Bibliai tájakon: Cézárea Filippi

Ahol Jézus nyílt hitvallásra szólította föl tanítványait

Cézárea Filippi ókori római város romjai a Galileai-tengertől északra, a Jordán forrásánál található a Hermon-hegy lábánál. A folyó tiszta vize egy hatalmas vöröslő kőszirt alól tör elő, majd egyre bővülő folyamként zuhog alá a sziklákkal tarkított medrében. A város romjai az Izrael által megszállt Golán-fennsík északi részén fekszenek.

Jordán forrása Cézárea Filippiben

Nagy Heródes fia, Heródes Fülöp Kr. e. 3-ban ezt a virágzó kultuszhelyet politikai és vallási székhelyévé építtette ki és a császár és alapítója tiszteletére neveztette el Cézárea Filippinek. II. Agrippa később Néroniasz-nak nevezte el Néró császár után. A későbbi évszázadokban a város elveszítette jelentőségét és visszanyerte eredeti nevét, Pániászt. Ma egy falu áll itt Bánjász néven.

Neve többször változott Bánjász, illetve Páneion, Páneász vagy Pániász. A település elnevezése eredetileg Pán nevű görög istenség nevéből ered. Pán (görögül Πάν) ugyanis a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istensége volt. Kedvencei a kecske- és birkapásztorok, de a halászok és vadászok is az ő védelmét élvezik. A mitológia szerint szoros kapcsolatot tartott fenn a nimfákkal, táncolt, énekelt és játszott velük. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.

A kecskeszarvú, patáslábú, vasvillás, ördögképű Pán istenség kegyhelye
Cézárea Filippiben

Cézárea Filippi városa eredetileg a görög-római eredetű Pán pogány istenség vallási kultuszának volt a népszerű központja. A Pán-kultusz helyszínei ugyanis abban az időben nem templomok voltak, hanem az istenség egyéniségének megfelelően barlangok voltak. Pán tisztelői fenyőágakkal és cserfalombokkal koszorúzták magukat és tehenek, bakok, juhok mellett tejet, mézet és mustot áldoztak neki. Ennek cseréjében a mitológia szerint Pán istenség, sípjának hangjával elriasztja a kalózokat és a szerelmesek egymásra találhatnak. Viszonylag sok ábrázolás maradt fenn, és mivel a kereszténység szemében pogány szokás volt a szobrászat, így a sátán alakját többnyire Pánról mintázták meg. Kezébe Poszeidón háromágú szigonyát adták, így alakult ki a ma ismert ördög-kép.

A hiedelem szerint a Cézárea Filippi fölött magasodó sziklaszirt egyik hatalmas barlangjában lakott a félelmetes ördögkinézetű istenség, akinek a megbékítésére oltárokat, kisebb szentélyeket és különleges alakzatú kegyhelyeket építettek a környékből idezarándokoló hívek.

Az Újszövetség feljegyzése szerint Jézus Krisztus is megfordult itt tanítványaival egy ízben. Itt kérdezte meg a Mester követőit, hogy kinek ismerték meg őt. Ennek nyomán jelentette ki Péter, hogy a Szabadító „a Krisztus, az élő Istennek a Fia”. Jézus ezt követően ígérte Péternek a menny királyságának kulcsait:

Cézárea Filippi madártávlatból

„Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16,13-18)

Jézus egyértelmű kinyilatkoztatásából világossá válik, hogy Péter mennyei ihletésű sziklaszilárd hitvallása képezi az általa fölépülő anyaszentegyház alapját, amely fölött a pokol erői (lásd Pán istenség ördögi hatalma) sem tud diadalmaskodni. Más teológiai megfontolások viszont Péter személyét tekintik az egyház alapjának, első pápájának. Ennek az elvnek tarthatatlanságát a párbeszéd folytatásában igazolva látjuk, amikor Jézus a nem Isten szerint gondolkodó, azaz a Sátán által befolyásolt és emberi logika szerint okoskodó Pétertől elhatárolja magát:

„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Mát. 16:21–23).

Mindez Cézárea Filippi előbb ismertetett idegen szellemiségű közegében zajlott le. Vajon mi mit feleltünk volna Jézus kérdésére? Mi kinek tartjuk őt? A Szentlélek vonzásában élünk és szólunk, vagy istentelen eszmék, vagy torz vallási hiedelmek fogságában vergődünk még. Jézusban az Isten Fia, a Szabadító látogatott meg bennünket, aki képes kimenteni a tudatlanságból és mozdíthatatlan sziklaszirtként biztos alapot tud adni a Reá épülő lelki házunknak is!

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész