2014. november 4., kedd

HITHŐSÖKRE  EMLÉKEZTÜNK  BUDAPESTEN  A  HŐSÖK TERÉN
Az anabaptista reformátorok 490 évvel ezelőtt érkeztek hazánkba. Ennek emlékére a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottsága és a Kispesti Baptista Gyülekezet közös szervezésében hithőseinkre emlékeztün
Budapesten a Hősök terén.
A Budapest - Hősök terén megtartott reformációs megemlékezésen
Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész szól az egybegyültekhez
Bethlen Gábor erdélyi nagfejedelem emlékműve előtt.
Mögötte a Nagyvárad-Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet ének és zenekara áll.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Hősök terén álló szobránál elhangzó megemlékezés:

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."

Bethlen Gábor (1580-1629)

400 éves évforduló
Ezekben a napokban emlékezünk Bethlen Gábor Erdély fejedelmévé választásának 400. évfordulójára. 1613. október 23-án a török csapatok jelenlétében iktatták be fejedelmi tisztségébe Bethlen Gábort, a Kolozsváron megtartott országgyűlésen. Vérzivataros esztendők voltak abban a korszakban is a Kárpát-medencében. Két világhatalom szorításában vergődött hazánk sokat szenvedett népe. Magyarország az 1526-os mohácsi vereséget követően előbb kettő, majd Buda 1541-es török elfoglalásával három részre szakadt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök szállták meg. Északon és Nyugaton az ún. Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből jött létre előbb a Keleti Magyar Királyság, amely később Erdélyi Fejedelemség nevet kapta

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész megemlékezése

A protestantizmus bátor védelmezője Bethlen Gábor fejedelemmé választása kapcsán nehéz politikai örökséget kapott. Míg az ország egy harmada oszmán-török megszállás alatt sínylődött. Nyugat- és Észak-Magyarországot pedig a 30 évig tartó vallásháború kiterjedése fenyegette, melynek során hazánk elfoglalására készülő katolikus Habsurg fejedelem, II. Ferdinánd vívta ádáz területszerző küzdelmét a protestáns közép-európai uralkodókkal. Először a csehekkel és morvákkal, majd a protestáns koalíció legelkötelezettebb tagállamával, a magyar-erdélyi fejedelemséggel került katonai konfliktusba. Ekkor lépett a színre Bethlen Gábor, Erdély, majd Magyarország törvényesen megválasztott fejedelme, aki elkötelezett protestáns hitű uralkodóként az ugyancsak protestánssá lett Csehek honvédő háborújában nyújtott katonai segítséget.

Mit fejez ki a szobor? A békesség és vallásszabadság fejedelme. Bethlen Gábornak, a Hősök terén álló szobra a Csehekkel 1620-ban kötött szövetségkötés pillanatát örökíti meg. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a szobor 1902-1945 között a Kodály köröndön állt Bocskay István szobrával együtt, ahonnan a háborúban megsérült, majd ledöntött Habsburg uralkodók szobrai helyére kerültek ide, a Hősök tere félköríves szoborcsarnokába.) 1620-ban mintegy 3.000 katonával vonult föl Bethlen, hogy a protestáns koalíció tagjaként, a csehekkel szövetkezve visszaverje és végül fölszabadítsa a katolikus Habsbugok elnyomása alá került népeket, így hazánk észak-nyugati területei.

Magyar királlyá választják Sikeres hadjáratok és előnyös békekötések követték egymást, eközben 1620-ban a felvidéki Besztercén Magyarország törvényes királyává is megválasztották. Először Kassát nevezi ki országa fővárosává, mégsem koronáztatta magyar királlyá magát. Annak ellenére, hogy sikeres diplomáciai megállapodásokat sikerül kötnie a háborúzó felekkel, 1622-ben Nikolsburgban békét köt Habsburg (II) Ferdinánddal és ezzel együtt véglegesen lemondott a magyar koronáról. 16 éves fejedelmi munkássága (1613-1629) legnehezebb éveit élte ekkor, elveszíti első feleségét az akkor 37 éves Károlyi Zsuzsannát. Visszavonul Erdély területére, és Gyulafehérvárt jelöli ki a fejedelemség politikai központjaként.
 

