„Őrhelyemre
állok, odaállok a bástyára”
Szürke felhők ereszkedtek Budapest városára, a felkelő nap szórt fénye ritkán
csillant meg a kék Duna tükrén. A folyó partjáról meredeken emelkedő lépcsőkön
többen igyekeztek különböző irányból ezen a kora reggelen, a szentéletű vértanú
püspök gellérthegyi emlékművének talapzatához.
 |
| A Gellért-hegyen meghirdetett imaközösség meghívója |
Erről a magaslati pontról az
egész környék jól belátható és a nagyváros reggeli csúcsforgalmának a zaja is
csak tompa morajként hallható. Felfelé kapaszkodva a próféta szavai kezdtek
egyre erőteljesebben lüktetni bennem: „Őrhelyemre
állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel
panaszomra.” (Hab. 2,1)
Imádkozni siettünk ide jó
néhányan szeptember 6-án kedden reggel. Valahogy úgy, mint ahogy Jézus is sokszor tette,
amikor a Jeruzsálem fölé emelkedő Olajfák hegyére hívta tanítványait zsoltár
éneklésre és buzgó könyörgésre. Fölhangzottak Jézus mondatait is, aki
fájdalommal könyörgött Isten irgalmáért, Jeruzsálemért és az engedetlen ország
kiválasztott népéért. Ezt olvassuk róla: „Amikor
Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: ’Bár
felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat…” (Lukács
19,41-46.)
 |
| Az imaközösség résztvevői |
Nem voltak sokkal többen az
imádkozók Jézus első elhívott tanítványainál most sem. Különböző keresztény
felekezet lelkipásztorai és gyülekezeti munkatársai dicsérték együtt az Urat
lelki énekkel és buzgó könyörgéssel, ahogyan ezt minden hónap első keddjén
egyébként is szokták. A nyári hónapok elmúltával azonban, az őszi évad
kezdetén, most itt a Gellért hegyen foglalták imába a szolgálatban való
megújulás őszinte vágyát. Buzgó könyörögve bölcsességért országunk és
földrészünk lelki és politikai vezetőiért és nyugtalan világunk békességéért.
A Magyar Evangéliumi Szövetség
szervezésében közel egy évtizede indult el, a havonta megtartott reggeli
imaközösség, amely sok áldás forrása volt már eddig is. Ilyen volt ez az
évadindító gellérthegyi „imaséta” is,
amikor az Aliansz vezetői álltak elő egy-egy igével és aktuális imabuzdítással,
amit az Úrtól erre a napra kaptak.
 |
| A figyelmes hallgatóság |
Elsőként Szeverényi János elnök szólt, aki a kövező gondolatokat emelte ki: "Te pedig ne imádkozz ezért a
népért." (Jer 7, 16-28) - Isten szerelmes fájdalmában mondta ezeket a
szavakat a prófétának. Izrael, az egyház bálványimádó lett, nem tölti be
funkcióját. Jézus is sírt a városon, de bement a városba életét adni érte. Ez
az egyetlen esélyünk, reményünk. Az Ő sebeiben van a gyógyulás. Először nekem,
gyülekezetemnek, egyházamnak kell megtérni, hogy alkalmassá tegyen Isten a
pogányok felé való küldetésre…
Ezt követően László Viktor alelnök szólt az
egybegyűltekhez: „A test ugyan egy, de
sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus
is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár
zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek
itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.” – így
elevenítette föl számunkra Pál levelét (1. Kor 12,12-14) mai helyzetünkre
alkalmazva.
 |
| Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára... |
Dr.
Mészáros Kálmán alelnök a zsoltáríró szavaira emlékeztette a
jelenlévőket: „Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott… Boldog az az
ember, aki hozzá menekül.” (Zsoltárok 33:12, 34:9) Nemzeti sorskérdések
sorozata előtt áll az országunk, amely hosszú időre meghatározhatja hazánk
előrehaladásának irányát. Csak az a nép remélhet szép jövőt, amely fölhagy az
Isten elleni lázadással, minél előbb bűnbánatot tart és megtisztult szívvel
szolgál Istennek, valamint embertársai üdvére.
Történelmi példát említve a
hunok európai hódítására emlékeztetett, ami kis híján elsöpörte a római „civilizált” keresztény világot. Hogy ez
mégsem történt meg, az egyrészt Isten kegyelmének köszönhető, valamin az
egyszerű nép bűnbánata, Isten előtti megalázkodásának, és annak, hogy életüket
is kockáztató misszionáriusok indultak a szilaj „bevándorló migránsok”, így magyar őseink közé, az evangélium
megtérésre intő beszédével. Így tette ezt szentéletű Gellért misszionárius is,
akinek az emlékművénél állunk. Az, hogy most mi is itt imádkozhatunk, azt az ő
krisztusi szeretetből fakadó mártíriumának is köszönhetjük…
Horváth
István főtitkár ezeket a gondolatokat osztottam meg a
hallgatósággal: A Jeremiás 7 első verseiben olvassuk, hogy a prófétai üzenet
azoknak szólt, akik az Urat, Izrael Istenét mentek imádni a templomba. Isten
helyre akarta igazítani őket, hogy ne az ítélet teljesedjen be rajtuk, hanem
szívből megtérhessenek. Most, amikor városunkért és népünkért imádkozunk,
tegyük ezt úgy, hogy kérjük Isten Lelkét, formáljon bennünket, hogy Vele és
Általa éljük meg a hitünket és hitelesen képviselhessük Őt ebben a világban...
Imádkozzunk azért, hogy a
nehéz helyzetekben is Isten békéje uralkodjon bennünk és szeretettel tudjunk
lenni egymás iránt! Ne engedjük magunkba gyűlöletet! Megdöbbentő számomra, hogy
amikor egy olyan cikk megjelenik, ami állást foglal egy adott kérdésben, milyen
haraggal és dühvel átitatott kommentek jelennek meg az írás kapcsán. Ne
engedjük, hogy az ilyen lelkület megérintsen bennünket, hatással legyen ránk!
Krisztus békéje legyen szilárd bennünk, a szeretet uralkodjon az Egyházában,
hogy valóban vonzó lehessen Isten Országa az Őt még nem ismerő emberek számára
is!”
Végül Szuhánszky Gábor alelnök szól a következőképpen: Jeremiás
megdöbbentő üzenetet közöl: "Ne
imádkozzál e népért...", mert idegen istenek után futnak, gyűjtenek,
gyújtanak tüzet, dagasztanak ételáldozati ajándékot. Idegen isteneknek
szolgálatában élnek. (Jer 7,16-19 és Ézs. 54,6-10) S később a fogság letelte
után mégis a kegyelem Istene bátorít a népért való imára: "Mint elhagyott és fájó lelkű hív téged az Úr...", "a
férjed a te Teremtőd...", aki ígéretekkel közeledik népéhez és
hozzánk: "Hív téged az Úr!" (6)
"Könyörülök rajtad!" (8) Örömhír: Nem haragszik az Isten. (9)
Békességének szövetségét kínálja, (10), melyet ő alapozott meg: "Krisztusban megbékéltette magával a
világot." (II. Kor 5,19) Ennek az üzenetnek lehetünk hírnökei.”
Az egyenkénti és közös
imádságokat Prazsák László gitárral
kísért, szívhez szóló lelki énekei fonták egybe és emelték Urunk trónusa elé.
Jó volt az Úrral együtt lennünk a hegyen... Az örömteli szolgatársi közösség
után felszabadult szívvel ereszkedtünk le ismét a völgybe, a ránk váró és Isten
segítségével megoldandó feladataink felé…
Dr. Mészáros Kálmán
a Magyar Evangéliumi
Szövetség / Aliansz alelnöke
