Amerikából jöttem...

 "A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban"

30 éve köszöntem el a clevelandi gyülekezettől 

Az elmúlt év őszén volt 30 éve, hogy négy és fél éves lelkipásztori szolgálat után 1990. őszén elbúcsúztunk a Clevelandi Magyar Bethánia Baptista Gyülekezettől és visszatértünk Magyarországra. Ez a kerek évforduló alkalmat ad arra, hogy felidézzem az Amerikában töltött külmissziós esztendők néhány meghatározó eseményét

Cleveland az amerikai magyarság fővárosa az Erie-tó partján

Emlékszem, hogy milyen izgalom töltött el bennünket, amikor többszöri megszólítás után kézbe vettük a gyülekezet hivatalos meghívólevelét és sok imádság és lelki felkészülés után 1986. kora tavaszán elindultunk az új világ felé.

A Vadász és Mészáros házaspárt Dr. Udvarnoki Béla tiszteletbeli elnök bocsátotta ki a magyarországi missziómezőre.

Akkor még nem tudtam, hogy a gyülekezet pásztorolása mellett a „A Kürt” című evangéliumi havilap szerkesztésének feladatát is vállalnom kell majd. Nem volt könnyű az indulás, de a folytatás sem. Hiszen clevelandi gyülekezetünk tagjainak többsége ugyancsak a ’80-as évek derekán vándorolt ki Erdélyből és együtt kerestük az új hazába való beilleszkedés lehetőségeit.

A clevelandi közösségnek nehéz kihívással kellett ezekben az években szembenéznie, hisz a létszámában egyre növekedő gyülekezetünknek akkoriban nem volt imaháza. Hosszú évekig a prédikátorlakásban jöttünk össze zsúfolt körülmények között. Hála Istennek a kedvezőtlen körülmények ellenére lendületesen folyt a lelkimunka úgy az egyre nagyobb számú gyermeksereg és növekvő ifjúság körében épp úgy, mint Cleveland nagyváros magyar származású lakóinak körében.

Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség 83. évi konferenciáján 347 küldött és magyar anyanyelvű érdeklődő vett részt Clevelandban.

Abban az időben a gyülekezet anyagi helyzete elég kilátástalannak tűnt, hiszen a növekvő tagság többségében újonnan bevándorló testvérekből állt. Így is nagy áldozatot vállaltak a gyülekezet missziójának támogatásából saját egzisztenciájuk megteremtése mellett.

Ezt még nehezítette az a tény is, hogy az amerikai magyar baptisták között korábban kialakult nézetkülönbségek és feszültségek miatt megosztottság alakult ki, amit lelki módon igyekeztünk kezelni és a megbékélést munkálni. Istennek legyen hála, hogy imádságainkat meghallgatta az Úr, és Ő adott lépésről lépésre olyan megoldásokat, amiket korábban szinte elképzelni is alig mertünk.

Istentiszteleteink látogatottsága egyenletesen emelkedett ezekben az években, nemcsak az Erdélyből érkezők, de a Cleveland városában élő, korábban elmaradt gyülekezeti tagok újra csatlakozása által. Ebben nagy segítséget jelentettek azok a személyes látogatások, gyülekezeti szolgálatok és közös kirándulások. amik egyre közvetlenebbé tették a gyülekezeti közösség légkörét. A gyülekezetnövekedéshez hozzájárult a clevelandi központtal működő, Berta László által vezetett Classic Printing Corporation magyar nyomda és Bocskai Rádió missziójába való tevőleges bekapcsolódásunknak is.

Igehirdetés a clevelandi imaház szószéken

Isten kegyelmének köszönhetően, közel egy évtizedig tartó "pusztai vándorlás" után a clevelandi templom ügyében is komoly fordulat történt. Találtunk ugyanis egy egyszerű külsejű, minden szükséges berendezéssel felszerelt, 150 ülőhelyes, használaton kívüli templomot a városunk egy, a közlekedés szempontjából sokkal kedvezőbb pontján.

Utólag is érdekes adat, hogy az eredetileg 95 ezer dolláros árat sikerült 75 ezerre lealkudnunk. Legelőször 40 ezer dollárt kellett lefizetnünk, a fennmaradó összeget (35.000 dollárt) pedig az eladó kölcsönözte 10 évre, 11 %-os kamattal. A gyülekezetben óriási volt a lelkesedés, igyekezett mindenki a templom vásárlására korábban felajánlott ígéretet teljesíteni, sőt egyesek annál többet is adtak.

A clevelandiak példamutató áldozatkészsége mellett az amerikai és kanadai magyar testvérek összefogása is nagy segítséget jelentett. Az ünnepélyes megnyitóra 1988 november 26-án került sor, melyre többszázan érkeztek Amerika és Kanada minden pontjáról.

Az átadás után nem sok idővel történelmi jelentőségű konferenciának is helyet adhatott a clevelandi gyülekezet új kápolnája. 1990. július 13-15. között ugyanis tíz éves különállás után ezen a konferencián egyesült az Amerikai Magyar Baptista Szövetség és az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciája.

Emlékezetes pillanatok voltak, amikor az egyesített szövetség vezetői és jelenlévő résztvevői kéz a kézben, hosszú idő után egymást ismét átölelve kérték Isten gazdag áldását a további közös szolgálatra. A három napos konferencián 347 fő vett rész a kisgyermekeken kívül.

Úrvacsorai közösségben erősítettük meg a Krisztushoz és egymáshoz való 

tartozás egységét és szövetségi hűségét

Jelenvolt az az egyesített szövetség teljes lelkipásztori kara, így Dr. Udvarnoki Béla tiszteletbeli elnök (Murfreesboro), Dr. Haraszti Sándor tiszteletbeli elnök (Atlanta), Kulcsár Sándor elnök (New York), Oláh Lajos alelnök (Torontó), Vadász János (Los Angeles), Lőrincz István (Chicago), J. Marshall (Bridgeport) Novák József (Los Angeles), Dr. Héthalmi Páth Károly (Los Angeles), Dr. Herjeczki Géza (Detroit) és Mészáros Kálmán (Cleveland) az Evangéliumi Hírnök és a Kürt havilapok társszerkesztői, valamint vendégként ifj. dr. Kovács Géza (Budapest) és Megyesi József (Nagyvárad).

Megható emlék marad számomra, amikor Dr. Udvarnoki Béla, a szövetség 93 évében járó tiszteletbeli elnöke az ünneplő közösség elé hívta a Vadász és a Mészáros házaspárt, hálát adva az addig Amerikában végzett munkákukért és Isten áldást kívánta rájuk, mint akik az amerikai szövetség „külmisszionáriusaiként” térnek vissza a jövőben Magyarországra és az anyaországban folytatják lélekmentő szolgálatukat.

Ezekben az években - családommal együtt – valóban szívügyünkké vált az amerikai magyar baptisták missziómunkájának segítése és felvirágoztatása. 1990 nyarán viszont sorsfordító helyzethez érkeztünk. A mi eredetileg 4 évre szóló gyülekezeti meghívásunk ebben az esztendőben lejárt. El kellett határoznunk, hogy a továbbiakban végleg itt maradjunk-e Amerikában, vagy az óhazai égető lelkipásztorhiányt figyelembe véve, ismét visszatérjünk a külmisszióba kibocsátó magyarországi hittestvéreink közé.

Az ,,adós levél" elégetésének emlékezetes pillanatai

Hadd idézzem föl a gyülekezeti tanácskozás akkor feljegyzett néhány mondatát: „A gyülekezet tagjai egyenként álltak fel, és arra kértek bennünket, hogy ha lehet, ne hagyjuk őket itt a nyáron, hanem hosszabb időre maradjunk, a többség szerint végleg… Kérésüket azzal indokolták, hogy szerintük egy közeli prédikátorváltás ismét megtörné a gyülekezet eddigi egyenletes fejlődését, és akadályozná a templomvásárlás, illetve az új imaházba való beilleszkedés folyamatát.

Ezt követően a testvérek 100 %-os szavazattal clevelandi szolgálatunk „korlátlan ideig" való meghosszabbítása mellett döntöttek. Megköszöntem a gyülekezet egységesen megnyilvánuló bizalmát, de fenntartottam azt a választási lehetőséget, hogy clevelandi szolgálatunk végső határidejére vonatkozóan Isten határozott vezetését kérve később döntsünk…”

Isten végül úgy vezetett bennünket, hogy a székesfehérvári gyülekezet meghívását elfogadva 1990 őszén hazatértünk az anyaországba. A helyi clevelandi gyülekezet sorsa is kedvezően alakul. Az éppen Amerikába látogató Megyesi József nagyváradi (Erdély) lelkipásztor vette át a gyülekezet ideiglenes pásztorolását dr. Fazekas László testvér megérkezéséig.

Hazatérésünk előtt azonban volt még egy nagyon emlékezetes aratási hálaadó ünnepély Clevelandban augusztus 5-én, amelyen egyúttal a lelkipásztor családjának búcsúztatása is megtörtént. Erdélyi és régi magyarországi szokás szerint aratást, a gabona betakarítását ünnepeltük, de a gazdag lelki aratást is számba vettük.

„Isten áldjon míg viszont látunk” búcsúzás pillanatai mindhalálig hűséges feleségemmel +Gyöngyvérrel, a háttérben Herjeczki Géza, Kulcsár Sándor és Megyesi József lelkipásztorokkal

Hálát adtunk az új kenyérért és a bőséges lelki aratásért is. Vendégeink is voltak szép számmal. New Yorkból, Torontóból és Detroitból is átjöttek testvéreink, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Lelkipásztoraik, Kulcsár Sándor, Oláh Lajos és dr. Herjeczki Géza a szolgálatokba is bekapcsolódtak.

A templomvásárlás céljából 30 évre felvett és néhány hónapon belül ki is fizetett kölcsön "Adós levelének" elégetésére is ekkor került végül sor. (Amerikában ma is az a szokás, hogy templomépítésre, vagy vásárlásra felvett jelzálogkölcsön esetén, annak kifizetése után ünnepélyes keretek között elégetik az u.n „Mortgage Paper” okmányt.)  

Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség konferenciájának résztvevői
a clevelandi gyülekezet temploma előtt.

Megható pillanatok voltak, amikor a jelképesen oltárra helyezett és gyertyával meggyújtott adóslevél ellobbanása után a gyülekezet lelkipásztora és elöljárói – Kiss Sándor, Csompó András, Nagy Sándor, Dr. Kovács Vilmos, Modi Benjamin, Forrás Ede - ünnepélyes keretek között adtak hálát azért a kegyelemért, amit gyülekezetünk ilyen módon is megtapasztalhatott.

Mint búcsúzó lelkipásztor elsősorban arra az áldozatra mutattam rá, amit Jézus Krisztus vállalt értünk, bűnösökért, aki helyettünk fizette ki adósságunkat a kereszten.  Ahogyan erről az apostol Pál így írt „odaszegezte adóslevelünket a fára”. Nem arannyal és ezüsttel, hanem drága vérén váltott meg romlott természetünkből, mert mi nem tudtuk volna magunk erejéből kiengesztelni az Atyát.

Családommal - Gyöngyvér, Renáta, Gyöngyvirág, Illés - a felújított
clevelandi imaház előtt 1990 nyarán

Búcsúzásul arra kértem a gyülekezetet, hogy vegyék továbbra is komoIyan azokat az igéket, amiket hétről hétre hallottak a testvérek. Mindig örömmel olvasom azóta is azokat a clevelandi és más amerikai missziómezőről szóló híreket az Evangéliumi Hírnök hasábjain, amiből Krisztus világraszóló megváltó üzenetének győzelmes előretöréséről értesülhetek.

Dr. Mészáros Kálmán

volt clevelandi lelkipásztor (Budapest)

 

Anabaptista gályarabokra emlékeztünk az ausztriai Falkenstein várában

Az anabaptista reformáció fél évezredes évfordulójához közeledve nemzetközi történelmi megemlékezésre került sor 2019. június 17-én az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár (2162 Falkenstein, Poysdorf, Ausztria) fellegvárának udvarán kialakított emlékhelyen.

A nemzetközi csúcstalálkozó képviselői, kezükben az aláírt együttműködési megállapodással, az anabaptista gályarabok emlékére kialakított emlékhelyen Falkenstein várának udvarán

A történelmi megemlékezés apropóját a 480 évvel ezelőtt Habsburg Ferdinánd császár parancsára végrehajtott kegyetlen intézkedések adták. Ebben az időben ugyanis az osztrák–csehmorva–magyar hármashatár környékén több tízezer Svájcból és Németországból elűzött anabaptista menekült keresett ideiglenes menedéket és letelepedési lehetőséget.

A habsburg császár az anabaptista menekültek legtehetségesebb teológusát és evangélistáját, dr. Hubmayer Balthazárt már korábban letartóztatta és 1528-ban Bécsben máglyahalálra ítélte. A mozgalom vértanúvá vált vezetőjének őrhelyét Hutter Jakab vette át, aki igyekezett a több hullámban érkező újabb menekülteket letelepíteni, a túlélésüket megszervezni és a jeruzsálemi gyülekezet mintáját szem előtt tartva az evangéliumi szociális egyenlőséget megvalósítani. Ennek érdekében különböző szakmák szerint csoportosítva közös – hutterita, habán – udvarházakat hozott létre.

Falkenstein/Sólyomkő vára Ausztriában

1539 telén császári parancsra újabb letartóztatási hullám indult a vallásuk miatt üldözött menekültek ellen. Ennek eredményeként a környező településekről 150 anabaptistát tartóztattak le, akiket Falkenstein várába hurcoltak és a fellegvár börtönpincéjében éheztettek és kínoztak hosszú hónapokon át. Bár a foglyok hitbeli meggyőződését nem tudták megtörni, – asszonyaikat és gyerekeiket elengedve – 95 anabaptista vezetőt gályarabságra ítéltek. Őket rabláncra fűzve gyalogosan indították Trieszt felé, ahol a gályák evezőpadjához láncolva pusztultak el a törökökkel vívott tengeri csatákban.

Az anabaptista keresztségmegújító mozgalom Falkensteinben fogva tartott és ártatlanul gályarabságra ítélt hitőseinek emlékére szervezett csúcstalálkozón nyolc ország – Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia és USA – baptista és más evangéliumi egyházak képviselői, egyháztörténészei, teológiai tanárai és diákjai vettek részt.

A csúcstalálkozó záródokumentumát, melyet a cikk mellékletében is olvashatunk, a következő vezetők írták alá: Reinhold Eichinger (az Ausztriai Evangéliumi Egyházak Szövetségének elnöke), dr. Mészáros Kálmán Ph. D., (az MBE Történelmi Bizottságának elnöke, a BTA egyháztörténeti tanszékének docense), Pavel Coufal (a Csehországi Baptista Egyház elnöke), Johannes Dyck (a Németországi Mennonita Testvérközösség elnöke), Joseph Vix (ausztriai anabaptistakutató), Benkő Ferenc (a Habánörökség Hagyományőrző Kultúrkör vezetője), dr. Maël D. S. Disseau, Ph. D. (az olaszországi Balthasar Hubmaier School of Theology & Missions dogmatikaprofesszora és dékánja), dr. Borzási István (a romániai baptista Emanuel University of Oradea-Nagyvárad tanára), dr. Szőllős János (a Szlovákiai Baptista Szövetség alelnöke), Alexander K. Erdélyi (Evangéliumi Könyvkiadó, a Szlovákiai Baptista Egyház Történelmi Bizottságának képviselője) és dr. Emir Caner, Ph. D. (történész, a Truett McConnell University, Cleveland, GA, USA elnöke)

*************************

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS AZ ANA/BAPTISTA TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSÉRŐL ÉS TOVÁBBADÁSÁRÓL

Ezen a napon, 2019. június 17-én, az ana/baptista örökség képviselői nyolc különböző országból – Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Amerikai Egyesült Államok – összegyűltünk közösen az alsó-ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár történelmi jelentőségű várkastélyában, ahol a korabeli anabaptistákat kegyetlenül üldözték és gályarabságra ítélték a Jézus Krisztusba vetett állhatatos hitükért (Mt 5,10–12).

Ennek a reformáció radikális irányzatának is nevezett evangéliumi mozgalomnak a tagjai évszázadokon át igyekeztek a Jézus Krisztustól kapott nagy misszióparancsolatot teljesíteni (Mt 28,18–20) és a nagy szeretetparancsolatot követni (Mt 22,37–40). Az Úr iránti megingathatatlan elkötelezettségükért sokaknak a legmagasabb árral, azaz az életükkel kellett fizetniük és így ítéltettek méltóknak arra, hogy üldözve legyenek Megváltójukért (ApCsel 5,41).

Alulírottak mindezért elkötelezzük magunkat arra, hogy hitelődeink lelki örökségét megőrizzük és a hithősök élettörténetét nagyra értékelve másokkal is megismertetjük (1Kor 16,18). Ezen túl odaszánjuk magunkat arra, hogy erőfeszítéseinket összehangolva kutatásaink eredményeit és újabb felfedezéseinket egymással közölni fogjuk. Abban reménykedünk, hogy a világ közvéleménye megismerheti ezeknek a hűséges hívőknek a hősies élettörténeteit, és ezáltal Megváltónk minden emberért bemutatott áldozatos szeretetére is rámutathatunk (Jn 3,16).

Mint ahogy Jézus Krisztus hűséges követői által a múltban, a jelenben és a jövőben is dicsőüljön meg az ő szent neve a mi életünk által is! (Ef 5,2).

„Az igazság halhatatlan.”

Krónikás:

Dr. Mészáros Kálmán 

egyháztörténész, az MBE TB elnöke

2019.07.17.

Anabaptista gályarabok nyomában

Az anabaptista reformáció 500 éves jubileumi évtizede keretében (2013 – 2023)

Anabaptista hitősökre emlékeztünk az ausztriai Falkenstein/Sólyomkővár udvarában kialakított anabaptista emlékhelyen 2019. június 17-én. A nemzetközi találkozón nyolc európai ország egyházi delegációja és anabaptista egyháztörténésze vett rész. Az ünnepség során megemlékezésre kerül sor a várban fogvatartott és onnan elhurcolt anabaptista gályarabok küzdelmes sorsáf felidázve. A történelmi eseményre számos vendég érkezett Amerikából és Közép-Európa országaiból, így Magyarországról is a budapesti Baptista  Teológiai Akadémia hallgatói számára meghirdetett "Anabaptista emléktúra 2019” keretében.

Mit kell tudnunk Falkenstein/Sólyomkővár anabaptista vonatkozásáról?

Falkenstein/Sólyomkővár a hajdani Morvaország (ma Csehország), Felső-Magyarország (ma Szlovákia) és Ausztria hármas határának közelében található település, Bécstől északra mintegy 50 km-re. Valamikor a reformációt követő évtizedekben ez a vidék szolgált menedékül a Svájcból, Dél-Németországból és az ausztriai Tirolból elűzött anabaptisták számára.

1526 után az osztrák határ túloldalán található morvaországi (ma Csehország tartozó) Nikolsburg / Mikulov a mintegy 70 ezres anabaptista menekültáradat szellemi központjává vált. Korának legismertebb anabaptista reformátora Dr. Hubmayer Baltazár ebben a városban talált átmeneti menedéket és irányította a környék településein letelepedő anabaptista közösségek életét. Hubmayer doktor Luther Mártonnak volt kortársa, kezdetben feltétel nélküli híve, majd a hitvalló bemerítés igazságának hirdetése miatt a wittenbergi reformátor legfőbb szellemi ellenfele.

Hubmayer híveivel együtt a huszita ébredés hazájában, Morvaországban keresett védelmet. Eredményes munkásságát jelzi, hogy igehirdetésére az ország egyik legismertebb főnemese, Nikolsburg városának egyházi főméltósága Liechenstein Lénárd őrgróf is megtért, akit Hubmayer részesített hitvalló keresztségben. Igazán ennek köszönhető, hogy az anabaptisták egy ideig az őrgrófság területén szabadon élhettek. Hubmayer anabaptista reformátor 25 teológiai témájú könyvei közül 18-at Nikolsburg városában nyomtathatott ki.

