Anabaptista hitősökre emlékeztünk az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár udvarában kialakított anabaptista emlékhelyen 2019. június 17-én. A nemzetközi találkozón nyolc európai ország egyházi delegációja és anabaptista egyháztörténésze vett rész. Az ünnepség során megemlékezésre kerül sor a várban fogvatartott és onnan elhurcolt anabaptista gályarabok küzdelmes sorsáf felidázve. A történelmi eseményre számos vendég érkezett Amerikából és Közép-Európa országaiból, így Magyarországról is a budapesti Baptista Teológiai Akadémia hallgatói számára meghirdetett "Anabaptista emléktúra 2019” keretében.
Falkenstein/Sólyomkővár a
hajdani Morvaország (ma Csehország), Felső-Magyarország (ma Szlovákia) és
Ausztria hármas határának közelében található település, Bécstől északra
mintegy 50 km-re. Valamikor a reformációt követő évtizedekben ez a vidék
szolgált menedékül a Svájcból, Dél-Németországból és az ausztriai Tirolból
elűzött anabaptisták számára.
1526 után az osztrák határ
túloldalán található morvaországi (ma Csehország tartozó) Nikolsburg / Mikulov
a mintegy 70 ezres anabaptista menekültáradat szellemi központjává vált.
Korának legismertebb anabaptista reformátora Dr. Hubmayer Baltazár ebben a
városban talált átmeneti menedéket és irányította a környék településein
letelepedő anabaptista közösségek életét. Hubmayer doktor Luther Mártonnak volt
kortársa, kezdetben feltétel nélküli híve, majd a hitvalló bemerítés igazságának
hirdetése miatt a wittenbergi reformátor legfőbb szellemi ellenfele.
Hubmayer híveivel együtt a
huszita ébredés hazájában, Morvaországban keresett védelmet. Eredményes
munkásságát jelzi, hogy igehirdetésére az ország egyik legismertebb főnemese,
Nikolsburg városának egyházi főméltósága Liechenstein Lénárd őrgróf is megtért,
akit Hubmayer részesített hitvalló keresztségben. Igazán ennek köszönhető, hogy
az anabaptisták egy ideig az őrgrófság területén szabadon élhettek. Hubmayer
anabaptista reformátor 25 teológiai témájú könyvei közül 18-at Nikolsburg
városában nyomtathatott ki.
Nikolsburg és környéke az anabaptista habánok fellegvára lesz
 |
| Dr. Hubmayer Baltazár anabaptista reformátor |
Simprecht Sorg, egy könyvnyomdász, aki magával hozta Hubmaiert Zürichből, azonnal felállított egy nyomdász műhelyt. Célja az volt, hogy a számtalan anabaptista írás terjesztésének fő forrása legyen. Hubmaier, erőteljes szónokként, elnyerte a Liechtenstein földesurak kegyeit. Maga Liechtensteini Leonhard herceg is a saját városában „sok más emberrel együtt” bemerítkezett.
Hubmaier gyakorlatias prédikációja során Nikolsburg és környéke villámgyorsan hihetetlen népszerűségre tett szert. Összesen 12 000 vallási menekült telepedett le itt. A mai Ausztriának és Európa felének hívői a herceg védelmét élvezték. A Predigstuhl utca és a Steinzeile utca felső szakasza körüli teljes városrészt nyilvánvalóan sok láb vájta a földbe. A házak hasonlóak ahhoz, amely a niedersulzi Anabaptista múzeumnak ad otthont.
Sajnos a bécsi udvar, élükön
I. Habsburg Ferdinánddal, aki 1526 után Magyarország északi és nyugati
területeit is bekebelezte, a katolicizmus védelmében kegyetlen törvényeket
hozott a protestáns eszmék megfékezése érdekében. Ennek esett áldozatául
Hubmayer Baltazár is, akit a császár magához rendeltetett Bécsbe és minden
törvényes kihallgatás nélkül 1528. március 10-én máglyahalálra ítélt. Hubmayer
hűséges hitvesét pedig néhány nap múlva a Dunába fojtatta.
A vezető nélkül maradt
morvaországi anabaptisták élére később Hutter Jakab állt, aki az ősegyház
példáját követve a közösség hithű tagjai számára a túlélés érdekében „gazdasági
udvarokat” hozott létre különböző kézműves szakmák köré tömörülve. Ennek az
anabaptista mozgalomnak a Észak-Magyarországra (Felvidék) és Erdélybe
letelepedett ágát hívták hazánkban „habán”, vagy „újkeresztyén”, "újbaptista" testvéri
mozgalomnak.
Anabaptista gályarabok megpróbáltatásai 1539 után
1539. Habsburg Ferdinánd
kegyetlen üldözésének újabb hulláma 1539-ben erősödött fel az anabaptisták
ellen. Megállíthatatlan létszámnövekedésüket irgalmatlan megtorló akciókkal
kívánta megfékezni. Így történt, hogy 1539. december 6-án a fenn említett morva-magyar-osztrák
határ környékén élő mintegy 150 anabaptista testvért tartóztatott le és
záratott Falkenstein/Sólyomkő várának sötét várbörtönébe. Majd hosszabb fogság
után az asszonyokat és gyermekeiket elengedve mintegy 90 vezető anabaptista
személyt ítélt gályarabságra. A férfiakat egymáshoz láncolva, indított katonai
őrizet mellett gyalogosan a magyar-osztrák határ mentén az Adria parti
kikötővárosba, Triesztbe. Bár útközben a foglyok közül többen meghaltak, vagy
megszöktek, a megmaradt áldozatok a gályák evezőihez láncolva kellett
letölteniük élethosszig tartó büntetésüket.
Anabaptista gályarabok emlékhelye Falkenstein várában
Erre az eseményre emlékeztünk Falkenstein / Sólyomkővár udvarán ünnepi istentisztelet keretében. A vár épen maradt helységeiben egy többfunkciós múzeum is nyílt anabaptista gályarabok emlékére. Sőt a vár kapubejáratánál egy élethű tengeri gálya is épült, ahol az evezők nehéz mozgatását is kipróbálhatják az erre önkéntesen vállalkozók. A vármúzeum bárki számára megtekinthető, ahol eredeti anabaptista emléktárgyak i láthatók korabeli berendezésekkel, képekkel, eszközökkel, történelmi leírásokkal, dokumentumokkal.
Az anabaptista hutterita habánok 1546-ban menekültek nagyobb tömegben Észak-Magyarországra a Felvidékre
Nikolsburg volt a
kiindulópontja még jó ötven további helyszínnek, ahol az anabaptista mozgalom
hutterita ága letelepedett. A klérus még Bécsben is amiatt panaszkodott, hogy
sok zarándok megy Nikolsburgba. Az egész helyzet tüskét jelentett a bécsi
kormány szemében. Királyi parancsra a protestáns fejedelem kénytelen volt
kiadni megbecsült teológusát, Hubmaier Baltazárt, akit 1528-ban Bécsben máglyán
elégettek.
Bécsben később további fontos
nikolsburgi anabaptista vezetőket végeztek ki, mint pl. Jakob Wiedemannt és
Oswald Glaidtot. Riedmann Péter, egy másik anabaptista vezetőről azt tudjuk,
hogy 1529-ben 23 éves fiatalemberként „baptista hitéért 3 év, négy heti
fogságot szenvedett.” Később még újabb 6 évi börtönbüntetésre ítélték baptista
meggyőződéséért. Az anabaptisták egy jelentős csoportja az egyre fokozódó
üldözés és vallási türelmetlenség miatt Riedemann Péter vezetésével 1546-ban
Észak-Magyarország (Felvidék, ma Szlovákia) területre menekült.
1622-ben Franz Dietrichstein
herceg és bíboros, Nikolsburg új ura, magára vállalta, hogy „kiirtson minden
eretneket a területéről”. Abban az évben minden anabaptistát vagy arra
kényszerítettek, hogy áttérjen a katolicizmusra, vagy üres kézzel hagyja el a
környéket. Még a betegeknek sem engedték meg a további ottmaradás a közelgő tél
ellenére sem…
Forrás: https://www.baptist.hu/events/anabaptista-galyarabok-nyomaban-az-anabaptista-reformacio-500-eves-jubileumi-evtizede-kereteben-2013-2019-2023/?fbclid=IwAR0zUkO6G6oCTsmhayBhaKHdchuBIP3oEHgsOcFaev-GVcaJWUIIpJnDyV4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése