a Magyarországi Baptista Egyház korábbi elnöke, egyháztörténész, főiskolai tanár,
a Kispesti Baptista Gyülekezet lelkipásztora
A beszélgetést vezeti:
Platthy Iván
nyugalmazott egyházügyi államtitkár
Párbeszéd az emberért - avagy az egyházak szerepe a mai társadalomban. Vallási közösségek hitéleti és közszolgálati tevékenységének bemutatása a mai Magyarországon. A műsorba meghívott beszélgető partnerek a vallási közösségek képviselői, szakértői, intézményvezetői. Mindazok, akik az emberek bizalmából látnak el feladatokat, és az emberek szolgálatára hivatottak el. A műsor célja az ide tartozó és aktuális témakörök folyamatos napirenden tartása, és minél szélesebb körű, nyílt elemzése.
Már egy évtizede annak,
hogy a Magyar Evangéliumi Szövetség
vezetősége Aliansz Teológiai Műhely
elnevezéssel, minden esztendőben továbbképzést szervez a szövetséghez tatozó,
evangéliumi elkötelezettségű egyházi és felekezeti vezetők, valamint a
különböző lelkiségi mozgalmak meghatározó személyiségei számára.
D. Szabó Dániel
2017. február 21-én a Piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói
Központja adott ismét otthont a találkozónak. A mintegy negyven résztvevő közel
húsz népegyházi, evangéliumi és karizmatikus hátterű magyarországi felekezetet
és missziós szervezetet képviselt.
A találkozó Szeverényi János, az aliansz elnöke, az evangélikus
egyház országos missziói lelkészének köszöntőjével és Lukács evangéliumából
vett igei elmélkedésével (Lk.10:38-42) vette kezdetét. Kihangsúlyozta, hogy Mária
igehallgatása és Márta cselekvő hite egyaránt követendő példa lehet előttünk. A
délelőtt során három időszerű témában hangzott el előadás.
Dr. Mészáros Kálmán
D. Szabó Dániel, az Aliansz tiszteletbeli
elnöke, református teológiai tanár, „A
felekezetek, gyülekezetek kapcsolata, az egymásért vállalt felelősségének
bibliai alapjai” címmel tartott érdekfeszítő előadást. „Édesapámat
megfosztották palástjától, amikor én is hasonló sorsra jutottam, az egyház
hajójából kidobtak, Isten népe mentőcsónakjaiba kerültem” – idézte föl küzdelmes
sorsának meghatározó élményét és Isten mindent helyreállító szeretetének bizonyítékait.
Látása szerint a reformáció félévezredes jubileumi évében feltétlenül szükség
lenne egy teljes spektrumú (népegyházi-evangéliumi) Protestáns Zsinat összehívására,
amelyben kész összekötő szerepet vállalni.
Dr. Mészáros Kálmán, az Aliansz
alelnöke, a Baptista Teológia Akadémia tanszékvezető docense, a Reformáció 500.
évfordulója kapcsán „Egységtörekvések az
egyháztörténelem különböző korszakaiban” címmel tartott vetítettképes előadást.
Áttekintést adott a bábeli nyelvzavartól, a Krisztus által létrehívott egyház sziklaszilárd
alapigazságairól, a pünkösdi lélekáradás egységet teremtő időszakáról, az
egyház több évszázados történelmi útjának nehézségeiről, tévelygéseiről,
ébredési mozgalmairól, a reformáció korszakalkotó felismeréseiről és az azt
követő egységtörekvésekről, egészen napjainkig kihívásainak időszakáig.
Dr. Győri István előadását Szuhánszky Gábor ismerteti
Dr. Győri István, a Sárospataki Református
Teológia Akadémia exdékánja „A protestáns
ökumené kérdései a reformáció emlékévében” témában dolgozta ki előadását, amit
a szerző halaszthatatlan elfoglaltsága miatt Szuhánszky T. Gábor, az Aliansz alelnök ismertetett. „A protestáns
szót ma inkább a „tiltakozó” jelentéssel használjuk, pedig a szó eredeti
értelme ez: tanúskodik, bizonyságot tesz, kiáll az igaza mellett, a latin pro –
ért és a testes - tanú szavakból képzett ige. A protestáns szót ma
inkább a „tiltakozó” - értelemben használják. Talán épp az 500 éves
jubileum adna alkalmat, hogy visszatérjünk az eredeti, „hitvalló” értelemhez, mely
szerint protestáns az, aki hitét vállalja és megvallja” – hangsúlyozta professzor
testvérünk.
Horváth István, Papp János és Szeverényi János fejti ki látását
A délután folyamán pedig
előre felkért hozzászólóként Papp János
baptista egyházelnök, Pataki Albert
pünkösdi egyházelnök, valamint Dr. Khaled
A. László metodista szuperintendens, fejtette ki látását a mai egyházak
vezetőinek felelősségéről, felekezeteik egymáshoz és az államhoz való
viszonyáról. A felekezeti közeledések és egységtörekvések eredményeiről,
nehézségeiről, sőt buktatóiról.
A hozzászólások sorát László Viktor, az Aliansz harmadik
alelnöke, a magyarországi karizmatikus katolikus ébredési mozgalom egyik meghatározó
személyisége, az Ez az a nap missziós szervezet elnöke nyitotta meg. Kifejtette,
hogy a felekezetközi és vallásközi párbeszédnek helye van, ugyanakkor veszélyeket
is rejt, ha ennek során nem Krisztushoz, hanem csupán egymáshoz közeledünk.
A Magyar Evangéliumi Szövetség által szervezett Aliansz Teológiai Műhely részvevői Piliscsabán
A fórumbeszélgetés Horváth István, az Aliansz főtitkárának tájékoztatójával
zárult. Ebben szólt az evangéliumi szövetség további missziós terveiről, programjairól
és más fontosabb aktuális kérdésekről. A befejező áhítat gondolatait Szuhánszky T. Gábor mondta el, amit
imaközösség és a záró áldás követett. Köszönet a jól szervezett alkalomért és a
kiváló ellátásét. Soli Deo Gloria!
A felvétel 2017. február 12-én készült a Kispesti Baptista Gyülekezet istentiszteletén. Igét hirdet Dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor.
Bibliai textus: "Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól (házasságtöréstől), hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, mindenki szentséggel és tisztasággal tudjon élni feleségével (házastársával)...
Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja." (1.Thess. 4,1-8)
Dr. Mészáros Kálmán teológus, lelkész a nyolcvanas évek végén az
Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat. Az 1989-es magyarországi
eseményeket is onnan követte nyomon. Vajon milyen volt a rendszerváltoztatás
megítélése a tengerentúlon, s milyen különbségek voltak tapasztalhatóak anno a
hazai és az amerikai lelkészképzés között? Egyebek mellett ezekről is beszél
majd az Arcvonások Rendszerváltoztatásról szóló sorozatának következő vendége,
Dr. Mészáros Kálmán a Baptista Teológiai Akadémia docense, tanszékvezető
tanára.
Vajon
milyen volt a Magyarországi rendszerváltoztatás megítélése az Egyesült
Államokban. Dr. Mészáros Kálmán teológus, lelkész, a Baptista Teológiai Akadémia
tanszékvezető tanára, a 80-as évek végén Amerikában végzett egyházi szolgálatot,
így a hazai eseményeket is onnan követte nyomon. Egyebek mellett erről is
beszél az arcvonások rendszerváltoztatásról szóló sorozatában. A mikrofonnál
Bódi Mátyás.
Szeged, a Tisza parti város, a Fogadalmi Templommal
Szegeden születtem, ahol édesapám középiskolai tanár, az édesanyám óvónő volt. Azonban közös életük kezdetén közbeszólt a
politika, 1956 után ugyanis különböző szűrések és zaklatások történtek a
pedagógus társadalomban. Édesapám beszámolója szerint, valahonnan a minisztériumból
jöttek hivatalos személyek Szegedre és azt mondták neki, hogy ő egy kiváló
pedagógus és igazgatónak szeretnénk kinevezni, abban az iskolában ahol
dolgozott. Azonban volt egy feltételük, mégpedig hogy ettől kezdve nem mehetett
volna templomba. Ő természetesen erre azt felelte, hogy ezt a feltételt hitbeli
meggyőződése miatt nem teljesítheti. Erre ezek a titokzatos urak azt mondták
neki, hogy akkor viszont a tanári pályájától is meg kell válnia…
A Mészáros család a '60-as évek elején
Így pillanatok alatt, három
gyermekes édesapaként elveszítette a munkáját és ezzel belekerült a nagy
politika világába. Közvetlenül kellett érzékelnünk a családban azt a tényt,
hogy mivel jár az, ha egy ateista társadalomban valaki keresztény hívő emberként
próbál jó lelkiismerettel a hivatásának és a lelkiismeret szavának megfelelni. Így édesapámnak pályát kellett módosítania. Ezek után került nem sokkal a
lelkipásztori szolgálatba. Isten azonban őt igazolta, mert a lelkészi pályája
során aztán végül mégiscsak tanár lett, sőt igazgató is. Csak nem Szegeden,
hanem itt Budapesten, éppen ebben az intézményben, a Baptista Teológiai
Akadémián, ahol most is beszélgetünk.
Én tehát ebben a családi
légkörben nőttem föl, ahol követendő példát láttam a szüleim egyenes jellemében
és Isten útját járó életében. Elkötelezett hívő emberek voltak és igyekeztek a lehetőséghez
képest, egy ateista társadalmi rendszerben is őszintén megélni a
kereszténységüket, úgy a családon belül, de azon kívül a gyülekezeti, vagy
egyházi munkájuk során is.
Édesapjára
visszatérve, tanárként nem folytathatta a pályáját, de lelkészként igen? Erre
nagyobb lehetősége volt? Felvállalta, hogy én mostantól kezdve főállású
egyházi szolgáló vagyok?
A Szokolyai Baptista Gyülekezet temploma
Édesapám több hónapon keresztül
állás nélkül maradt. Bizonytalan volt a család sorsa, hogy miként
alakul tovább az életünk. Végül a baptista közösségben, ahol ő maga is élő hithű
és aktív bibliatanító volt, felajánlották neki az egyház akkori vezetői, hogy van Észak-Magyarországon
egy Szokolya nevű község, ahol jelenleg nincsen lelkész a gyülekezetben és
szükség volna arra, hogy valaki átmeneti időre is elvállalja ott az
igehirdetői szolgálatot. Szüleim Isten vezetését látták abban, hogy ez a
lehetőség adatott számukra és örömmel elvállalták ezt a felajánlott segítséget
és a család hamarosan odaköltözött.
Édesapám időközben innen járt föl
Budapestre, a baptista teológiára, hogy kiegészítse bibliai ismereteit és hogy
alaposabban fölkészüljön a lelkipásztori hivatására. Tehát nem volt ez egy zökkenőmentes
és könnyű váltás, mégis Isten vezetését láttuk ebben a kialakult helyzetben. Később
is úgy értékeltük, hogy ezzel a sorsfordító helyzettel Isten állította át a
váltót, aminek a nyomán egy egészen új világot nyitott meg előtte és az egész
családunk előtt.
Önben
ekkor már megjelent az érdeklődés az egyházi pálya a teológiai tanulmányok
iránt? Ezért kérdezem ezt, mert tudom, hogy aztán később orvos
elektronikai technikusként tanult tovább.
Gyermekkorban az ember teljesen
természetesnek fogadja el azt, amit a szüleitől hallott. Nekem nagyon pozitív
élményeim vannak a gyermekkoromból. Megéltünk egy belső szabadságot, annak
ellenére, hogy állami korlátozások és tiltások vettek körül bennünket.
Tudomásul kellett vettük, hogy a rendszer igyekszik beszorítani az egyházat a templom
falai közé. Szabadtéri evangelizációs alkalmakról abban az időben szó sem
lehetett. A templomon kívül egyedül csak a temetőben prédikálhattak akkor az
igehirdetők. Éreztük tehát ezt a kettősséget,
hogy a templomon belül szabadság van, de azon kívül olyan ellenszélben kellett
megélnünk a hitünket, amely minden eszközzel igyekezett azt ellehetetleníteni. Az
az ideológia, ami bennünket körülvett, az gyakorlatilag egy ateista egyházüldöző
társadalmi rendszer volt. Azt akarták elhitetni az emberekkel, hogy az egyházra
nincs szükség, hogy az nemsokára meg fog szűnni.
Pécs városa madártávlatból
Időközben a családunk Pécsre költözött, ahol a legmeghatározóbb diákéveimet töltöttem. Az iskolai oktatást is teljesen
átjárta ez az egyházellenes ateista légkör, amit hitünk próbájaként mi nagyon
nehezen viseltünk. Már a középiskolai évek alatt történt egyébként az, hogy egy
kísérleti tantárgyat vezettek akkor be az én évfolyamomban. Az volt a
címe, hogy a „Világnézetünk alapjai”.
Ez egy teljesen ateista, materialista eszmével átitatott tantárgy volt, amely
azzal a szándékkal íródott, hogy megpróbálja a tanulóifjúságot meggyőzni arról, hogy nincs Isten, hogy
mindent a véletlen hozott létre, hogy nincs értelme a hit világában élni, abban
gondolkodni.
Valójában én ennek a tantárgynak
köszönhetően kezdtem nagy érdeklődéssel figyelni Isten világát. Akkor vettem
úgy igazán komolyan kezembe a Bibliát és lettem meggyőződéses hívő ember. A
világnézetet oktató ateista tanárom kényszerített sokszor provokatív módon arra
az osztálytársaim előtt, hogyha másként gondolkodom a felvetett kérdésekről,
akkor nyíltan mondjak neki ellent és indokoljam is azt meg. Szinte minden egyes
órán megismétlődött ez a jelenet. De ezek a viták nemhogy elbizonytalanítottak
volna hitemben és meggyőződésemben, hanem pontosan az ellenkezője történt.
A Pécsi Baptista Gyülekezet temploma
Ezek a nyílt szini konfliktusok
erősítettek meg engem végül is abban, hogy igenis nekem érveim vannak és nem is
akármilyenek. Egy olyan üzenet, ami a Szentírás szavaira épül, amit ebben a
kisebb körben is elmondhatok. Egyre inkább úgy éreztem, hogy erre az Isten
világába kapaszkodó hitre minden embernek szüksége van. Időközbe egyre inkább
éreztem, hogy engem Isten valamiféleképpen abba az irányba akarja fordítja az
életemet, hogy követségében járjak ebben a világban.
Az útkeresésem része volt az is,
hogy nem akartam rögtön teológiai pályára menni, hanem először egy kórházban
helyezkedtem el Pécsett, ahol közelebb juthattam a rászoruló embereknek a
világához is. Néhány évet eltöltve, azonban nem hagyott a Szentlélek nyugodtan
és én végül nyíltan is felvállaltam azt, hogy én mindenféleképpen Isten
szolgálatába szeretnék állni.
Az, hogy nem hagyott a Szentlélek
nyugodtan, ez mit jelent pontosan? Volt egyfajta Isten élménye?
Természetesen több is. Én úgy
szoktam nevezni ezeket a megtapasztalásokat, hogy kegyelmi pillanatok. Amikor
Isten világa megnyílik az ember előtt. Először, amikor nagyon személyesen
éreztem meg, hogy Isten szól hozzám, az egy szürke vasárnap délután történt,
egy vidéki lelkipásztornak az igehirdetése nyomán. A tékozló fiúról beszélt éppen,
csakhogy az otthon maradt tékozlóról, és nem arról, aki elment messze az atyai
háztól. Ebben a jézusi példázatban én magamra ismertem. Otthon is lehet
tékozolni, egy templomi közegben, egy hívő háttérben is lehet tékozlóként
élni. Amikor az ember nem értékeli azt szellemi örökségét, amit otthon kap.
A Pécsi Baptista Templom külső és belső képe
Az igehirdető feltette a kérdést,
hogy: Tudjátok-e azt, hogy még a templom
padjából is el lehet kárhozni, ha valakinek nincs élő kapcsolat Istennel, a
Mennyi Atyával? - Engem ez annyira szívemen talált akkor, hogy nem engedett
másra gondolni. Elárulhatom, hogy ez a vidéki prédikátor aki azon a szürke vasárnap
délután a templomunkban prédikált, az édesapám volt. Ezen az estén aztán azt a
felhívást tette ott a gyülekezetben, hogy aki szeretné Isten világát jobban
megismerni, azzal szívesen együtt imádkozik. Akkor, azon az estén a saját
édesapám irodájába kopogtattam be, aki nagyon meglepődött, amikor beléptem hozzá. Azon tűnődött, hogy
a hallgatóságból nem más, hanem pont az ő fia hallotta meg a hívást és indult el az Isten
világa felé, hogy lelki otthonra találjon Isten népe között.
Ott rögtön imádkozott értem és
Isten kegyelmébe ajánlott engem. Ez óriási fordulatot okozott az én személyesen sorsomban és a családi életünkben is. Arra a gyülekezeti közösségre is kihatott ott
Pécsett, ahol én akkor éltem. Szinte egy ébredés indult el ennek eredményeként
ott a saját baráti körömben. Ahogyan azt a hallgatók valószínűleg tudják, a
baptisták felnőtt korban vállalják föl a hitüket és lesznek elkötelezett
Krisztus-követőkké. Ehhez nagy bátorság kell. Isten lelkének egyfajta
inspirációja, vagy erőforrása, aminek az a következménye, hogy a nagy
nyilvánosság előtt is bátran teszünk vallást Krisztusba vetett hitünkről.
Elhívásom helyszíne, a Pécs városa fölé emelkedő fehér sziklacsúcs a kereszttel
Azon a pünkösdi ünnepen több mint
300 ember hallgatta végig az imaházban, ahol felnőttem, a saját szavaimmal megfogalmazott hitvallásomat, mellyel Jézus Krisztus hívására, követői közé léptem. Mint ahogy ezt a baptista közösségben újszövetségi
módon ma is gyakorolják, a felnőtt hitvallókat, a döntésük visszafordíthatatlan pecsétjeként teljes alámerítéssel keresztelik meg.
Engem az édesapám merített be és ez az esemény számomra egy nagyon komoly "vízválasztóvá" lett, ami
egész életemre kihatott.
A másik Istenélményem ugyancsak Pécsett
történt. Fiatalkoromban is nagyon szerettem kerékpározni és rendszeresen jártam
fel a hegyekbe túrázni. Egy-egy ilyen út során a bibliámat is magammal szoktam
vinni a hegyre. Aki Pécset ismeri, az tudja, hogy fenn a Mecsek hegység egyik
oldalán, a Tettyén van egy a város fölé emelkedő hófehér szikla, tetején egy kereszttel. Nagyon
szerettem odajárni, elmélkedni, Bibliát olvasni. Azon a délutánon egy olyan ige
volt előttem a Szentírásból, amit éppen akkoriban tanulmányoztam. Ézsaiás
prófétának az elhívási története következett éppen, amelynek a végén az a
fölhívás olvasható, hogy: Kit küldjek el,
ki az, aki követségemben elindul, és az én népem között szolgál? És teljes természetességgel, ahogy ott álltam
a kereszt alatt, nagy hangon kiáltottam, hogy „Itt vagyok, küldj el engem!”.
Ennek a pillanatnak az emléke annyira
beleégett a szívembe, hogy ma is nagy megrendüléssel gondolok vissza erre az
eseményre. Meggyőződéssel vallom ma is ugyanezt, nemcsak azok előtt, akik
esetleg turistaként ott jöttek-mentek lenn a völgyben és hallottak engem a
hegyen kiáltani, hanem a láthatatlan világ szemtanúi, az Isten trónusa és a
körülötte szolgáló angyalok sokasága előtt is.
„Itt vagyok, küldj el engem!”.
Ezt követően nyújtottam be a
jelentkezésemet és vettek fel a teológiára. A nagy meglepetés azonban rögtön akkor
ért engem, amikor fölvettek az első évfolyamba, ugyanis két héten belül elvittek
katonának. Abban az időben a kommunista rendszer úgy intézkedett, hogy minden
egyetemista és főiskolás hallgatónak felmentést adott a katonai szolgálat alól,
kivéve a teológushallgatóknak. Engem Nagyatádra soroztak be katonának, ami
akkor gyakorlatilag egy kemény munkatábor volt. Kimondottan az volt a tisztek szándéka,
hogy megtörjenek bennünket.
Ebből a szempontból elég nehéz és
elkeserítő volt ez a 2 éves kiképzés. Csak az volt a vigasztaló, hogy abban a
században ahova én voltam beosztva, majdnem mindenki teológushallgató volt, akiket
az ország minden tájáról gyűjtöttek össze. Soha nem gondoltam volna azt, hogy
Isten ilyen módon készít elő a későbbi szolgálatomra. Ezekkel a fiúkkal soha
nem találkoztam volna ezt megelőzőleg, mint így, akik jelenleg az egyházi élet jelentős pozícióban vannak
a különböző felekezeteknek vezetői szintjein.
Én ott ábrándultam ki egy korábbi
téves elképzelésemből is, miszerint az igazi hívők csak baptisták lehetnek... Kiderült számomra, hogy református, katolikus, evangélikusok és minden más
felekezetekben is vannak elkötelezett rendes hívő emberek. Akkor kezdtem igazán nyitni
más felekezetek tagjai felé. Ebben különös élmény volt katonatársaimmal való
beszélgetés a Bibliáról, vagy egy-egy zsoltárnak a velük való együtt éneklése, ami
egyébként tilos volt a laktanyában. Végül is megkerestük azokat a pillanatokat,
azokat a helyzeteket, amikor a hitünkről egymásnak is vallást tettünk...
Ekkor még a ’70-es években járunk. Abban
az időben milyen volt a Baptista Egyház megítélése más felekezetek
részéről? Mégis csak egy kisegyházról beszélünk.
Mivel a létszámunk és társadalmi
befolyásunk akkor még jóval alacsonyabb volt, sokan besoroltak bennünket az
úgynevezett "szekták" közé. Persze, akik nem ismerték a történelmünket, azok ezt könnyen el is hitték.
Viszont éppen a ’70-es évek második fele volt az az időszak, amikor
Magyarországon igazán nyilvánvalóvá vált, hogy a baptista egyház nagy és
befolyásos egyház a világ más pontjain, akár Amerikában, akár Ázsiában, akár
Afrikában. Csak itt Európában vagyunk kisebbségben, a korábbi kegyetlen
üldözések miatt, de akkor még ezt ebben a zárt világban, különösen itt a keleti
blokkban nagyon kevesen tudták.
Billy Graham több ezer embernek prédikál Tahi táborban 1977-ben
A baptisták pozitív megítélésében
nagy szerepe volt Billy Graham amerikai baptista evangélistának, aki l977 őszén
érkezett először Magyarországra. Az ő itteni szolgálata nagy lépés volt, a
baptista és más evangéliumi egyházak ismertebbé válásában. Az ország akkori reformista politikai
vezetői érzékelték, hogy valamiképpen ki kellene lépniük a kommunista blokk
politikai elszigeteltségéből és utat kellene keresni Nyugat-Európa és az
Egyesült Államok, ezen belül az amerikai kereszténység felé.
Billy Graham akkor fiatalemberként Amerika
egyik legismertebb igehirdetője volt, aki rádión és televízión keresztül, vagy
éppen százezres stadionnyi hallgatóságával nagy befolyással bírt az akkori
amerikai keresztény világra és a politikai világára is. Egy ilyen embernek a
meghívása és beengedése a szocialista Magyarországra kockázatos lépés volt.
Nekünk baptistáknak és más evangéliumi hívők számára azonban ez a látogatás hatalmas
áldássá vált.
Hogyan történt ez a meghívás? A
baptista egyház részéről történt a kezdeményezés, vagy másképpen indult a
dolog.
Billy Graham a Clevelandi Sportstadionban találkozott először a magyarországi baptisták vezetőivel
1972-ben az Észak Amerikai Magyar Baptista
Szövetség vezetői - Dr. Udvarnoki Béla
teológiai professzor és Dr. Haraszti
Sándor orvos-misszionárius - meghívására egy magyar egyházi küldöttség utazott
ki az Egyesült Államokba. A magyarországi delegáció, melynek többek közöttédesapám, idősebb Dr. Mészáros Kálmán is tagja volt, meglátogatták az amerikai
szórványban található magyar baptista gyülekezeteket, így jutottak el a
tengerentúli magyarság fővárosába, Clevelandba is.Billy Graham éppen abban az időben
evangelizált Clevelandban, a világváros 100 ezer embert befogadó sportstadionjában.
Miután Graham menetközben értesült arról, hogy Magyarországról egy kisebb
egyházi delegáció is jelen van az evangelizáción, az egyik szünetben
beszélgetett velük. Eközben, a magyarországi baptista vezetők megemlítették,
hogy örömmel vennék, ha egyszer Billy Graham Magyarországra is ellátogatna. Itt
le is zárult az udvarias találkozás, ami inkább egy protokollbeszélgetésnek
tűnt. Billy Graham azonban ezt követően kiment a hatalmas emelvényre és az
egyenes adásban közvetítő televízió kamerái és a százezres hallgatóság elé és
bejelentette, hogy itt van egy magyar küldöttség, akik az imént meghívták őt
Magyarországra.
Dr. Haraszti Sándor, idősebb Dr. Mészáros Kálmán és Dr. Udvarnoki Béla találkozása 1972-ben Amerikában
Úgy tudom, hogy ez akkor óriási
visszhangot váltott ki itthon és külföldön egyaránt. Miután a delegáció
hazaérkezett Magyarországra, azonnal behívták őket egy szigorú
„elbeszélgetésre” az Egyházügyi Hivatalba, ahol egy kemény dorgatóriumot kaptak,
miszerint mindenféle előzetes megbeszélés és jóváhagyás nélkül egy ilyen
„veszélyes” embert hazánkba hívtak. A Hivatal sokáig mérlegelt, hogy mit
kezdjen ezzel a helyzettel. Majd végig gondolva az eshetőségeket arra a
következtetésre jutott, hogy nehezebb lenne ebből visszalépni, mint
kezdeményezően a dolgok élére állni. Ebben a kényszerhelyzetben végül úgy döntöttek
az illetékes elvtársak, hogy mégiscsak át kellene most már itthon is vinni a
köztudatba a témát, hátha valami jó kerekedik ki ebből a végén. Valószínű azt
remélték az ebben illetékes politikai vezetők, hogy Magyarország megítélése talán
kedvezőbb pozícióba kerülhet a nyugati világ szemében, ha Billy Grahamet
hivatalosan is fogadják Magyarországon.
A baptista vallású Carter házaspár a magyar koronával, amit 1978. januárjában küldött vissza Magyarországra
A vallásszabadság ügyében ugyanis
rendszeresen bántották a keleti államokat, benne hazánkat is, hogy itt nincs
vallásszabadság és a keresztényeknek csak korlátozott jogaik vannak. Ez
teljesen igaz vád volt, ami itthon is nyilvánvaló volt. A hatalom tehát ezt
kívánta ellensúlyozni azzal, hogy szabad utat biztosított Graham meghívása
előtt. Hosszú éveken keresztül történt ennek az előkészítése. Az a hír
szűrődött ki annak idején az egyeztető belső megbeszélésekből, hogy az
evangélista bejövetelének egyetlen feltétele volt. Mégpedig, hogy járjon közbe
a magyar korona visszaszállításában, hogy Magyarország visszakapja a magyar
koronát.
Jimmy Carter és felesége Atlantában Billy Graham evangelizációján
Mivel nyilvánvaló volt, hogy Billy Graham baráti kapcsolatot ápolt
az USA elnökeivel, így a baptista Jimmy Carterrel is, ezért ez egy reális esélynek
bizonyult.
Billy Graham amerikai baptista
evangélista 1977. szeptemberében érkezett Magyarországra, az esemény nem
kapott nagy sajtónyilvánosságot, ennek ellenére 30 ezer ember gyúlt össze
Tahiban, hogy meghallgassa őt.
Most Billy Graham Tahiban 1977. szeptember 4-én elhangzott igehirdetésből következik
részlet: „Ez a mai nap történelmi eseménynek nevezhető ebben a táborban. Nem véletlenül jöttünk ide, Isten az Ő tervében hozott ide minket. És ma egy kis csendes hang szólalt meg a Te szívedben a Szentléleknek a hangja. És sokan közületek, akik beletartoztok az egyházba, vagy a gyülekezetbe, kell, hogy újra Krisztusnak szenteljétek az életeteket.”
Ez a látogatás 1977. szeptember 4-én történt. Életem egyik meghatározó élménye marad amikor fiatal teológusként személyesen találkozhattam vele. Emlékszem, hogy milyen megrendítő pillanat volt, amikor megtérésre és újbóli odaszánásra szólította föl hatalmas számban együtt lévő hallgatóságát. Természetesen én is fölemeltem a kezemet, mint aki újból oda szeretné szentelni életét Krisztus szolgálatára. A tömegben sok olyan résztvevőt is láttam, akik később neves személyiséggé váltak hazánkban. (Például Balczó András többszörös magyar olimpiai világbajnok, vagy Balog Zoltán a későbbi államminiszter és sokan mások...) Nem csak Tahiban prédikálhatott ekkor Graham sok ezer ember előtt, hanem több gyülekezetben is, mint például Budapesten a Nap utcában, Pécsett, Debrecenben és ünnepi igehirdetéssel szolgált a Baptista Teológia évnyitó istentiszteletén is.
Tahiban mintegy harmincezren hallgatták Billy Graham igehirdetését
Graham látoga-tása után
néhány hónappal, 1978. január 6-án valóban haza is érkezett a magyar korona. Ez
még jobban ráirányította a figyelmet egyházunkra és sokan feltették a kérdést,
hogy kik ezek a baptisták. Kik ezek a szektáknak tartott evangéliumi közösségek,
akiknek ilyen szoros kapcsolatuk van az Egyesült Államokkal és az ottani
befolyásos keresztényekkel? Egyébként Billy Grahm
látogatása után nem sok idővel Martin
Luther King édesapja is látogatást tett Magyarországon a baptista egyház
meghívására, aki ugyancsak körbejárta a magyarországi gyülekezeteket. Ezzel
újabb és újabb ajtó nyílt arra, hogy társadalmilag egy kicsit jobban
odafigyeljenek a baptistákra és a kisebb evangéliumi felekezetek életére és Istentől
kapott küldetésére…
Ön ekkor már teológus hallgató volt,
ugyanakkor véglegesen elkezdte a tanulmányait amikor Billy Graham itt járt
Magyarországon. Milyen volt a teológushallgató élete ebben az időben.
Ráadásul pont egy olyan teológushallgató, aki egy kisegyházi főiskolán
tanult.
Az édesapám korosztályától tudom,
hogy milyen komoly megfigyelések történtek abban az időben. Akkor nagyon
ellenőrzött világban éltek az egyházak vezetői és tagjai. Szerencsés lehettem
olyan tekintetben, hogy egy lazuló diktatúrának a végnapjait nézhettem végig, aminek a bekövetkezésében tevékenyen részt is vehettem. Utólag azt látom, hogy Isten
pontosan 1977 évtől kezdve folyamatosan hozta el a hit és a lelkiélet szabadabb
megvallásának az időszakát úgy a baptisták, mint más egyházak számára is.
Befejezte teológiai tanulmányait
Budapesten, majd 3 évvel később a világ különböző országaiban kezdett
posztgraduális tanulmányokat folytatni teológiából. Járt Svájcban,
Ausztriában és ahol a legtöbb évet töltött el az Egyesült Államok volt. Hogyan volt minderre lehetősége?
Cleveland városában közel százezer magyar él
A baptisták európai és
világszövetségi vezetői a hidegháború évtizedei alatt is mindent megtettek
azért, hogy a politikai megosztottság ellenére teológiában jártasabb
személyeket képezzenek ki a különböző kelet-európai baptista szövetségek
számára. Ennek a keretében a ’80-as évektől kezdve teológusok mehettek ki
Svájcba, a Zürich melletti Nemzetközi Baptista Szemináriumba, ahol egy ilyen nyári egyetemen
egy-két hónapot eltöltve továbbtanulhattak a diákok. Jó néhány osztálytársammal együtt én
is kijuthattam egy-egy ilyen nyári továbbképzésre. Én már akkor is az
egyháztörténelem felé fordultam. Érdeklődési területem kezdettől fogva ezt a területet érintette,
úgyhogy az ezzel kapcsolatos kutatásaimat is akkor kezdtem el tudományos szinten.
Ezt követően 1986-ban kaptam
meghívást egy amerikai gyülekezettől, a már korábban is említett Cleveland
városából. Akkoriban ez egy teljesen magyar anyanyelvű közösség volt, egy olyan
80-100 fős gyülekezet, amelynek nem volt akkor pásztora. Éveken keresztül kerestek
alkalmas magyar anyanyelvű lelkipásztort és akkor a kinti amerikai vezetők arra
a döntésre jutottak, hogy un. lelkészcsere program keretében Magyarországról
fognak valakit erre a szolgálatra meghívni. Egy részt azért, hogy az
emigrációban élő gyülekezeteket gondozzák, ugyanakkor lehetőséget is kínáltak ezekben a gyülekezetekben szolgáló lelkészeknek arra, hogy különböző teológiákra
eljutva, belehallgassanak a kinti oktatásba. Így jutottam ki ’86-ban magam is Cleveland városába.
A Clevelandi Magyar Baptista Gyülekezet tagjai a templomuk előtt
Itt egy nagyon kedves közösség
fogadott bennünket, akiknek nagy része Erdélyből menekült ide,Ceaușescu embertelen vallásüldöző rendszeréből. Jelentős számban érkeztek a '80-as évek elején fiatal családok, sok gyermekkel és
ifjúval. Egy felvirágzó szakasza volt akkor a gyülekezet
életének. Nagyon egymásra találtunk és egészen a rendszerváltásig én otthon
éreztem magam ebben a közegben.
Számomra óriási érték volt az, hogy egy keleti országból érkezve közelről láthattam a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság
olyan korlátlan mértékét, ami akkor Amerikában is jellemző volt. Egy vasárnap
legalább 40-45 egyházi adást számoltunk össze a televízió különböző csatornáin,
ami számunka ez addig elképzelhetetlen volt. Én akkor ismerkedtem meg a média világával
és annak különböző eszközeivel, a rádiózással, a televíziózással, hogy miként kell azt az evangélium továbbadására felhasználni, abban megnyilatkozni, egyáltalán a médiát kezelni.
Ez akkor nekem egy teljesen új világ volt. Valósággal sokkolt ez a hatalmas szabadság és azok a lehetőségek, amikett ott
tapasztaltam. Viszont azt is láttam, - ami már azóta itthon is megfigyelhető -, hogy
a politikai szabadság önmagában nem boldogít, hisz ehhez is hozzá lehet szokni
és az emberek egy idő után ettől is közömbössé válnak.
A Clevelandi Magyar Baptista Gyülekezet imaházának belső képe az ünnepi hallgatósággal
Gyülekezet plántáló mozgalmak
működését már ott kint is láthattam. Csodálkoztam azon, hogy odakint, ha egy gyülekezetplántáló misszionárius egyszerűen csak kiment az utcán, és meghívókat dobott be a postaládákba, a hétvégére már meg is alakult
a gyülekezet. Ott a társadalmi élet szerves része a vallás. Szinte lehetetlen, hogy egy rendes ember ne bekapcsolódna szervesen be egy helyi gyülekezet életébe. De beszélhetünk az amerikai egyházak zenei világáról
is. Ott természetesen más az egyházak zenei kultúrája, stílusa, az istentiszteletek
liturgikus menete. Ami közös, az a tiszta evangélium...
A magyarországi rendszerváltoztatás idején
is az Egyesült Államokban tartózkodott. Mit tapasztalt ekkor? Milyen volt
a rendszerváltoztatás megítélésének eseménye Amerikában?
Ez nagyon érdekes volt, hisz a kerítésen
kívülről figyelhettem az eseményeket. A CNN és más nemzetközi televíziós és
rádióállomások folyamatosan adták az információkat a Magyarországon és a
különböző kelet-európai országokban történő eseményekről. Akkor jó volt
magyarnak lenni! Átélni azt, hogy Magyarország kezdeményező volt ezekben a
változásokban. Látni azt, hogy a vasfüggöny átszakad és a Berlini Fal leomlik,
és hogy mindezen események között Magyarország békés átmenetet tudott biztosítani.
Korábban nem tudtuk elképzelni a kommunista rendszernek ilyenfajta
összeomlását. Szinte egy próféciát láttunk beteljesedni, ahogy a bálványkép
emberi kéz érintése nélkül darabjaira esik szét.
A clevelandi magyar baptista gyülekezet szószékén
Nekem dilemmám volt ebben az
időben, hogy ezek után hol a helyem. Folytassam e, a szolgálatomat kint
Amerikában, vagy látva ezeket az eseményeket és változásokat, amik egyre gyorsuló
módon tapasztalhatóak voltak itthon, hogy mi legyen a döntésünk, kint maradjunk, vagy hazajöjjünk.
Igyekezett mindenki lebeszélni
arról, hogy hazatérjünk, mondván, hogy voltak már korábban is ilyen változások,
aztán mindig visszájára fordultak az események. Mindennek ellenére úgy döntöttünk,
hogy mégiscsak most kell hazajönni és most kell itthon azokat a lépéselőnyöket és
új lehetőségeket felhasználni, amiket a misszió terén odakint gyűjtöttünk, kaptunk és
Amerikában tanultunk. Családommal együtt úgy döntöttünk, hogy inkább
hazatelepedünk. 1990 őszén tehát itthon folytattuk a szolgálatunkat. Isteni vezetésként éltük meg, hogy éppen akkor egy nagyobb magyarországi gyülekezet hívott meg bennünket Székesfehérvárra, de ez már az életünknek egy újabb fejezete…
Milyen változásokat tapasztalt a
rendszerváltoztatást követően? Mennyire nyíltak meg a lehetőségek itthon?
A Budapest-Népstadionban mintegy százezer fő vett részt Billy Graham evangelizációján 1989 júliusában
Természetes, mindenki nagy
eufóriában volt akkor, hogy most végre eljött a szabadság nagy pillanata. Az előbbiekben beszéltünk már Billy Grahamről, akinek a legnagyobb tömegeket megmozgató evangelizációs összejövetele Magyarországon 1989 nyarán történt. A Népstadionban 100 ezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa
az igehirdetését. A szolgálat végén személyes döntésre szólította fel a
hallgatóságot. Valahogy így: „Akik
szeretnék elfogadni Jézust Krisztust személyes megváltójuknak, és szeretnének egy
Bibliát hazavinni, és ezt a jó hírt másokkal megosztani, azokat kérjük, hogy
jöjjenek előre és adunk ezekből a Bibliákból.” Az 1989 nyarán a Budapesti Népstadionban megtartott Billy Graham evangelizáció teljes archív felvétele itt tekinthető meg:
A százezer résztvevő közül mintegy
negyvenezer ember lódult meg a nézőtéren és jött le a küzdőtérre. Ez egy
fantasztikus látvány volt még a televízión keresztül is, amit nálunk is egyenes
adásban közvetített az egyik csatorna. Kérdés volt, hogy most mi lesz? Valóban
ennyi ember éhezi az evangéliumot? Tényleg ennyi ember keresi az Isten útját? Csodálatos
érzés volt számomra is, hogy talán egy új világ születik. Új lehetőségek
kapujában állunk? Isten egy új ajtót nyitott a magyar kereszténység és a magyar
nép számára is?
Én megmerem kockáztatni, hogy az
igazi rendszerváltás lelki értelemben itt kezdődött el, ezen az evangelizáción. Ezek után két héttel
hallottuk, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélkül megszűnt. Sok
imádságra válaszaként éltük meg, hogy ez az egyházakat ellenőrző nyomozó szervezet
eltűnt a történelem süllyesztőjében.
Magyarország - Budapest: Egy új korszak hajnalán?!
Három hónappal később ledőlt a
berlini fal és egyesült a két Németország. Fél évvel később a román diktátor is
eltűnt, vele együtt az egész istentelen rendszere. Néhány hónappal később darabokra
hullott a szovjet birodalom, Csehszlovákia és Jugoszlávia is szétesett. Megbukott az egész kommunista
rendszer, egész Közép- és Kelet-Európa átrendeződött. Tehát egy nagyon izgalmas
időszak indult el, aminek mindenek előtt lelki tényezői voltak. Valóságban
éltünk át azt a csodát, amit a Biblia így mond, hogy akit a Fiú megszabadít az
valósággal szabad.
Utólag meg kell állapítanunk, hogy nem a
társadalmi rendszertől függ igazán az ember szabadsága. Ha lelkünk mélyén
átéljük a Krisztusban nyert szabadságunkat, akkor lesz erőnk túlélni azokat az
időszakokat is, amikor megszorítások, nehézségek és válogatott hitpróbák
szegélyezik majd a keskeny utunkat. Tehát nem csupán a politikai változásoktól
várható az ember boldogulása és lélekben való szabadsága. Ha Istennel rendezett
a kapcsolatunk, akkor lehetünk mi is igazán szabadok és boldog emberek. Én ezt értettem
meg eddigi életem során és most is ebben szeretném gyakorolni a hitemet. Ezt a
szabadságot és ezt a boldogságot nem veheti senki el tőlem, amit Istenben
nyertem, amit tőle kaptam. Ezt hirdetem és ebben a meggyőződésben szeretném tovább is végezni
Istentől kapott lélekmentő küldetésemet mindaddig, amíg célba nem érkezem…
Dr. Mészáros Kálmán a rendszerváltoztatást
követően Székesfehérvárott végzett lelkipásztori szolgálatot, majd később 3
ízben is megválasztották a Baptista Egyház országos elnökének. Jelenleg a
Baptista Teológiai Akadémia docenseként tanszékvezető tanáraként dolgozik,
valamint a Kispesti Baptista Gyülekezet lelkészeként szolgál. Házas, 6 gyermek
édesapja. A rádióadás itt hallgatható meg: Kossuth Rádió - Arcvonások: Dr. Mészáros Kálmán
