornákon keresztül, a sziklába vésett ciszternákba vezették. 100 ezer m3 vizet tudtak tárolni, ami tíz évre elegendő mennyiség. Megközelíteni meglehetősen nehéz, mert az úton a haladást sziklacsoportok és az őket körülölelő völgyszakadékok gátolják. A hegy megközelíthető kelet felől drótkötélpályás felvonóval és három, a kapuhoz vezető keskeny és kanyargós ösvényen.

Maszada erődje a zsidó hazaszeretet megnyilvánulásának egyik emblematikus helyszíne. Az erőd hiteles történetét a Rómában élő és görög nyelven alkotó zsidó történetíró, Josephus Flavius munkáiból ismerjük, aki a Kr.e. 66-ban kitört zsidó felkelés egyik vezéralakja volt, majd az elnyomó rómaiak zsoldjába szegődött és írta meg historikus visszaemlékezéseit.

Nagy Heródes Krisztus előtt 40 körül foglalta el Izrael trónját. Nevéhez kötődik Jézus születése idején a betlehemi gyermekek tömeges kivégzése is. Heródes, aki sémi származása ellenére szerezte meg a zsidók országa feletti hatalmat, uralma megszilárdítása érdekében a rómaiakkal szövetkezett. Nagyszabású építkezéseket indított el országszerte, többek között ekkor készült el a Földközi tenger partján található Cézárea római helytartói központ és királyi palotarendszer. Jeruzsálemben negyven éven át tartott a zsidók legszentebb vallási központjának a templom restaurálása és újjáépítése. Ekkor kezdett hozzá a Maszada erődrendszer kiépítéséhez is egy régi erődöt épített át minden luxust kielégítő királyi rezidenciává. Heródes halála után (-4) a rómaiak egy helyőrséget állomásoztattak Maszadán.

Jeruzsálem felgyújtása és lerombolása

Amikor Claligula császár elrendelte, hogy állítsák fel a szobrát Jeruzsálemben, a zsidók Szent Templomában és őt is Istenként tiszteljék, ez a zsidóság körében óriási fölháborodást keltett. Kr.e. 66-70 körül a rómaiak ellen zsidó nemzeti felkelés tört ki, amit a zelota mozgalom tagjai vezettek, mint zsidó szabadságharcosok. Krisztus után 66-ban amikor a zsidók fellázadtak a gyarmatosító Rómával szemben, kitört a lázadás, ami lassan népfelkeléssé, majd megállíthatatlan szabadságharccá, sőt később igazi háborúvá terebélyesedik. A zelótáknak nevezett keményvonalas fanatikus zsidó szabadcsapatok – élükön egy Menahem nevű parancsnokkal – elfoglalják Maszadát és családostól ide menekültek és hosszú időre besáncolták magukat a fellegvárban.

A Birodalom nem nézhette tétlenül, hogy egyik provinciájában egymás után arat győzelmet egy leigázott nép szabadságharcos hadereje, ezért Néró utasítására Vespasianus császár és fia, Titus, a későbbi császár vezette. Kr. u. 70 tikkasztó nyarán augusztusának végén a rómaiak bevették Jeruzsálemet is. Ennek a drámai eseménynek a részletei, például a hétágú Menóra és jeruzsálemi templom elrabolt értéktárgyai, a később Titusz néven császárrá lett hadvezér tiszteletére Rómában emelt diadalíven örökítették meg. A főváros után sorra kapitulál a többi erődítmény és település, - köztük a Szentírás sokszorosítását és őrzését biztosító, az ugyancsak a Holt-tenger partján található Qumrán település szerzetesi kolostorrendszerét földig rombolták és kirabolták.  

(Mint ismeretes, a Qumránban élő esszénusok zsidó vallási csoportosulás volt, akik önmegnevezésükben gyakran használták a "világosság fiai" nevet. Júdea sivatagaiban, hegységeiben, szigorú, a kor összes többi izraeli csoportjához képest legszigorúbb vallási, rituális keretek között élő zsidók voltak. A Holt-tengeri tekercsekből lehet többet megtudni titokzatos vallási gondolkodásukról és gyakorlatukról. A Kr.u. 28-ban prófétaként fellépő Bemerítő/Keresztelő János is valószínűleg az esszénus közösség tagja volt. A bűnöktől való megtisztulást és a megtérés fontosságát hirdette a zsidóságnak, és ennek érdekében a Jordán folyóban alámerítette a bűneit őszintén megvalló követőit. A keresztelés alámerítéssel történt, ami a halált és a tisztulást is jelképezi.)

A római hadsereg 3 évig ostromolta a Maszada erődöt

Kr. u. 66-ban a zsidó lázadó egy csoportja csellel bevette Masada várát, majd Jeruzsálem ostroma és a templom pusztulása után 70-ben újabb lázadók csatlakoztak a zélóták szabadcsapatához, mígnem 73-ban már csak Maszada tartott ki, ahol bizonyos Eleázár ben Jáir, Menahem rokona a várkapitány. Érezte ő is, hogy előbb-utóbb szorulni fog a hurok, de katonai esküje kötelezi: a várat nem adhatja fel, noha a védők száma, a családtagokat is beleszámítva, az ezret sem érte el.

