2018. július 9., hétfő

Habán Emléknap Nagylévárdon

ANABAPTISTA HABÁN EMLÉKNAP A FELVIDÉKI NAGYLÉVÁRDON
A Magyarországról érkezett csoport korhű ruházatban
Habán Emléknapra kaptunk meghívást a Felvidékre, a Pozsony megyei Nagylévárdra 2018. július 1-én vasárnap. Az emléknap különlegessége abban van, hogy a település lakossága minden évben ezen a napon emlékezik meg az utolsó anabaptista száműzéséről, illetve az itt maradók "rekatolizálásáról".
Dr. Mészáros Kálmán 
egyháztörténész
Ezek után a meglepetés erejével hatott annak a 30 fős magyar baptista küldöttség megjelenése, akik az elűzött hitelődök késői szellemi örököseiként vettek részt korhű ruházatban, a katolikus szentmisével kibővített istentiszteleten és történelmi megemlékezésen, amelyen a település apraja és nagyja – közöttük sokan habán leszármazottak - vettek részt igen nagy létszámban.

A szabadtéri istentisztelet résztvevői
A hivatalos szlovák nyelvű alkalom után az anabaptista / habán testvéreink által 1760-ban épített kápolnában folytatódott a magyar nyelvű történelmi megemlékezés. Először Dr. Szőllős János, a Szlovákiai Baptista Szövetség alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténésznek, a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottsága (MBE TB) elnökének, aki rövid áttekintést adott az ana-baptisták reformációtól eredeztethető múltjáról:
Történelmi megemlékezés és istentisztelet
„A Magyar Királyság területére a Rajna vidékről menekült anabaptista habánok 1547-ben telepedtek le itt Nagylévárdon.  Az üldözés újabb fölerősödése nyomán 1621-22 körül vándoroltak tovább a Felvidékről több hullámban Erdélybe hitelődeink Bethlen Gábor fejedelem kezdeményezésére és védelme alatt. Igaz, hogy a Nagylévárdon maradt anabaptisták 1760-ban kápolnát is építettek, de a felvidéken maradt anabaptista hutteritákat Mária Terézia 1762-ben rendeletben kötelezte a katolikus misék látogatására.
Vendég szolgálattevők
Egy évvel később 1763-ban keményebb eszközökkel kényszerítette őket az áttérésre: „Az eddig megtűrt anabaptisták többé ott meg ne tűressenek, szónokaik hivatalaikból elmozdíttassanak és egyenként a katolikus papoknak oktatás végett átadassanak. A néphez katolikus papok oktatás végett átadassanak. Aki 6 hét alatt meg nem tér, száműzettessék”
Anabaptista imaház
Ezt követően több prédikátort letartóztattak és bebörtönöztek. 1766-ban még a katonaságot is be kellett vetni, akik időnként ütlegelésekkel kényszerítették a hutterieket a misehallgatásra. A nagylévárdi anabaptisták a habán gazdasági udvarházaikban gyakorolt vagyonközösségüket még 1863-ig tarthatták fönt. Később beleolvadtak a morva és szláv lakosságba.”
Ezt a „beolvadást” ünnepli meg minden esztendő július első vasárnapján Nagylévárd városának katolikus egyházközsége egy hagyományőrző emléknap keretében a település főterén, a habán-udvarházakkal körülvett anabaptista imaházából átalakított barokk kápolna előtti térségben. (Állítólag a kápolna egyik sarkában álló kisméretű orgonát még Mária Terézia ajándékozta a rekatolizált hutteriek számára)
Megemlékezés az anabaptista imaházban
A hálaadó istentiszteleten felszólalt még Szilágyi Sándor neszmélyi lelkipásztor, Vix József ausztriai diakónus és Benkő Ferenc neszmélyi gyülekezetvezető. Az ünnepi megemlékezés Jan Titera (Prága) a Cseh Baptista Szövetség korábbi főtitkára zárszavával és imádságával ért véget. Ezt követően rögtönzött énekkarunk örömmel énekelte el a "Zengjétek Jézus nagy voltát" majd a baptisták nemzetközi himnuszát a "Feltámadt hős ó dics neked" című éneket.
Gályarabokra emlékeztünk
A délután az ausztriai Falkenstein / Sólyomkővár hajdani várbörtönében kialakított anabaptista múzeumban folytatódott történelmi zarándokutunk. Itt arról a 150 gyülekezeti vezetőről emlékeztünk meg, akiket ide zártak börtönbe 1539/40 telén. A kegyetlen kínzások és éheztetés után a bibliai meggyőződésükhöz ragaszkodó 90 anabaptista vezetőt innen elindították gyalogosan, egymáshoz láncolva gályarabságra Bécsen, majd az Alpok hegyein-völgyein keresztül Triesztbe, ahol a törökök ellen indított tengeri csaták hadihajóin szenvedtek hősi halált.
Emlékük előtt hajtott fejet ezen a napon a Magyarországról ide zarándokoló hívő csoport. Rövid igei megemlékezés, és imádság után "Az Úr irgalma végtelen" című ének vigasztaló dallamai hangzottak föl a falkensteini várbörtön ódon falai között. Emlékük legyen áldott!
Hazafelé tartva hajdani koronázó fővárosunk, Pozsony határában álltunk még meg, Dévény magasba törő várhegye alatt, a Duna partján, az ezer éves Királyi Magyarország nyugati kapujánál. Itt idéztük fel Ady Endre a magyar hazát féltő verssorait: 
Megemlékezés Falkenstein várbörtönében
„Góg és Magóg fia vagyok én, / Hiába döngetek kaput, falat / S mégis megkérdem tőletek: / Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? / Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal rivall, / Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival? (…)” 
A költő szavai száz évvel ezelőtt sajnos előrevetítették a trianoni országcsonkítás súlyos csapását, benne a Kárpát-medence népeinek máig érzékelhető megosztottságát..
Pozsony melletti Dévény büszke vára, a Királyi Magyarország nyugati kapuja,
a Dunába ömlő Morava folyó torkolata
A történelem Urában bízunk, aki a rosszból is jót hozhat elő és aki azt ígérte, hogy: ”Ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2 Krónikák 7:14) Így legyen! Soli Deo Gloria!
Dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész,
az MBE TB elnöke

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése