Anabaptista gályarabokra emlékeztünk az ausztriai Falkenstein várában
Az anabaptista reformáció fél
évezredes évfordulójához közeledve nemzetközi történelmi megemlékezésre került
sor 2019. június 17-én az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár (2162 Falkenstein,
Poysdorf, Ausztria) fellegvárának udvarán kialakított emlékhelyen.
A nemzetközi csúcstalálkozó képviselői, kezükben az aláírt együttműködési megállapodással, az anabaptista gályarabok emlékére kialakított emlékhelyen Falkenstein várának udvarán
A történelmi megemlékezés
apropóját a 480 évvel ezelőtt Habsburg Ferdinánd császár parancsára
végrehajtott kegyetlen intézkedések adták. Ebben az időben ugyanis az
osztrák–csehmorva–magyar hármashatár környékén több tízezer Svájcból és
Németországból elűzött anabaptista menekült keresett ideiglenes menedéket és
letelepedési lehetőséget.
A habsburg császár az
anabaptista menekültek legtehetségesebb teológusát és evangélistáját, dr.
Hubmayer Balthazárt már korábban letartóztatta és 1528-ban Bécsben
máglyahalálra ítélte. A mozgalom vértanúvá vált vezetőjének őrhelyét Hutter
Jakab vette át, aki igyekezett a több hullámban érkező újabb menekülteket
letelepíteni, a túlélésüket megszervezni és a jeruzsálemi gyülekezet mintáját
szem előtt tartva az evangéliumi szociális egyenlőséget megvalósítani. Ennek
érdekében különböző szakmák szerint csoportosítva közös – hutterita, habán –
udvarházakat hozott létre.
Falkenstein/Sólyomkő vára Ausztriában
1539 telén császári parancsra
újabb letartóztatási hullám indult a vallásuk miatt üldözött menekültek ellen.
Ennek eredményeként a környező településekről 150 anabaptistát tartóztattak le,
akiket Falkenstein várába hurcoltak és a fellegvár börtönpincéjében éheztettek
és kínoztak hosszú hónapokon át. Bár a foglyok hitbeli meggyőződését nem tudták
megtörni, – asszonyaikat és gyerekeiket elengedve – 95 anabaptista vezetőt
gályarabságra ítéltek. Őket rabláncra fűzve gyalogosan indították Trieszt felé,
ahol a gályák evezőpadjához láncolva pusztultak el a törökökkel vívott tengeri
csatákban.
Az anabaptista
keresztségmegújító mozgalom Falkensteinben fogva tartott és ártatlanul
gályarabságra ítélt hitőseinek emlékére szervezett csúcstalálkozón nyolc ország
– Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia,
Szlovákia és USA – baptista és más evangéliumi egyházak képviselői,
egyháztörténészei, teológiai tanárai és diákjai vettek részt.
A csúcstalálkozó
záródokumentumát, melyet a cikk mellékletében is olvashatunk, a következő
vezetők írták alá: Reinhold Eichinger (az Ausztriai Evangéliumi Egyházak
Szövetségének elnöke), dr. Mészáros Kálmán Ph. D., (az MBE Történelmi
Bizottságának elnöke, a BTA egyháztörténeti tanszékének docense), Pavel Coufal
(a Csehországi Baptista Egyház elnöke), Johannes Dyck (a Németországi Mennonita
Testvérközösség elnöke), Joseph Vix (ausztriai anabaptistakutató), Benkő Ferenc
(a Habánörökség Hagyományőrző Kultúrkör vezetője), dr. Maël D. S. Disseau, Ph.
D. (az olaszországi Balthasar Hubmaier School of Theology & Missions
dogmatikaprofesszora és dékánja), dr. Borzási István (a romániai baptista
Emanuel University of Oradea-Nagyvárad tanára), dr. Szőllős János (a Szlovákiai
Baptista Szövetség alelnöke), Alexander K. Erdélyi (Evangéliumi Könyvkiadó, a
Szlovákiai Baptista Egyház Történelmi Bizottságának képviselője) és dr. Emir
Caner, Ph. D. (történész, a Truett McConnell University, Cleveland, GA, USA
elnöke)
*************************
EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS AZ
ANA/BAPTISTA TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSÉRŐL ÉS TOVÁBBADÁSÁRÓL
Ezen a napon, 2019. június
17-én, az ana/baptista örökség képviselői nyolc különböző országból – Ausztria,
Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia,
Amerikai Egyesült Államok – összegyűltünk közösen az alsó-ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár
történelmi jelentőségű várkastélyában, ahol a korabeli anabaptistákat
kegyetlenül üldözték és gályarabságra ítélték a Jézus Krisztusba vetett
állhatatos hitükért (Mt 5,10–12).
Ennek a reformáció radikális
irányzatának is nevezett evangéliumi mozgalomnak a tagjai évszázadokon át
igyekeztek a Jézus Krisztustól kapott nagy misszióparancsolatot teljesíteni (Mt
28,18–20) és a nagy szeretetparancsolatot követni (Mt 22,37–40). Az Úr iránti
megingathatatlan elkötelezettségükért sokaknak a legmagasabb árral, azaz az
életükkel kellett fizetniük és így ítéltettek méltóknak arra, hogy üldözve
legyenek Megváltójukért (ApCsel 5,41).
Alulírottak mindezért
elkötelezzük magunkat arra, hogy hitelődeink lelki örökségét megőrizzük és a
hithősök élettörténetét nagyra értékelve másokkal is megismertetjük (1Kor
16,18). Ezen túl odaszánjuk magunkat arra, hogy erőfeszítéseinket összehangolva
kutatásaink eredményeit és újabb felfedezéseinket egymással közölni fogjuk.
Abban reménykedünk, hogy a világ közvéleménye megismerheti ezeknek a hűséges
hívőknek a hősies élettörténeteit, és ezáltal Megváltónk minden emberért
bemutatott áldozatos szeretetére is rámutathatunk (Jn 3,16).
Mint ahogy Jézus Krisztus
hűséges követői által a múltban, a jelenben és a jövőben is dicsőüljön meg az ő
szent neve a mi életünk által is! (Ef 5,2).
„Az igazság halhatatlan.”
Krónikás:
Dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész, az MBE TB elnöke
2019.07.17.
Anabaptista gályarabok nyomában
Az anabaptista reformáció 500 éves jubileumi évtizede keretében (2013 – 2023)
Anabaptista hitősökre
emlékeztünk az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár udvarában kialakított
anabaptista emlékhelyen 2019. június 17-én. A nemzetközi találkozón nyolc
európai ország egyházi delegációja és anabaptista egyháztörténésze vett rész. Az ünnepség során megemlékezésre kerül sor a várban fogvatartott és onnan elhurcolt anabaptista gályarabok küzdelmes sorsáf felidázve. A történelmi eseményre számos vendég érkezett Amerikából és Közép-Európa országaiból, így Magyarországról is a budapesti Baptista Teológiai Akadémia hallgatói számára meghirdetett "Anabaptista emléktúra 2019” keretében.
Mit kell tudnunk
Falkenstein/Sólyomkővár anabaptista vonatkozásáról?
Falkenstein/Sólyomkővár a
hajdani Morvaország (ma Csehország), Felső-Magyarország (ma Szlovákia) és
Ausztria hármas határának közelében található település, Bécstől északra
mintegy 50 km-re. Valamikor a reformációt követő évtizedekben ez a vidék
szolgált menedékül a Svájcból, Dél-Németországból és az ausztriai Tirolból
elűzött anabaptisták számára.
1526 után az osztrák határ
túloldalán található morvaországi (ma Csehország tartozó) Nikolsburg / Mikulov
a mintegy 70 ezres anabaptista menekültáradat szellemi központjává vált.
Korának legismertebb anabaptista reformátora Dr. Hubmayer Baltazár ebben a
városban talált átmeneti menedéket és irányította a környék településein
letelepedő anabaptista közösségek életét. Hubmayer doktor Luther Mártonnak volt
kortársa, kezdetben feltétel nélküli híve, majd a hitvalló bemerítés igazságának
hirdetése miatt a wittenbergi reformátor legfőbb szellemi ellenfele.
Hubmayer híveivel együtt a
huszita ébredés hazájában, Morvaországban keresett védelmet. Eredményes
munkásságát jelzi, hogy igehirdetésére az ország egyik legismertebb főnemese,
Nikolsburg városának egyházi főméltósága Liechenstein Lénárd őrgróf is megtért,
akit Hubmayer részesített hitvalló keresztségben. Igazán ennek köszönhető, hogy
az anabaptisták egy ideig az őrgrófság területén szabadon élhettek. Hubmayer
anabaptista reformátor 25 teológiai témájú könyvei közül 18-at Nikolsburg
városában nyomtathatott ki.
Nikolsburg és környéke az anabaptista habánok fellegvára lesz
Dr. Hubmayer Baltazár anabaptista reformátor
Falkenstein várával szemben, az Ausztria és Csehmorva határ másik oldalán található Nikolsburg várát a Lichtensteiniek és Ditrichsteinek építették. Az előbbiek telepítették le először morva területre (1520 táján) a Svájcból menekült újrakeresztelő/anabaptistákat, azaz a habánokat. Innen rajzottak a szorgalmas habánok kelet felé, egészen Erdélyig. 1599-ben viszont Francz Ditrichstein olmützi püspök ellenreformációs búcsújáróhellyé fejlesztette a várost. Ezért az anabaptistáknak menekülnie kellett… Nikolsburg (Mikulov) vára még ma is büszkén emelkedik az azonos nevű város fölé, Alsó-Ausztria határának közelében. Dr. Hubmaier Baltazár érkezésével 1526-ban, az anabaptisták fellegvára lett.
Simprecht Sorg, egy könyvnyomdász, aki magával hozta Hubmaiert Zürichből, azonnal felállított egy nyomdász műhelyt. Célja az volt, hogy a számtalan anabaptista írás terjesztésének fő forrása legyen. Hubmaier, erőteljes szónokként, elnyerte a Liechtenstein földesurak kegyeit. Maga Liechtensteini Leonhard herceg is a saját városában „sok más emberrel együtt” bemerítkezett.
Hubmaier gyakorlatias prédikációja során Nikolsburg és környéke villámgyorsan hihetetlen népszerűségre tett szert. Összesen 12 000 vallási menekült telepedett le itt. A mai Ausztriának és Európa felének hívői a herceg védelmét élvezték. A Predigstuhl utca és a Steinzeile utca felső szakasza körüli teljes városrészt nyilvánvalóan sok láb vájta a földbe. A házak hasonlóak ahhoz, amely a niedersulzi Anabaptista múzeumnak ad otthont.
Sajnos a bécsi udvar, élükön
I. Habsburg Ferdinánddal, aki 1526 után Magyarország északi és nyugati
területeit is bekebelezte, a katolicizmus védelmében kegyetlen törvényeket
hozott a protestáns eszmék megfékezése érdekében. Ennek esett áldozatául
Hubmayer Baltazár is, akit a császár magához rendeltetett Bécsbe és minden
törvényes kihallgatás nélkül 1528. március 10-én máglyahalálra ítélt. Hubmayer
hűséges hitvesét pedig néhány nap múlva a Dunába fojtatta.
A vezető nélkül maradt
morvaországi anabaptisták élére később Hutter Jakab állt, aki az ősegyház
példáját követve a közösség hithű tagjai számára a túlélés érdekében „gazdasági
udvarokat” hozott létre különböző kézműves szakmák köré tömörülve. Ennek az
anabaptista mozgalomnak a Észak-Magyarországra (Felvidék) és Erdélybe
letelepedett ágát hívták hazánkban „habán”, vagy „újkeresztyén”, "újbaptista" testvéri
mozgalomnak.
1539. Habsburg Ferdinánd
kegyetlen üldözésének újabb hulláma 1539-ben erősödött fel az anabaptisták
ellen. Megállíthatatlan létszámnövekedésüket irgalmatlan megtorló akciókkal
kívánta megfékezni. Így történt, hogy 1539. december 6-án a fenn említett morva-magyar-osztrák
határ környékén élő mintegy 150 anabaptista testvért tartóztatott le és
záratott Falkenstein/Sólyomkő várának sötét várbörtönébe. Majd hosszabb fogság
után az asszonyokat és gyermekeiket elengedve mintegy 90 vezető anabaptista
személyt ítélt gályarabságra. A férfiakat egymáshoz láncolva, indított katonai
őrizet mellett gyalogosan a magyar-osztrák határ mentén az Adria parti
kikötővárosba, Triesztbe. Bár útközben a foglyok közül többen meghaltak, vagy
megszöktek, a megmaradt áldozatok a gályák evezőihez láncolva kellett
letölteniük élethosszig tartó büntetésüket.
Erre az eseményre emlékeztünk Falkenstein / Sólyomkővár udvarán ünnepi istentisztelet keretében. A
vár épen maradt helységeiben egy többfunkciós múzeum is nyílt anabaptista gályarabok
emlékére. Sőt a vár kapubejáratánál egy élethű tengeri gálya is épült, ahol az
evezők nehéz mozgatását is kipróbálhatják az erre önkéntesen vállalkozók. A
vármúzeum bárki számára megtekinthető, ahol eredeti anabaptista emléktárgyak i
láthatók korabeli berendezésekkel, képekkel, eszközökkel, történelmi
leírásokkal, dokumentumokkal.
Az anabaptista hutterita habánok 1546-ban menekültek nagyobb tömegben Észak-Magyarországra a Felvidékre
Nikolsburg volt a
kiindulópontja még jó ötven további helyszínnek, ahol az anabaptista mozgalom
hutterita ága letelepedett. A klérus még Bécsben is amiatt panaszkodott, hogy
sok zarándok megy Nikolsburgba. Az egész helyzet tüskét jelentett a bécsi
kormány szemében. Királyi parancsra a protestáns fejedelem kénytelen volt
kiadni megbecsült teológusát, Hubmaier Baltazárt, akit 1528-ban Bécsben máglyán
elégettek.
Bécsben később további fontos
nikolsburgi anabaptista vezetőket végeztek ki, mint pl. Jakob Wiedemannt és
Oswald Glaidtot. Riedmann Péter, egy másik anabaptista vezetőről azt tudjuk,
hogy 1529-ben 23 éves fiatalemberként „baptista hitéért 3 év, négy heti
fogságot szenvedett.” Később még újabb 6 évi börtönbüntetésre ítélték baptista
meggyőződéséért. Az anabaptisták egy jelentős csoportja az egyre fokozódó
üldözés és vallási türelmetlenség miatt Riedemann Péter vezetésével 1546-ban
Észak-Magyarország (Felvidék, ma Szlovákia) területre menekült.
1622-ben Franz Dietrichstein
herceg és bíboros, Nikolsburg új ura, magára vállalta, hogy „kiirtson minden
eretneket a területéről”. Abban az évben minden anabaptistát vagy arra
kényszerítettek, hogy áttérjen a katolicizmusra, vagy üres kézzel hagyja el a
környéket. Még a betegeknek sem engedték meg a további ottmaradás a közelgő tél
ellenére sem…
Magyar vonatkozású esemény
Nikolsburgban:
Itt kötötte meg 1621. december
31-én Bethlen Gábor II. Ferdinánd megbízottaival a „nikolsburgi békét”,
amelynek értelmében Bethlen lemondott a királyi címről, visszaadta Ferdinándnak
a koronát és vele együtt a hatalmában tartott észak-magyarországi vármegyéket
is. Cserébe hét keleti megyét (Erdély) kapott.
25
éve nem láttuk egymást dr. Mészárosné dr. Seres Leilával, de olyan
természetességgel ülünk be egy kávézóba beszélgetni, mintha legutóbb tegnap
ittunk volna egy forró csokit együtt. Rengeteg kérdésem van, és hiába
igyekszünk fegyelmezetten haladni az interjúban, a jókedv újra és újra Leila
életkedvtől áradó történetfolyamába sodor bennünket. Pedig nehéz, sőt tragikus
események is szóba kerülnek.
Mészáros család
–
Hogyan találtatok egymásra a férjeddel, aki baptista lelkész, sőt, egyházelnök
is volt? Nem szokványos a történetetek…
– Huszonévesen hadilábon álltam a fiúkkal. Féltem, hogy mi lesz, ha rosszul
döntök, mivel a szüleim elváltak, és úgy éreztem, a házasság kérdésében nem
hibázhatok. Kálmánnal Tahiban, egy baptista konferencián találkoztunk
először, ez egyszerű beszélgetéssel indult. Az albertirsai gyülekezet
fennállásának 100. évfordulójára szerkesztett könyv miatt váltottunk pár szót,
amelynek én voltam az egyik szerzője.
Egy tekintélyes egyházi elöljárót láttam
benne, ő volt dr. Mészáros Kálmán. Akkor ő a családi tragédiájuk után még nehéz
lelki állapotban volt, abban az évben halt meg egész fiatalon, 48 évesen a
felesége mellrákban. Sokáig nem találkoztunk újra, majd az előbb említett könyv
miatt kezdtünk e-maileket váltani.
Amikor
Kálmán szóba hozta, hogy ő többre gondol kettőnk kapcsolatában, én egyáltalán
nem tudtam, hogyan döntsek. Isten útján akartam menni, de nem láttam tisztán.
Időre
volt szükségem. Kapóra jött egy másfél éves heidelbergi ösztöndíj. Dolgoztam a
kutatási programban, és mindennap kerestem Isten útmutatását.
–
Végül is mi segített a döntésben, és férjed nem mindennapi újrakezdését hogyan
fogadta a környezetetek?
– Kálmán, amikor megkérte a kezem, nagyon őszintén elmondta, hogy számára a
lelkészi elhívása az első, ő száz százalékban Istennek szolgál. Akkor elkezdtem
tűnődni azon, hogy én hány százalékos keresztyén vagyok. Visszamentem
Németországba, és ahogy olvastam a Bibliát – elkezdtem a legelején, hátha
megtalálom a választ a végére – egyre világosabb lett számomra, hogy Istennek
kell igent mondanom. Amikor az életemet teljesen Istenre bíztam, akkor éreztem
úgy, hogy igent tudok mondani Kálmánnak is.
A családunk, a barátaink egy-két
kivételtől eltekintve magától értetődőnek vették a házasságkötésünket.
Többgenerációs családdal indultunk, hiszen velünk élt Kálmán édesapja és az
első házasságából származó fia, Illés, valamint az egyik lánya, Gyöngyvirág is. Fel
kellett nőnöm Kálmánhoz.
Én
mindig fel fogok nézni rá, mert ő Isten különleges szolgája. Ha egy kicsit is
hozzá tudok tenni az ő küldetéséhez, az engem nagy örömmel tölt el.
Dr. Mészárosné Dr. Seres Leila és Dr. Mészáros Kálmán
–
Három gyermeketek van, és visszaálltál a munkába. Hogyan tudsz a család mellett
orvos és lelkészfeleség is lenni? Hogyan szervezed az életet, hogy az
harmonikus legyen?
– A család, a munka és a gyülekezet összeegyeztethetősége nem könnyű. A mai
reggel is úgy indult, hogy a legkisebb gyermekünk náthás lett, de vizsgáztatnom
kellett – így bejött velem az egyetemre. Amíg a vizsgázó egyetemisták tételeket
dolgoztak ki, ő szépen rajzolgatott. Családbarát munkahelyem van, a főnököm
nagyon megértő, ez szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy édesanya sikeres
lehessen a munkájában.
Az édesanyám és a férjem sokat segítenek. Sőt, még
Gyöngyvirág, a férjem nagylánya is gyakran jön hozzánk, a gyerekek nagyon
szeretik. A kispesti baptista gyülekezetben, ahol a férjem lelkipásztor, sok
feladatom van, de én is baptista gyülekezetben nőttem fel, így tulajdonképpen
mindig azt csináltam, amit most: beszélgetek az emberekkel, foglalkozom a
gyermekekkel, készülünk a szeretetvendégségekre, betegeket látogatunk. Talán
most nehezebb, mert nagyobb a felelősségem és kevesebb a szabadidőm...
A
házasságunkban pedig azt éljük meg, hogy áldás alatt vagyunk. Ahogy Kálmán
szokta mondani: „Az áldás alól nem szabad kijönni.”
–
Ez látszik most is rajtad. Sok feladatról, munkáról mesélsz, de közben
mosolyogsz. Milyen munkát végeztek a Baptisták az Egészségért Munkacsoportban?
– Ez a munkacsoport azért jött létre 2009-ben, hogy összefogja a baptista
orvosokat. Az alapító dr. Nagy Imre érsebész volt, ő a kórházi munkája mellett
szervezett ingyenes vizsgálatokat, mert látta az igényt. Mára kiegészült a
csoport egészségügyben dolgozó baptista szakemberekkel: gyógytornászokkal,
ápolókkal, dietetikusokkal, lelki gondozókkal, így száz fölötti a
taglétszámunk.
Az egészséggel kapcsolatos információkat igyekszünk sokakhoz
eljuttatni, illetve szűrőprogramokat, ingyenes vizsgálatokat szervezünk.
Szívesen látjuk az önkénteseket, ha szeretnének csatlakozni. A munkánk alapját
a gyülekezetek képezik, ők szervezik meg az adott programot, amelynek helyszíne
az imaház vagy a helyi művelődési ház. Felekezetköziek vagyunk, gyakran a helyi
orvosok is segítenek. Vérnyomás- és vércukorméréssel, életmód-tanácsadással,
felvilágosító előadásokkal várjuk az érdeklődőket.
–
Van egy másik fontos programotok is, amelyben szintén a Baptista Egyház
társadalmi szerepvállalása mutatkozik meg személyes, emberközeli módon.
– Igen, ez a Szívpárna Program, amelyben benne van a férjem első
feleségének emléke is. Mellműtéten átesett nők számára készítjük a szívpárnákat
2012 óta, több ezer darabot. Ez a párna szinte gyógyászati segédeszköz, mert
enyhíti a műtét utáni fizikai tüneteket, de ettől még sokkal fontosabb a
gesztus értéke. A párnákhoz apró igei üzenetet csatolunk, és személyesen
visszük el azokba a kórházakba, ahol fogadókészek erre.
Ha nyitottságot
tapasztalunk az intézmény dolgozói részéről, az megkönnyíti a munkánkat.
Legutóbb például Kispestről a vasárnapi istentisztelet után mentünk be a Szent
István Kórházba, hogy beadjunk 50 párnát. Volt olyan hölgy, aki a gyógyulása
után fogalmazta meg, hogy a műtét utáni elhagyatottságában a szívpárna segített
neki, hogy összeszedje magát és talpra álljon. A lelki erejét kapta vissza
attól, hogy valakik ismeretlenül is gondoltak rá, és ajándékot küldtek neki.
Ezzel azt üzenték, hogy ő fontos.
–
Milyen terveid vannak?
– A család, az egyházi feladatok és az egyetemi tanítás kitölti a napjaimat. A
gyerekekkel otthon töltött évek után nem tértem vissza a klinikusi praxisba, de
a Testnevelési Egyetem orvosi kutatási projektjeiben részt veszek, és
gondolkodom azon is, hogyan tudnám az időmbe a sportorvosi szakvizsgát
beilleszteni.
A
tanítást magaménak érzem, mindig is csodálattal töltött el, hogy a jó Isten
hogyan tudta megteremteni a gyönyörű csontokat, ízületeket, a fantasztikus
emberi testet!
Hálás
vagyok azért is, hogy a férjemmel bejárhattuk határon innen és túl a
gyülekezetek sokaságát, ökumenikus kapcsolatokat is építhettünk. A gyerekeink,
a kicsik és a nagyok a legnagyobb csodák az életünkben. Jó úgy élni, hogy Isten
vezetését érezhetem, neki szolgálhatok. Boldog ember vagyok.
Augusztus közepén látott napvilágot az a hiánypótló
történelmi kötet, amely a baptisták eredetét, történetét és hitvallását
foglalja össze. Dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor, egyháztörténész munkásságának
olyan gyümölcse kerülhet most ebben a könyvben az olvasmányaink sorába,
amelynek segítségével átfogó és széleskörű információkat szerezhetünk
hitelődeink múltjáról a Jordántól napjainkig.
Megjelent dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész
baptisták eredetét, történetét és hitvallását feldolgozó könyve. A könyv
bemutatásra került Tahi Táborban 2020. augusztus 20-án, az Államalapítás országos ünnepségén.
Szívbéli ajánló:
"Olyan művet tart most kezében a kedves olvasó, amelyben a szerző a baptisták hazai és nemzetközi történetéről szól, ismeretterjesztő módon, közérthetően fogalmazva meg üzenetét, és nyújt rálátást arra a nehézségekkel kikövezett, ám az Úr által vezetett útra, melynek a bibliai kor az első, jelen nemzedékünk pedig az utolsó ismert állomása. Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténészként és a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető tanáraként több évtizedes kutatásait, valamint tapasztalatait szőtte a könyv lapjai közé, mely által az így értékes, figyelemreméltó olvasmánnyá lett, nem csak a teológushallgatók számára. Így ajánlom ezt a művet minden érdeklődő olvasónak, kívánom, hogy tanulmányozása szolgálja ismereteik gyarapodását és lelki épülésüket!"
Bereczki Lajos,
rektorhelyettes, Baptista Teológiai Akadémia
titkár, Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottság
"Ez a történelmi visszatekintés igyekszik lépésről lépésre bemutatni a Jézustól kapott misszióparancs korszakokon átívelő teljesülését, különös tekintettel a felnőtt hitvallók bemerítésének és a később kialakult csecsemőkeresztelésnek különböző értelmezésére és gyakorlatára a Jordán-parttól napjainkig. Ezen belül vizsgálja a baptista mozgalom szükségszerű kialakulását és kiteljesedését a világegyházban a 16. századtól egészen jelenkorunkig. Ajánlom ezt a tanulmányt mindazoknak, akik világosan szeretnék látni a múlt értékeit és jövőbe mutató áldásait – a neves református egyháztörténész Révész Imre soraival: „Aki az egyház múltját nem ismeri, az az egyház jelenét egyszerűen képtelen megérteni, az egyház földi jövőjének alakításához pedig kontár kézzel nyúl… aki gyülekezetépítést, vallásos nevelést vagy akár egyházkormányzást és egyházpolitikát alapos, sokoldalú és folyvást gyarapított egyháztörténelmi ismeretek nélkül akar csinálni, az előbb-utóbb a maga és a rábízottak kárán fogja megtanulni, hogy lehetetlenségre vállalkozott.” Legyen áldásul e történelmi tanulmány minden, a téma iránt érdeklődő olvasó számára."
Dr. Mészáros Kálmán, egyháztörténész,
elnök, Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottság
Akik sokakat az igazságra vezettek Könyvbemutató Tahiban
Augusztus közepén látott napvilágot az a hiánypótló
történelmi kötet, amely a baptisták eredetét, történetét és hitvallását
foglalja össze. Dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor, egyháztörténész
munkásságának olyan gyümölcse kerülhet most ebben a könyvben az olvasmányaink
sorába, amelynek segítségével átfogó és széles körű információkat szerezhetünk
hitelődeink múltjáról a Jordántól napjainkig.
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Tahi
konferencián tartott könyvbemutatót vezethettem. Ennek az eseménynek kapcsán
erősödött fel bennem az a meggyőződés, hogy miként a konferencia mottója – „Az
igazak gyökere mozdíthatatlan” – is az eredet, a kezdet, a gyökerek fontosságára
utal, úgy a történelmi eredetünk, gyökereink, a múltunk ismerete is
elengedhetetlenül fontos lehet a hit és a mindennapi életünk folyamában.
És
hogy miért? Azért, mert az Úr misszióparancsa nekünk, baptistáknak az, hogy
„Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!”. Ennek a felhívásnak nehéz
lenne úgy eleget tennünk, ha csendben maradnánk, ezért beszélnünk kell és
hallatni a hangunkat. Történelmi múltunk ismerete, elődeink életének,
küzdelmeinek, harcainak megismerése adhat számunkra olyan szellemi és lelki
tartalmat, amely hitelességünket növeli evangelizációs szolgálataink során.
Ismerjük meg a múltunkat, és tartsuk elődeinket példaképeknek!
Másrészt a baptista közösség egységének megerősítéséhez
is szükséges a múltunk elmélyültebb ismerete. Miként a családfáinkat is szokás
kutatni, megfigyelni a gyökereinket, tudni, hogy honnan jövünk és hová tartunk,
a történelmi hitbéli családfánk ismerete is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a
közösségi egybetartozás élménye tovább fejlődjön a baptista „családban” is.
A
történelemkönyvek tematikájához hasonlóan a baptisták egyetemes és magyar
történelmét bemutató kötetben helyet kapott még többek között a Magyarországi
Baptista Egyház hitvallása, felépítése, vagy a baptisták főbb jellemvonásainak,
intézményeinek ismertetése is. Dr. Mészáros Kálmán könyvének megjelenésére
évekig kellett várni, de remélhetőleg rohamosan el fog terjedni közösségünkben.
A gyülekezetek számára nyitva van a lehetőség, hogy a szerzőt könyvbemutató
beszélgetésre hívják.
Tel: +36-1-302-6183 E-mail: infostart@freemail.hu A könyv ára: 3.400 Ft
Átvehető, illetve megvásárolható itt: (Pandémia miatti korlátozások feloldásig) Baptista Teológiai Akadémia portáján 1068 Budapest, Benczúr u. 31.
2021. február 15., hétfő
Akik Istent szeretik, azoknak
minden a javára van!
Istennél mindig van tovább
A házasság – terveink szerint – egy teljes életre szól. Ha egy betegség vagy más tragédia mégis elragadja mellőlünk a társunkat, nagyon nehéz lehet a helyreállás, a továbblépés. Interjúnkban párkeresésről, megözvegyülésről, a fájdalmak között is megtapasztalt reménységről szól Mészáros Kálmán baptista lelkész.
Mészárosné dr. Seres Leila és Mészáros Kálmán
Milyen módon készültél keresztyén fiatalként a párkeresésre és a
házasságra?
Gyerekként, fiatalként Pécsett laktam. Ott jutottam tizenhat évesen hitre.
Ezután kaptam először Istentől elhívást a lelkészi pályára, amire csak később,
nagy harcok után mondtam igent. Amint elkezdtem volna a teológiát, behívtak
katonának. A párválasztás kérdése – ami folyamatosan imatémám volt – ilyen
helyzetben talált engem. Végzős koromban már olyan társra vágytam, aki a
küldetésben támogatni fog, és ugyanúgy gondolkodik, mint én.
Tóka Gyöngyvért, aki az első feleségem lett, még Pécsről ismertem, ahol ő főiskolán
tanult. Jelnek tekintettem, amikor Budapesten összefutottunk, miután évekig nem
találkoztunk egymással. Hamar kiderült, hogy sok mindenről hasonlóképpen
gondolkodunk. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy ugyanabban a világnézetben
járjunk, hiszen az Istenhez való ragaszkodásunk életünknek a legbensőbb
kérdése. Néhány hónap után igent mondott a lánykérésemre.
Tóka Gyöngyvér és Mészáros Kálmán
A közös életetekben
hogyan jelent meg a közös szolgálat? Később hogyan gyarapodott a családotok?
A közös életünk Győrben kezdődött, ahol induló kis gyülekezetek között
szolgáltam. Nemcsak feleség, hanem olyan hitbéli társ volt ő, akivel
gyönyörűség volt ez a munka. A kis Trabantunkban több időt töltöttünk, mint
otthon. A feleségem mindig szívesen jött velem az útjaimra, ahol kántorként is
segítette a szolgálatot. Mindennek az volt az áldása, hogy közösen alakultunk,
közösen éltük át a próbákat, az örömöket, és ez még inkább összekötött
bennünket.
Hét év után meghívást kaptunk a clevelandi magyar gyülekezetbe. Addigra
megszületett a három gyermekünk. Meghatározó volt számunkra az a négy
Amerikában töltött év. Amikor hazahívtak, a székesfehérvári gyülekezet lelkésze,
később pedig a baptista egyház megválasztott elnöke lettem. Ebben és 1992-től a
baptista teológia egyháztörténelem tanáraként végzett munkámban is próbáltam
kamatoztatni, amit addig tanultam.
Örömmel vállaltam mindezt családommal együtt. Feleségem a női
szolgálatokban képviselte a közösségünket, felekezetközi módon és európai
szinten egyaránt. Rendkívül tehetséges volt mindebben. Nagyon harmonikus, szép
házasságban éltünk, amelynek minden pillanata mintaszerű és áldott volt.
Végül mindent felforgatott egy bizonyos végzetes diagnózis.
Komoly hitpróbát jelentett nekünk és gyermekeinknek, amikor a feleségemnek
egyszer csak egy súlyos betegséggel kellett szembenéznie. Mindannyiunk hite
megméretett ezekben az élethelyzetekben. Megmutatkozott, hogy ki az az Isten,
aki szeret minket, és ennek ellenére megengedi, hogy ilyen mélységeket éljünk
meg.
Miután megtudta az emlőrák diagnózisát, attól számítva két évig tartott a
küzdelem. Egy évvel a műtét után a vizsgálatok azt mutatták, hogy feleségem
tünetmentes, de máshol egy áttéttel mégiscsak jelen volt a szervezetében a
gyilkos kór. Azáltal, hogy pont ebben a figyelem középpontjában lévő
életszakaszunkban történt velünk mindez, hatalmas üzenetté vált másoknak az ő –
mondhatjuk – diadalmas elmenetele.
A Lydia keresztyén női magazin 2003. évi 1. számának címlapján
Gyöngyvér mosolyog. Mi ennek a története?
Barátai, a magazin készítői merészen kérdezték többek között arról, hogy mi
lesz, ha nem gyógyul meg. Ő leírta, hogy ezt az eshetőséget is beleszámítja a
hitébe. Teljes reménységgel szólt az örök élete felől.
A válaszokat még ő adta fel postán, majd eltelt néhány hónap. Aztán mégis
bekövetkezett a dráma, hogy negyvennyolc évesen az Úrhoz költözött. Azon a
napon a kórházban voltam mellette, fogtam a kezét, és megszólalt a sípszó: itt
a vége. Összeomolva mentem haza, ahol a postás átnyújtotta az újságot, amelynek
a címlapján ő mosolygott. Ilyen isteni időzítéssel lépett ki ebből a világból,
így üzent a családjának, a gyülekezetnek és a sorstársainak. Önmagában
vigasztaló látni valakit nem keserűséggel, hanem a teljesség felé tartva
elmenni.
Renáta, Gyöngyvér, Illés, Kálmán és Gyöngyvirág
A gyerekekben hogyan történt meg az édesanyjuk elengedése?
Ők is ott ültek édesanyjuk ágya mellett, és mély beszélgetéseket folytattak
vele. Gyöngyvér próbálta őket testamentumszerűen felkészíteni arra, ha nélküle
kell a felnőttkort megélniük. De így is összezuhantunk, amikor végül meghalt.
Egymásba kapaszkodva, sírva kértük az Urat, hogy állítson talpra minket. Én
mint férj, édesapa, lelki munkás, egyházvezető is mindent át kellett hogy
értékeljek magamban. Hosszú hónapok alatt próbáltam eszmélődni.
Mire van szüksége leginkább egy édesanyának vagy édesapának, ha társ nélkül
marad a gyerekeivel?
Nagyon sokszor sírva készültem az igehirdetésre, és a gyermekeim imádsága,
ahogy körbefogtak, erősített meg, hogy fel tudjak menni a szószékre, vagy hogy
ki tudjak állni emberek elé. Mindenkiben az együttérzést láttam ott, ahol csak
megfordultam.
Azt tanácsolnám a hasonló helyzetben lévőknek, hogy ne a magányt válasszák,
és a magukba zuhanást. Mi pedig vonjuk magunkhoz őket. Óriási segítséget jelent
egy özvegységre jutott házastárs számára, hogy beszélhet az érzéseiről.
Mit tehet egy házastárs, amikor a párja fájdalmak között küzd, és neki kell
támogatnia a társát?
Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magára a szenvedő társunkat. Csodálatos a
menyegzőn elmondani a fogadalmat, de amikor az élet adja a boldogtalan órákat,
akkor Isten számonkéri ezt rajtunk. Csak legyünk ott, hogy aki éppen búcsúzik
az élettől, tudja, hogy valaki hűségesen őrzi még az álmát is. Nekem
megadatott, hogy egészen az utolsó pillanatig ott lehettem Gyöngyvér mellett.
Egy győztest láttam benne, aki mindhalálig Jézus követe és az én hűséges társam
volt.
Hogyan váltál nyitottá arra, hogy Isten újra társat küldhet melléd? Hogyan
zajlott a Leilával való találkozásod?
Korábban még kísértés szintjén sem jelentkezett, hogy mással is hasonló
kapcsolatba kerüljek, mint a feleségemmel. Ugyanakkor azon kezdtem gondolkodni,
hogy Isten hogyan állíthat talpra úgy, hogy ott legyen abban a „mégis”.
Leila & Kálmán
Tahiban, egy pályázat eredményhirdetésén találkoztunk először Leilával. Ő
késve érkezett, és éppen felszólították a színpadra, hogy gratuláljanak neki az
első díjat érdemlő könyvéért. Ezt követően teljes természetességgel a mellettem
mint egyházelnök mellett kihagyott helyre ült le. Akkor tudtam meg tőle, hogy
éppen annak a gyülekezetnek a történetéről írt, amelyből a volt feleségem is
származik. Azt gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen… Kiderült, hogy
ugyanazokat a szolgálatokat végezte Albertirsán Gyöngyvér és Leila is. A
könyvéből kért tiszteletpéldányt elolvasva a szerzője iránt is egyre élénkebb
érdeklődést éreztem. Elindult köztünk egy egyre sűrűbb levélváltás.
Családunk története a Magyar Evangélikus
Rádiómisszió adásában
Két év alatt érett meg bennem a kérdés, hogy nem
akar-e Isten ezzel valami többet adni nekünk. Megkérdeztem erről Leilát, de
adtam neki időt a válaszra. Egy nap váratlanul üzenet érkezett: Igen! Akkor én
ijedtem meg, de tudtam, hogy ha Isten van mögötte, abból áldás fakad.
Gyermekeim a támogatásukról biztosítottak, és amikor lelkész apósom megtudta,
hogy Leiláról van szó, akit ő gyermekkora óta ismer, visszavonta a
kijelentését, hogy az ő lánya nyomába senki nem léphet. Gyönyörű imádsága,
amelyet felettünk mondott el a menyegzőnkön, nagy erőt jelentett számomra.
Leila orvos és egyetemi tanár, jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanít.
Olyan csodát éltünk át, hogy ebben az új házasságban is három gyermekem
született. Vigasztalás számomra idősebb és fiatalabb gyermekeim derűs
hozzáállása és támogató szeretete. Isten jót gondolt el felőlünk, ő a
helyreállítás Istene! A lelkészi szolgálatomat is védetté tette az Úrban
köttetett új házasságom.
Kálmán, Lídia, Leila, Kristóf, Gyöngyvirág, Eliza és Illés
Milyen édesapává váltál az új családodban? Mit éltek meg ebben a
házasságban?
Utólag látom, hogy sokkal több időt, figyelmet kellett volna a
gyermekeimnek szánnom az első fészekalj idején. Bűnbánattal mondom ezt, de
hálával látom, hogy ennek ellenére nagyon egészséges gondolkodásúak, hitben
járnak. Ők mondják, hogy mennyivel jobb a mostani kisgyermekeimnek, mert sokkal
több személyes foglalkozást kapnak tőlem. Isten kárpótlásszerűen egy olyan
békességes családot adott, ami megújította a szolgálatban való lendületemet is.
Hála és köszönet van a szívemben Isten iránt ezért.
Csodálatos, amit Leilával is átélek. Azon túl, hogy feleség, édesanya,
egyetemi tanár, nagy derűvel és lendülettel felvállalta az egyházunkban a
szolgálatot a Baptisták az Egészségért mozgalomban közel száz orvossal,
egészségügyben dolgozó emberrel együtt. Emellett – az első feleségem iránti
tiszteletből – bekapcsolódott az úgynevezett Szívpárna Program világmozgalomba.
Frissen mellműtött nőknek és szívműtéteken átesetteknek visznek a kórházakba
saját kézzel varrt szív alakú párnákat, rajtuk vigasztaló igeversekkel.
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen feleséget rendelt mellém Isten – egyszer
is csodálatos volt, de hogy még egyszer megtette, ez felfoghatatlan! Bátorítom
azokat, akik hasonló helyzetben vannak, hogy ne adják fel! Bízzanak az Úrban,
és ő gondoskodni fog a folytatásról – vagy így, vagy úgy.