Nikolsburg és környéke az anabaptista habánok fellegvára lesz

Dr. Hubmayer Baltazár
anabaptista reformátor

Falkenstein várával szemben, az Ausztria és Csehmorva határ másik oldalán található Nikolsburg várát a Lichtensteiniek és Ditrichsteinek építették. Az előbbiek telepítették le először morva területre (1520 táján) a Svájcból menekült újrakeresztelő/anabaptistákat, azaz a habánokat. Innen rajzottak a szorgalmas habánok kelet felé, egészen Erdélyig. 1599-ben viszont Francz Ditrichstein olmützi püspök ellenreformációs búcsújáróhellyé fejlesztette a várost. Ezért az anabaptistáknak menekülnie kellett…  Nikolsburg (Mikulov) vára még ma is büszkén emelkedik az azonos nevű város fölé, Alsó-Ausztria határának közelében. Dr. Hubmaier Baltazár érkezésével 1526-ban, az anabaptisták fellegvára lett.

Simprecht Sorg, egy könyvnyomdász, aki magával hozta Hubmaiert Zürichből, azonnal felállított egy nyomdász műhelyt. Célja az volt, hogy a számtalan anabaptista írás terjesztésének fő forrása legyen. Hubmaier, erőteljes szónokként, elnyerte a Liechtenstein földesurak kegyeit. Maga Liechtensteini Leonhard herceg is a saját városában „sok más emberrel együtt” bemerítkezett.

Hubmaier gyakorlatias prédikációja során Nikolsburg és környéke villámgyorsan hihetetlen népszerűségre tett szert. Összesen 12 000 vallási menekült telepedett le itt. A mai Ausztriának és Európa felének hívői a herceg védelmét élvezték. A Predigstuhl utca és a Steinzeile utca felső szakasza körüli teljes városrészt nyilvánvalóan sok láb vájta a földbe. A házak hasonlóak ahhoz, amely a niedersulzi Anabaptista múzeumnak ad otthont.

Sajnos a bécsi udvar, élükön I. Habsburg Ferdinánddal, aki 1526 után Magyarország északi és nyugati területeit is bekebelezte, a katolicizmus védelmében kegyetlen törvényeket hozott a protestáns eszmék megfékezése érdekében. Ennek esett áldozatául Hubmayer Baltazár is, akit a császár magához rendeltetett Bécsbe és minden törvényes kihallgatás nélkül 1528. március 10-én máglyahalálra ítélt. Hubmayer hűséges hitvesét pedig néhány nap múlva a Dunába fojtatta.

A vezető nélkül maradt morvaországi anabaptisták élére később Hutter Jakab állt, aki az ősegyház példáját követve a közösség hithű tagjai számára a túlélés érdekében „gazdasági udvarokat” hozott létre különböző kézműves szakmák köré tömörülve. Ennek az anabaptista mozgalomnak a Észak-Magyarországra (Felvidék) és Erdélybe letelepedett ágát hívták hazánkban „habán”, vagy „újkeresztyén”, "újbaptista" testvéri mozgalomnak.

Anabaptista gályarabok megpróbáltatásai 1539 után

Anabaptista gályarabok emlékhelye Falkenstein várában

1539. Habsburg Ferdinánd kegyetlen üldözésének újabb hulláma 1539-ben erősödött fel az anabaptisták ellen. Megállíthatatlan létszámnövekedésüket irgalmatlan megtorló akciókkal kívánta megfékezni. Így történt, hogy 1539. december 6-án a fenn említett morva-magyar-osztrák határ környékén élő mintegy 150 anabaptista testvért tartóztatott le és záratott Falkenstein/Sólyomkő várának sötét várbörtönébe. Majd hosszabb fogság után az asszonyokat és gyermekeiket elengedve mintegy 90 vezető anabaptista személyt ítélt gályarabságra. A férfiakat egymáshoz láncolva, indított katonai őrizet mellett gyalogosan a magyar-osztrák határ mentén az Adria parti kikötővárosba, Triesztbe. Bár útközben a foglyok közül többen meghaltak, vagy megszöktek, a megmaradt áldozatok a gályák evezőihez láncolva kellett letölteniük élethosszig tartó büntetésüket.

Erre az eseményre emlékeztünk Falkenstein / Sólyomkővár udvarán ünnepi istentisztelet keretében. A vár épen maradt helységeiben egy többfunkciós múzeum is nyílt anabaptista gályarabok emlékére. Sőt a vár kapubejáratánál egy élethű tengeri gálya is épült, ahol az evezők nehéz mozgatását is kipróbálhatják az erre önkéntesen vállalkozók. A vármúzeum bárki számára megtekinthető, ahol eredeti anabaptista emléktárgyak i láthatók korabeli berendezésekkel, képekkel, eszközökkel, történelmi leírásokkal, dokumentumokkal.

Az anabaptista hutterita habánok 1546-ban menekültek nagyobb tömegben Észak-Magyarországra a Felvidékre 

Nikolsburg volt a kiindulópontja még jó ötven további helyszínnek, ahol az anabaptista mozgalom hutterita ága letelepedett. A klérus még Bécsben is amiatt panaszkodott, hogy sok zarándok megy Nikolsburgba. Az egész helyzet tüskét jelentett a bécsi kormány szemében. Királyi parancsra a protestáns fejedelem kénytelen volt kiadni megbecsült teológusát, Hubmaier Baltazárt, akit 1528-ban Bécsben máglyán elégettek.

Bécsben később további fontos nikolsburgi anabaptista vezetőket végeztek ki, mint pl. Jakob Wiedemannt és Oswald Glaidtot. Riedmann Péter, egy másik anabaptista vezetőről azt tudjuk, hogy 1529-ben 23 éves fiatalemberként „baptista hitéért 3 év, négy heti fogságot szenvedett.” Később még újabb 6 évi börtönbüntetésre ítélték baptista meggyőződéséért. Az anabaptisták egy jelentős csoportja az egyre fokozódó üldözés és vallási türelmetlenség miatt Riedemann Péter vezetésével 1546-ban Észak-Magyarország (Felvidék, ma Szlovákia) területre menekült.

1622-ben Franz Dietrichstein herceg és bíboros, Nikolsburg új ura, magára vállalta, hogy „kiirtson minden eretneket a területéről”. Abban az évben minden anabaptistát vagy arra kényszerítettek, hogy áttérjen a katolicizmusra, vagy üres kézzel hagyja el a környéket. Még a betegeknek sem engedték meg a további ottmaradás a közelgő tél ellenére sem…

Magyar vonatkozású esemény Nikolsburgban:

Itt kötötte meg 1621. december 31-én Bethlen Gábor II. Ferdinánd megbízottaival a „nikolsburgi békét”, amelynek értelmében Bethlen lemondott a királyi címről, visszaadta Ferdinándnak a koronát és vele együtt a hatalmában tartott észak-magyarországi vármegyéket is. Cserébe hét keleti megyét (Erdély) kapott.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörtánász

Forrás: https://www.baptist.hu/events/anabaptista-galyarabok-nyomaban-az-anabaptista-reformacio-500-eves-jubileumi-evtizede-kereteben-2013-2019-2023/?fbclid=IwAR0zUkO6G6oCTsmhayBhaKHdchuBIP3oEHgsOcFaev-GVcaJWUIIpJnDyV4

Képmás Magazin: Egy orvosnő története

"Az áldás alól nem szabad kijönni”

Egy orvosnő története

25 éve nem láttuk egymást dr. Mészárosné dr. Seres Leilával, de olyan természetességgel ülünk be egy kávézóba beszélgetni, mintha legutóbb tegnap ittunk volna egy forró csokit együtt. Rengeteg kérdésem van, és hiába igyekszünk fegyelmezetten haladni az interjúban, a jókedv újra és újra Leila életkedvtől áradó történetfolyamába sodor bennünket. Pedig nehéz, sőt tragikus események is szóba kerülnek.

Mészáros család

– Hogyan találtatok egymásra a férjeddel, aki baptista lelkész, sőt, egyházelnök is volt? Nem szokványos a történetetek…

– Huszonévesen hadilábon álltam a fiúkkal. Féltem, hogy mi lesz, ha rosszul döntök, mivel a szüleim elváltak, és úgy éreztem, a házasság kérdésében nem hibázhatok. Kálmánnal Tahiban, egy baptista konferencián találkoztunk először, ez egyszerű beszélgetéssel indult. Az albertirsai gyülekezet fennállásának 100. évfordulójára szerkesztett könyv miatt váltottunk pár szót, amelynek én voltam az egyik szerzője. 

Egy tekintélyes egyházi elöljárót láttam benne, ő volt dr. Mészáros Kálmán. Akkor ő a családi tragédiájuk után még nehéz lelki állapotban volt, abban az évben halt meg egész fiatalon, 48 évesen a felesége mellrákban. Sokáig nem találkoztunk újra, majd az előbb említett könyv miatt kezdtünk e-maileket váltani.

Amikor Kálmán szóba hozta, hogy ő többre gondol kettőnk kapcsolatában, én egyáltalán nem tudtam, hogyan döntsek. Isten útján akartam menni, de nem láttam tisztán.

Időre volt szükségem. Kapóra jött egy másfél éves heidelbergi ösztöndíj. Dolgoztam a kutatási programban, és mindennap kerestem Isten útmutatását.

– Végül is mi segített a döntésben, és férjed nem mindennapi újrakezdését hogyan fogadta a környezetetek?

– Kálmán, amikor megkérte a kezem, nagyon őszintén elmondta, hogy számára a lelkészi elhívása az első, ő száz százalékban Istennek szolgál. Akkor elkezdtem tűnődni azon, hogy én hány százalékos keresztyén vagyok. Visszamentem Németországba, és ahogy olvastam a Bibliát – elkezdtem a legelején, hátha megtalálom a választ a végére – egyre világosabb lett számomra, hogy Istennek kell igent mondanom. Amikor az életemet teljesen Istenre bíztam, akkor éreztem úgy, hogy igent tudok mondani Kálmánnak is. 

A családunk, a barátaink egy-két kivételtől eltekintve magától értetődőnek vették a házasságkötésünket. Többgenerációs családdal indultunk, hiszen velünk élt Kálmán édesapja és az első házasságából származó fia, Illés, valamint az egyik lánya, Gyöngyvirág is. Fel kellett nőnöm Kálmánhoz.

Én mindig fel fogok nézni rá, mert ő Isten különleges szolgája. Ha egy kicsit is hozzá tudok tenni az ő küldetéséhez, az engem nagy örömmel tölt el.

Dr. Mészárosné Dr. Seres Leila és Dr. Mészáros Kálmán

– Három gyermeketek van, és visszaálltál a munkába. Hogyan tudsz a család mellett orvos és lelkészfeleség is lenni? Hogyan szervezed az életet, hogy az harmonikus legyen?

– A család, a munka és a gyülekezet összeegyeztethetősége nem könnyű. A mai reggel is úgy indult, hogy a legkisebb gyermekünk náthás lett, de vizsgáztatnom kellett – így bejött velem az egyetemre. Amíg a vizsgázó egyetemisták tételeket dolgoztak ki, ő szépen rajzolgatott. Családbarát munkahelyem van, a főnököm nagyon megértő, ez szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy egy édesanya sikeres lehessen a munkájában. 

Az édesanyám és a férjem sokat segítenek. Sőt, még Gyöngyvirág, a férjem nagylánya is gyakran jön hozzánk, a gyerekek nagyon szeretik. A kispesti baptista gyülekezetben, ahol a férjem lelkipásztor, sok feladatom van, de én is baptista gyülekezetben nőttem fel, így tulajdonképpen mindig azt csináltam, amit most: beszélgetek az emberekkel, foglalkozom a gyermekekkel, készülünk a szeretetvendégségekre, betegeket látogatunk. Talán most nehezebb, mert nagyobb a felelősségem és kevesebb a szabadidőm...

A házasságunkban pedig azt éljük meg, hogy áldás alatt vagyunk. Ahogy Kálmán szokta mondani: „Az áldás alól nem szabad kijönni.”

– Ez látszik most is rajtad. Sok feladatról, munkáról mesélsz, de közben mosolyogsz. Milyen munkát végeztek a Baptisták az Egészségért Munkacsoportban?

– Ez a munkacsoport azért jött létre 2009-ben, hogy összefogja a baptista orvosokat. Az alapító dr. Nagy Imre érsebész volt, ő a kórházi munkája mellett szervezett ingyenes vizsgálatokat, mert látta az igényt. Mára kiegészült a csoport egészségügyben dolgozó baptista szakemberekkel: gyógytornászokkal, ápolókkal, dietetikusokkal, lelki gondozókkal, így száz fölötti a taglétszámunk. 

Az egészséggel kapcsolatos információkat igyekszünk sokakhoz eljuttatni, illetve szűrőprogramokat, ingyenes vizsgálatokat szervezünk. Szívesen látjuk az önkénteseket, ha szeretnének csatlakozni. A munkánk alapját a gyülekezetek képezik, ők szervezik meg az adott programot, amelynek helyszíne az imaház vagy a helyi művelődési ház. Felekezetköziek vagyunk, gyakran a helyi orvosok is segítenek. Vérnyomás- és vércukorméréssel, életmód-tanácsadással, felvilágosító előadásokkal várjuk az érdeklődőket. 

– Van egy másik fontos programotok is, amelyben szintén a Baptista Egyház társadalmi szerepvállalása mutatkozik meg személyes, emberközeli módon.

– Igen, ez a Szívpárna Program, amelyben benne van a férjem első feleségének emléke is. Mellműtéten átesett nők számára készítjük a szívpárnákat 2012 óta, több ezer darabot. Ez a párna szinte gyógyászati segédeszköz, mert enyhíti a műtét utáni fizikai tüneteket, de ettől még sokkal fontosabb a gesztus értéke. A párnákhoz apró igei üzenetet csatolunk, és személyesen visszük el azokba a kórházakba, ahol fogadókészek erre. 

Ha nyitottságot tapasztalunk az intézmény dolgozói részéről, az megkönnyíti a munkánkat. Legutóbb például Kispestről a vasárnapi istentisztelet után mentünk be a Szent István Kórházba, hogy beadjunk 50 párnát. Volt olyan hölgy, aki a gyógyulása után fogalmazta meg, hogy a műtét utáni elhagyatottságában a szívpárna segített neki, hogy összeszedje magát és talpra álljon. A lelki erejét kapta vissza attól, hogy valakik ismeretlenül is gondoltak rá, és ajándékot küldtek neki. Ezzel azt üzenték, hogy ő fontos.

– Milyen terveid vannak?

– A család, az egyházi feladatok és az egyetemi tanítás kitölti a napjaimat. A gyerekekkel otthon töltött évek után nem tértem vissza a klinikusi praxisba, de a Testnevelési Egyetem orvosi kutatási projektjeiben részt veszek, és gondolkodom azon is, hogyan tudnám az időmbe a sportorvosi szakvizsgát beilleszteni.

A tanítást magaménak érzem, mindig is csodálattal töltött el, hogy a jó Isten hogyan tudta megteremteni a gyönyörű csontokat, ízületeket, a fantasztikus emberi testet!

Hálás vagyok azért is, hogy a férjemmel bejárhattuk határon innen és túl a gyülekezetek sokaságát, ökumenikus kapcsolatokat is építhettünk. A gyerekeink, a kicsik és a nagyok a legnagyobb csodák az életünkben. Jó úgy élni, hogy Isten vezetését érezhetem, neki szolgálhatok. Boldog ember vagyok.

Végh-Fodor Mónika

Megjelent:

2019. 02. 05.

Forrás: https://kepmas.hu/hu/az-aldas-alol-nem-szabad-kijonni-egy-orvosno-tortenete

Írta: Baptista sajtószolgálat

AKIK SOKAKAT AZ IGAZSÁGRA VEZETTEK

A baptisták eredete, története és hitvallása

Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet!

Augusztus közepén látott napvilágot az a hiánypótló történelmi kötet, amely a baptisták eredetét, történetét és hitvallását foglalja össze. Dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor, egyháztörténész munkásságának olyan gyümölcse kerülhet most ebben a könyvben az olvasmányaink sorába, amelynek segítségével átfogó és széleskörű információkat szerezhetünk hitelődeink múltjáról a Jordántól napjainkig.

Megjelent dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész baptisták eredetét, történetét és hitvallását feldolgozó könyve. A könyv bemutatásra került Tahi Táborban 2020. augusztus 20-án, az Államalapítás országos ünnepségén.

Szívbéli ajánló:

"Olyan művet tart most kezében a kedves olvasó, amelyben a szerző a baptisták hazai és nemzetközi történetéről szól, ismeretterjesztő módon, közérthetően fogalmazva meg üzenetét, és nyújt rálátást arra a nehézségekkel kikövezett, ám az Úr által vezetett útra, melynek a bibliai kor az első, jelen nemzedékünk pedig az utolsó ismert állomása. Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténészként és a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető tanáraként több évtizedes kutatásait, valamint tapasztalatait szőtte a könyv lapjai közé, mely által az így értékes, figyelemreméltó olvasmánnyá lett, nem csak a teológushallgatók számára. Így ajánlom ezt a művet minden érdeklődő olvasónak, kívánom, hogy tanulmányozása szolgálja ismereteik gyarapodását és lelki épülésüket!"

Bereczki Lajos,

rektorhelyettes, Baptista Teológiai Akadémia

titkár, Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottság

---

"Ez a történelmi visszatekintés igyekszik lépésről lépésre bemutatni a Jézustól kapott misszióparancs korszakokon átívelő teljesülését, különös tekintettel a felnőtt hitvallók bemerítésének és a később kialakult csecsemőkeresztelésnek különböző értelmezésére és gyakorlatára a Jordán-parttól napjainkig. Ezen belül vizsgálja a baptista mozgalom szükségszerű kialakulását és kiteljesedését a világegyházban a 16. századtól egészen jelenkorunkig. Ajánlom ezt a tanulmányt mindazoknak, akik világosan szeretnék látni a múlt értékeit és jövőbe mutató áldásait – a neves református egyháztörténész Révész Imre soraival: „Aki az egyház múltját nem ismeri, az az egyház jelenét egyszerűen képtelen megérteni, az egyház földi jövőjének alakításához pedig kontár kézzel nyúl… aki gyülekezetépítést, vallásos nevelést vagy akár egyházkormányzást és egyházpolitikát alapos, sokoldalú és folyvást gyarapított egyháztörténelmi ismeretek nélkül akar csinálni, az előbb-utóbb a maga és a rábízottak kárán fogja megtanulni, hogy lehetetlenségre vállalkozott.” Legyen áldásul e történelmi tanulmány minden, a téma iránt érdeklődő olvasó számára."

Dr. Mészáros Kálmán, egyháztörténész,

elnök, Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottság

Írta: Baptista sajtószolgálat

Forrás: https://www.baptist.hu/akik-sokakat-az-igazsagra-vezettek-2/

Könyvbemutató Tahiban az Államalapítás ünnepén

Akik sokakat az igazságra vezettek
Könyvbemutató Tahiban

Augusztus közepén látott napvilágot az a hiánypótló történelmi kötet, amely a baptisták eredetét, történetét és hitvallását foglalja össze. Dr. Mészáros Kálmán lelkipásztor, egyháztörténész munkásságának olyan gyümölcse kerülhet most ebben a könyvben az olvasmányaink sorába, amelynek segítségével átfogó és széles körű információkat szerezhetünk hitelődeink múltjáról a Jordántól napjainkig.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Tahi konferencián tartott könyvbemutatót vezethettem. Ennek az eseménynek kapcsán erősödött fel bennem az a meggyőződés, hogy miként a konferencia mottója – „Az igazak gyökere mozdíthatatlan” – is az eredet, a kezdet, a gyökerek fontosságára utal, úgy a történelmi eredetünk, gyökereink, a múltunk ismerete is elengedhetetlenül fontos lehet a hit és a mindennapi életünk folyamában. 

És hogy miért? Azért, mert az Úr misszióparancsa nekünk, baptistáknak az, hogy „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!”. Ennek a felhívásnak nehéz lenne úgy eleget tennünk, ha csendben maradnánk, ezért beszélnünk kell és hallatni a hangunkat. Történelmi múltunk ismerete, elődeink életének, küzdelmeinek, harcainak megismerése adhat számunkra olyan szellemi és lelki tartalmat, amely hitelességünket növeli evangelizációs szolgálataink során. Ismerjük meg a múltunkat, és tartsuk elődeinket példaképeknek!

Másrészt a baptista közösség egységének megerősítéséhez is szükséges a múltunk elmélyültebb ismerete. Miként a családfáinkat is szokás kutatni, megfigyelni a gyökereinket, tudni, hogy honnan jövünk és hová tartunk, a történelmi hitbéli családfánk ismerete is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közösségi egybetartozás élménye tovább fejlődjön a baptista „családban” is. 

A történelemkönyvek tematikájához hasonlóan a baptisták egyetemes és magyar történelmét bemutató kötetben helyet kapott még többek között a Magyarországi Baptista Egyház hitvallása, felépítése, vagy a baptisták főbb jellemvonásainak, intézményeinek ismertetése is. Dr. Mészáros Kálmán könyvének megjelenésére évekig kellett várni, de remélhetőleg rohamosan el fog terjedni közösségünkben. A gyülekezetek számára nyitva van a lehetőség, hogy a szerzőt könyvbemutató beszélgetésre hívják.

Írta: Murányi-Kovács Anita

Forrás: https://www.baptist.hu/akik-sokakat-az-igazsagra-vezettek-konyvbemutato-tahiban/ 

-----------------------------------

A könyv megrendelhető itt:

Tel: +36-1-302-6183
E-mail: infostart@freemail.hu

A könyv ára: 3.400 Ft

Átvehető, illetve megvásárolható itt:
(Pandémia miatti korlátozások feloldásig)

Baptista Teológiai Akadémia portáján
1068 Budapest, Benczúr u. 31.

 Akik Istent szeretik, azoknak minden a javára van!

Istennél mindig van tovább

A házasság – terveink szerint – egy teljes életre szól. Ha egy betegség vagy más tragédia mégis elragadja mellőlünk a társunkat, nagyon nehéz lehet a helyreállás, a továbblépés. Interjúnkban párkeresésről, megözvegyülésről, a fájdalmak között is megtapasztalt reménységről szól  Mészáros Kálmán baptista lelkész.

Mészárosné dr. Seres Leila és Mészáros Kálmán

Milyen módon készültél keresztyén fiatalként a párkeresésre és a házasságra?

Gyerekként, fiatalként Pécsett laktam. Ott jutottam tizenhat évesen hitre. Ezután kaptam először Istentől elhívást a lelkészi pályára, amire csak később, nagy harcok után mondtam igent. Amint elkezdtem volna a teológiát, behívtak katonának. A párválasztás kérdése – ami folyamatosan imatémám volt – ilyen helyzetben talált engem. Végzős koromban már olyan társra vágytam, aki a küldetésben támogatni fog, és ugyanúgy gondolkodik, mint én.

Tóka Gyöngyvért, aki az első feleségem lett, még Pécsről ismertem, ahol ő főiskolán tanult. Jelnek tekintettem, amikor Budapesten összefutottunk, miután évekig nem találkoztunk egymással. Hamar kiderült, hogy sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy ugyanabban a világnézetben járjunk, hiszen az Istenhez való ragaszkodásunk életünknek a legbensőbb kérdése. Néhány hónap után igent mondott a lánykérésemre.

Tóka Gyöngyvér és Mészáros Kálmán

A közös életetekben hogyan jelent meg a közös szolgálat? Később hogyan gyarapodott a családotok?

A közös életünk Győrben kezdődött, ahol induló kis gyülekezetek között szolgáltam. Nemcsak feleség, hanem olyan hitbéli társ volt ő, akivel gyönyörűség volt ez a munka. A kis Trabantunkban több időt töltöttünk, mint otthon. A feleségem mindig szívesen jött velem az útjaimra, ahol kántorként is segítette a szolgálatot. Mindennek az volt az áldása, hogy közösen alakultunk, közösen éltük át a próbákat, az örömöket, és ez még inkább összekötött bennünket.

Hét év után meghívást kaptunk a clevelandi magyar gyülekezetbe. Addigra megszületett a három gyermekünk. Meghatározó volt számunkra az a négy Amerikában töltött év. Amikor hazahívtak, a székesfehérvári gyülekezet lelkésze, később pedig a baptista egyház megválasztott elnöke lettem. Ebben és 1992-től a baptista teológia egyháztörténelem tanáraként végzett munkámban is próbáltam kamatoztatni, amit addig tanultam.

Örömmel vállaltam mindezt családommal együtt. Feleségem a női szolgálatokban képviselte a közösségünket, felekezetközi módon és európai szinten egyaránt. Rendkívül tehetséges volt mindebben. Nagyon harmonikus, szép házasságban éltünk, amelynek minden pillanata mintaszerű és áldott volt.

Végül mindent felforgatott egy bizonyos végzetes diagnózis.

Komoly hitpróbát jelentett nekünk és gyermekeinknek, amikor a feleségemnek egyszer csak egy súlyos betegséggel kellett szembenéznie. Mindannyiunk hite megméretett ezekben az élethelyzetekben. Megmutatkozott, hogy ki az az Isten, aki szeret minket, és ennek ellenére megengedi, hogy ilyen mélységeket éljünk meg.

Miután megtudta az emlőrák diagnózisát, attól számítva két évig tartott a küzdelem. Egy évvel a műtét után a vizsgálatok azt mutatták, hogy feleségem tünetmentes, de máshol egy áttéttel mégiscsak jelen volt a szervezetében a gyilkos kór. Azáltal, hogy pont ebben a figyelem középpontjában lévő életszakaszunkban történt velünk mindez, hatalmas üzenetté vált másoknak az ő – mondhatjuk – diadalmas elmenetele.

A Lydia keresztyén női magazin 2003. évi 1. számának címlapján Gyöngyvér mosolyog. Mi ennek a története?

Barátai, a magazin készítői merészen kérdezték többek között arról, hogy mi lesz, ha nem gyógyul meg. Ő leírta, hogy ezt az eshetőséget is beleszámítja a hitébe. Teljes reménységgel szólt az örök élete felől.

A válaszokat még ő adta fel postán, majd eltelt néhány hónap. Aztán mégis bekövetkezett a dráma, hogy negyvennyolc évesen az Úrhoz költözött. Azon a napon a kórházban voltam mellette, fogtam a kezét, és megszólalt a sípszó: itt a vége. Összeomolva mentem haza, ahol a postás átnyújtotta az újságot, amelynek a címlapján ő mosolygott. Ilyen isteni időzítéssel lépett ki ebből a világból, így üzent a családjának, a gyülekezetnek és a sorstársainak. Önmagában vigasztaló látni valakit nem keserűséggel, hanem a teljesség felé tartva elmenni.

Renáta, Gyöngyvér, Illés, Kálmán és Gyöngyvirág

A gyerekekben hogyan történt meg az édesanyjuk elengedése?

Ők is ott ültek édesanyjuk ágya mellett, és mély beszélgetéseket folytattak vele. Gyöngyvér próbálta őket testamentumszerűen felkészíteni arra, ha nélküle kell a felnőttkort megélniük. De így is összezuhantunk, amikor végül meghalt. Egymásba kapaszkodva, sírva kértük az Urat, hogy állítson talpra minket. Én mint férj, édesapa, lelki munkás, egyházvezető is mindent át kellett hogy értékeljek magamban. Hosszú hónapok alatt próbáltam eszmélődni.

Mire van szüksége leginkább egy édesanyának vagy édesapának, ha társ nélkül marad a gyerekeivel?

Nagyon sokszor sírva készültem az igehirdetésre, és a gyermekeim imádsága, ahogy körbefogtak, erősített meg, hogy fel tudjak menni a szószékre, vagy hogy ki tudjak állni emberek elé. Mindenkiben az együttérzést láttam ott, ahol csak megfordultam.

Azt tanácsolnám a hasonló helyzetben lévőknek, hogy ne a magányt válasszák, és a magukba zuhanást. Mi pedig vonjuk magunkhoz őket. Óriási segítséget jelent egy özvegységre jutott házastárs számára, hogy beszélhet az érzéseiről.

Mit tehet egy házastárs, amikor a párja fájdalmak között küzd, és neki kell támogatnia a társát?

Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magára a szenvedő társunkat. Csodálatos a menyegzőn elmondani a fogadalmat, de amikor az élet adja a boldogtalan órákat, akkor Isten számonkéri ezt rajtunk. Csak legyünk ott, hogy aki éppen búcsúzik az élettől, tudja, hogy valaki hűségesen őrzi még az álmát is. Nekem megadatott, hogy egészen az utolsó pillanatig ott lehettem Gyöngyvér mellett. Egy győztest láttam benne, aki mindhalálig Jézus követe és az én hűséges társam volt.

Hogyan váltál nyitottá arra, hogy Isten újra társat küldhet melléd? Hogyan zajlott a Leilával való találkozásod?

Korábban még kísértés szintjén sem jelentkezett, hogy mással is hasonló kapcsolatba kerüljek, mint a feleségemmel. Ugyanakkor azon kezdtem gondolkodni, hogy Isten hogyan állíthat talpra úgy, hogy ott legyen abban a „mégis”.

Leila & Kálmán

Tahiban, egy pályázat eredményhirdetésén találkoztunk először Leilával. Ő késve érkezett, és éppen felszólították a színpadra, hogy gratuláljanak neki az első díjat érdemlő könyvéért. Ezt követően teljes természetességgel a mellettem mint egyházelnök mellett kihagyott helyre ült le. Akkor tudtam meg tőle, hogy éppen annak a gyülekezetnek a történetéről írt, amelyből a volt feleségem is származik. Azt gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen… Kiderült, hogy ugyanazokat a szolgálatokat végezte Albertirsán Gyöngyvér és Leila is. A könyvéből kért tiszteletpéldányt elolvasva a szerzője iránt is egyre élénkebb érdeklődést éreztem. Elindult köztünk egy egyre sűrűbb levélváltás.

Családunk története a Magyar Evangélikus Rádiómisszió adásában

Két év alatt érett meg bennem a kérdés, hogy nem akar-e Isten ezzel valami többet adni nekünk. Megkérdeztem erről Leilát, de adtam neki időt a válaszra. Egy nap váratlanul üzenet érkezett: Igen! Akkor én ijedtem meg, de tudtam, hogy ha Isten van mögötte, abból áldás fakad. Gyermekeim a támogatásukról biztosítottak, és amikor lelkész apósom megtudta, hogy Leiláról van szó, akit ő gyermekkora óta ismer, visszavonta a kijelentését, hogy az ő lánya nyomába senki nem léphet. Gyönyörű imádsága, amelyet felettünk mondott el a menyegzőnkön, nagy erőt jelentett számomra.

Leila orvos és egyetemi tanár, jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanít. Olyan csodát éltünk át, hogy ebben az új házasságban is három gyermekem született. Vigasztalás számomra idősebb és fiatalabb gyermekeim derűs hozzáállása és támogató szeretete. Isten jót gondolt el felőlünk, ő a helyreállítás Istene! A lelkészi szolgálatomat is védetté tette az Úrban köttetett új házasságom.

Kálmán, Lídia, Leila, Kristóf, Gyöngyvirág, Eliza és Illés

Milyen édesapává váltál az új családodban? Mit éltek meg ebben a házasságban?

Utólag látom, hogy sokkal több időt, figyelmet kellett volna a gyermekeimnek szánnom az első fészekalj idején. Bűnbánattal mondom ezt, de hálával látom, hogy ennek ellenére nagyon egészséges gondolkodásúak, hitben járnak. Ők mondják, hogy mennyivel jobb a mostani kisgyermekeimnek, mert sokkal több személyes foglalkozást kapnak tőlem. Isten kárpótlásszerűen egy olyan békességes családot adott, ami megújította a szolgálatban való lendületemet is. Hála és köszönet van a szívemben Isten iránt ezért.

Csodálatos, amit Leilával is átélek. Azon túl, hogy feleség, édesanya, egyetemi tanár, nagy derűvel és lendülettel felvállalta az egyházunkban a szolgálatot a Baptisták az Egészségért mozgalomban közel száz orvossal, egészségügyben dolgozó emberrel együtt. Emellett – az első feleségem iránti tiszteletből – bekapcsolódott az úgynevezett Szívpárna Program világmozgalomba. Frissen mellműtött nőknek és szívműtéteken átesetteknek visznek a kórházakba saját kézzel varrt szív alakú párnákat, rajtuk vigasztaló igeversekkel.

Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen feleséget rendelt mellém Isten – egyszer is csodálatos volt, de hogy még egyszer megtette, ez felfoghatatlan! Bátorítom azokat, akik hasonló helyzetben vannak, hogy ne adják fel! Bízzanak az Úrban, és ő gondoskodni fog a folytatásról – vagy így, vagy úgy.

Erdészné Kárpáti Judit

Híd Magazin, 2020/3.