A Magyarországi Baptista Egyház képviseletében Papp János elnök,
Durkó István misszióigazgató és dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész
helyezett el koszorút a nagyfejedelem emlékművénél

Anabaptisták bátor védelmezője Az 1620-as években ismeri meg közelebbről a cseh/morva-oszták-magyar hármas határ környékén letelepedett, Svájcból Ausztrián keresztül, hitük miatt idemenekülő anabaptista hívőket is.
Az anabaptistákkal a morvaországi, Habsburg-ellenes hadjáratok alkalmával volt lehetősége személyesen is találkoznia a fejedelemnek. A hadszíntérré váló morva-magyar határon ugyanis feltűnt számára a több tízezres hadsereg ellátásában és a katonák gyógyításában, menetfelszerelésük javításában önzetlenül segédkező anabaptista/hutterita atyafiak.
Ugyanakkor láthatta azt is, hogy ezek a becsületes, minőségi munkát végző emberek mennyi szenvedésnek, megpróbáltatásnak vannak kitéve mind a protestáns, mind a katolikus hatalmasságok vallási türelmetlensége miatt. Bethlen hivatalos népszámlálást is végez, melynek eredményeként mintegy 70.000 anabaptista/hutterita menekültet számolnak össze, mintegy 180 településen, melynek Nikolsburg volt a szellemi központja. Ekkor hozza meg Bethlen Gábor azt a kardinális döntést, hogy az anabaptistákat kimenekíti ebből vallásüldözéssel vészterhes háborús övezetből, és Erdélybe, a vallásszabadság (Torda: 1568) szigetére telepíti át őket. Az első csoport 1621. tavaszán indult Magyarország északnyugati (Felvidék) határáról, Erdély akkori fővárosa, Gyulafehérvár irányába katonai oltalom mellett, amit több ezer fős újabb áttelepülési hullám követett 1621-1622 között. Gyulafehérvár közelében, a Maros folyó mentén található Alvincot és környékét jelöli ki a nagyfejedelem, az anabaptisták központjaként, ahol törvényes védelemről is gondoskodott.
A 1622. májusában a Kolozsváron megtartott országgyűlésen „Teljes vallásszabadságot és adómentességet adott nekik.” Ezt a rendelkezést 1625. augusztusában újabb oklevéllel erősíti meg a fejedelem. Bethlen 16 éves uralma Erdély aranykorának („édenkert”) számít. Az uralkodó gazdaságilag felvirágoztatta, amit többek között a merkantilista szemlélet átvételével és a Nyugat-Európában üldözött protestánsok – elsősorban anabaptisták, vagy más néven habánok – betelepítésével alapozott meg. Sajnos 1629-ben bekövetkezett korai halála, - 49 éves volt – megakadályozta, hogy fejedelmi művét megszilárdítsa. Második feleségére, Brandenburgi Katalinra, a fiatal özvegyre hagyva az erdélyi fejedelemség megüresedett trónját.
 
Néma főhajtás a hősök előtt
Miért jöttünk most ide a Hősök terére?
Most azonban emeljük magasabbra a tekintetünket a Hősök terének közepén álló obeliszk tetejére, Gábriel arkangyal alakjára, akinek egyik kezében keresztet, a másikban koronát tart, mert nincs korona kereszt nélkül!
Gábriel/Gábor arkangyal hozta a názáreti ácsnak és hitvesének is az Istentől küldött Szabadítóról szóló prófétai üzenetet: „Nevezd Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből” (Máté 1,18)
Engedjék meg, hogy e megemlékezés végén megemlítsek egy gimnáziumi emlékemet. Osztálykirándulásra jöttünk Pécsről (az azóta baptista fenntartásúvá lett Széchenyi Gimnázium diákjaiként) Budapestre. A városnézés során ide is ellátogattunk. A kísérőtanárunk megállított bennünket a félkörös oszlopcsarnokban elhelyezett magyar királyok, fejedelmek, szabadsághősök szobrai előtt, Szt. István királytól, Bethlen Gáboron át egészen Kossuth Lajosig. Amikor a sor végéhez ért, ösztönösen kérdeztem meg tőle a többi osztálytársam előtt: „Csak ennyi hősünk van? És hol vannak a többiek?” – Ő ránk mutatott és ezt mondta: „Köztetek!” – Azóta sem felejtettem el…
Most én mondom ugyanezt az itt állók felé: Ki áll a hithősök sorába? A következő korok hősei itt állnak közöttünk. Akik az előttünk járók életpéldájából erőt merítve a jelenben és a jövőben válnának Isten hiteles tanúivá. Lehet, hogy a jelen világban névtelen hősök lesznek. Nevüket nem vésik szobortalapzatra, vagy emléktáblára, de a Bárány Jézustól kapott új nevük ott fog ragyogni az Élet könyvében kitörölhetetlenül.
Befejezésül Dániel próféta Szentlélektől ihletett szavait idézem, aki ezt írta: „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12,3)
Most pedig egy főhajtással és koszorú elhelyezésével, emlékezzünk a nagyfejedelem életpéldájára és egy rövid hálaimával fejezzük ki tiszteletünket Történelem Ura előtt, aki királyokat dönt és emel népe védelmezésére, megmentésére, vagy éppen ítéletére. Mert övé minden hatalom mennyen, földön, most és mindörökké. Ámen!

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész

Elhangzott: Budapest - Hősök tere, 2013. október 20.
 
A megemlékezésnek méltó keretet adott a Nagyvárad-Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet ének- és zenekarának nagyszerű szolgálata Bokor Barnabás karnagy vezényletével.