Az ostromot nagyon alapos előkészület előzte meg; a rómaiak mindent bevetettek, amit haditechnikából, taktikából, stratégiából és lélektani hadviselésből ember valaha is megtanult. Voltak például remek ballistáik (hajítógépeik), amelyek képesek voltak 20-25 kilós szikladarabokat 400-450 méterre lőni. Rendszeresen használtak faltörő kosokat is. Hadmérnökeik a teljes hegyet körbekerítették egy három méter magas és másfél méter széles, bástyákkal megerősített fallal, a légiósok rendszeresen étkezhettek és a környék forrásaitól folyamatosan hordhatták a vizet.

A védők elszántsága azonban minden támadás után csak nőtt. 74 tavaszára a támadók még egy mesterséges kőlejtőt is építettek a hegy lábától a fennsík magasságáig, amelyhez több ezer tonna követ használtak fel. Az ostromgépekkel a rámpán fölfelé haladva meggyújtott fadarabokat és görögtüzet is hajigáltak át a várfalon. A közel 30 000 főnyi római sereg három évig ostromolta az erődöt, végül egy rámpát építettek az erőd falához, hogy azon keresztül törjenek be az erődbe.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidók által uralt fellegvár további védelme kilátástalan, a parancsnok összehívta harcosait és röviden felvázolta a várható szomorú jövőképet, a több mint kétszáz napos ostromban kifáradt római támadók várható reakcióit, különös tekintettel a védők között szép számmal fellelhető lányokra és asszonyokra nézve. Egyetlen megoldást látott kivitelezhetőnek: a forgatókönyv szerint a harcosoknak meg kell ölniük családtagjaikat, majd egymást. Josephus Flavius, A zsidó háború, című művében a következőképpen örökítette meg a drámai beszédet:

Rámpa építése a Maszada erőd oldalán

”Vitéz bajtársaim! Már régóta szilárd elhatározásunk, hogy sem a rómaiaknak, sem másnak nem hódolunk meg, csak az Istennek, mert ő az igazi és törvényes ura az embernek. Bizonyosan tudjuk, hogy holnap az ellenség kezére kerülünk. De most még kedveseinkkel együtt szabadon választhatjuk a nemes halált. Amíg szabad a kezünk és markunkban a kard, tegyük meg a legszebb szolgálatot, amit megtehetünk. Haljunk meg úgy, hogy nem hajtjuk fejünket az ellenség igájába, feleségeinkkel és gyermekeinkkel szabad emberek módjára hagyjuk itt az életet! Kötelességünk volna már nevelésünk alapján példát adni másoknak, hogy szívesen vállaljuk az önkéntes halált. Ezt parancsolják törvényeink, ezért rimánkodnak feleségeink és gyermekeink; Isten rótta ránk ezt a kényszerűséget, a rómaiak épp az ellenkezőjét akarják: hogy egyikünk se haljon meg a vár eleste előtt. Siessünk tehát, keserítsük meg győzelmük remélt ízeit, hadd fogadja őket itt hősiességünk csodája és a megdöbbentő halál!” (Josephus Flavius, A zsidó háború, Talentum kiadó, Budapest, 1999.)

A felhívás megtette a hatását, a zelóták mindent felgyújtottak, amit a rómaiaknak még nem sikerült, majd kardot ragadtak és megölték családjukat. Sorsot húztak és kiválasztották, hogy ki legyen az utolsó tíz katona, akik leszúrják a többieket. Miután ez megtörtént, a tíz hátramaradott ismételten a sorsra bízta, ki legyen a legutolsó, aki kilencüket megöli és ezután elköveti a legnagyobb bűnt, amit zsidó elkövethet: öngyilkos lesz.

Cserépdarabokra felkarcolták a tíz nevet, majd kisorsolták az utolsót, aki valóban elvágta kilenc bajtársa torkát, végül önmagával is végzett, hogy elkerüljék a rabszolgaságot. Pészach másnapján, amikor a diadalmas rómaiak teljesen áttörték a falat és behatoltak az erődbe, ott már csak halottakat találtak. Iosephus Flavius leírása szerint, miután a rómaiak áttörték a falat, lángokban találták a raktárakat és a védők öngyilkosságot követtek el, vagy egymást ölté meg. Csak két nőt és 5 gyereket találtak életben. Iosephus Flavius valószínűleg az ostromban résztvevő katonák beszámolói alapján írta saját beszámolóját. Számos eltérés van viszont Iosephus beszámolója és az ásatások eredményei között. Iosephus például csak egy palotát említ a kettő feltárt palotából, és a 960 várvédőből csak 28 maradványait találták meg.

Maszada erődben készített rövidfilm

A zsidók Masada-t kegyhelynek tartják, mivel ez volt a helyszíne hősies küzdelmüknek, itt íródott, a rabszolgaság helyett, a halálba menekülő katonák története. Masada, a zsidók szemében a hősiesség jelképe. Masada volt az utolsó erőd, amit Jeruzsálem lerombolása után még tartani tudtak a zsidók, az időszámítás utáni 70-ben. Masada erődje a zsidó hazaszeretet megnyilvánulásának egyik emblematikus helyszíne, ezért az erőd gyakran a katonai eskütételek színhelye. "Masada nem eshet el soha többé"így hangzik az izraeli hadsereg mai esküje.

A Masszádát utoljára  a Bizánci birodalom idején lakták, egy kis templom volt itt található. Ma egy szabadtéri szinpad található a történelmi falak alatt, ahol a zsidó nép egyiptomi rabigából való szabadulás történelmi eseményét idézik föl Verdi, Nabucco című operája segíítségével. Befejezésül hallgassuk meg ennek az operának leg jellemzőb részletét a "Rabszolgák kórusát"!

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész